„Jöjj, add tovább a jó hírt” – Ifjúsági kerékpáros találkozó volt Káván

A közösségépítő találkozó Csadó Balázs egyházmegyei ifjúsági felelős és segítője Kiss Szabolcs Máté vezetésével valósult meg.  

A közös játékot és istentiszteletet a gyülekezet vendégszeretete és kedvessége erősítette.  

Köszönet mindazoknak, akik ezt a már hagyománnyá vált alkalmat szeretettel előkészítették, segítették és adományaikkal támogatták.

Györke Judit, kávai anyuka beszámolója:

Évről évre többen jönnek el a környező településekről, - és reményeink szerint távolabbról is – a szeptember elején, Káván megrendezendő biciklis ifjúsági találkozóra. Ez az esemény, amely lassan egyházmegyei szintre „nőtte ki magát” – önmagát reklámozza. Így történt ez idén is.

2012. szeptember 8-án újra kerékpárra pattantak a fiatalok, hogy ellátogassanak Kávára a 4. alkalommal megrendezett találkozóra. A helyieken kívül a szomszédos Bényéről, Monorról, Maglódról, Albertiből, Tápiószentmártonról, Péteriből érkeztek a játszani, szórakozni vágyó fiatalok.

Délelőtt 11 óra körül érkeztek a csapatok, majd rövid pihenő után a réten egy mozgalmas számháború vette kezdetét. A piros és fekete számot viselő gyerekeknek és fiataloknak nem csak a 4 jegyű számokat kellett megjegyezniük, hanem egymás nevét is meg kellett mondani, hogy érvényes találatuk legyen. Ebben a játékban a lényeg, a közösségformáló és összetartó erő. A taktika (hátrálás, „golyószórás”) az egymás közötti bizalom és barátság kialakulását is elősegítette.

Egy gyors főpróbajáték, és a szabályok átismétlése után következett a valódi csata. Mikor a játékban résztvevő Buday Zsoltot (aki Bénye és Káva lelkésze), elég hamar „kilőtték”, ő nevetve nyugtázta a népszerűség – ez esetben – nem előnyös oldalát.

Míg a csata tartott, a kiesettek beszélgetésbe merültek a fűben ülve, a tizenéves gyerekek egymással ismerkedtek, új barátságok köttettek, a nagyobbak teológiai témákat vitattak meg. Végül a játék a piros csapatnak kedvezett, de a feketék csak egy kicsit maradtak le.

Visszatérve a templomkertbe, finom paprikás krumplival és savanyúsággal várták az ifjúságot a helyi közösség tagjai. Volt minden, ami szem-szájnak ingere. Egy rövid imádság után az ebéd kicsit zajosra sikeredett, de ez senkit nem zavart.

Míg elfogyott a felszolgált ebéd, megtudtam Szluka Ferencnétől, hogy nagyon komoly készülődés előzte meg a mai napot. Már szerdai naptól takarítottak, rendezkedtek és sütöttek.

A sok finomság – melyben már párszor volt szerencsém részesülni – ismét a kávai asszonyok keze munkáit dicsérte. Az érdekesség kedvéért elárulta: 20 kg liszt és kb 80 tojás felhasználásával készült a hókifli, kuglóf, linzer, zserbó és a többi sütemény, amit fel sem tudok sorolni. A főzést reggel 7 óra körül kezdték

Természetesen a kávaiak önzetlen felajánlása, és az alapanyagok összehordása nélkül ez nem lett volna meg, bár egyházmegyei támogatást is kaptak.

„Mindenki tette a dolgát” – ahogy Szluka Ferencné mondta. Fújt a szél, repültek a poharak, de ez sem tántorította el a vendéglátókat a szíveslátástól. Köszönet érte.

A sok finomság elfogyasztása után fél háromkor harangszóra a templomba vonultunk. Csadó Balázs ifjúsági felelős Albertirsáról, aki a M.Is.K.A evangélikus rock zenekar vezetője is, rendhagyó istentiszteletet tartott, vagyis „addig énekelünk, míg nem megy!” Kiemelte a kávai templom jó akusztikáját, és ezért „az énekszónak legalább Bényéig kell hallatszania” –ezzel biztatta éneklésre a fiatalokat.

A gitárszóval kísért énekek élvezetesek, modernek és „mozgalmasak” voltak. Ez is igazolta, hogy a zene mindenkié, és mennyire szükség van a mai korban az új gondolkodás megjelenésére az istentiszteleteken, ami segíti az ifjúság keresztényi kötődését.

Kiss Szabolcs Máté egyházmegyei ifjúsági vezetőképzést hirdetett. A 10 alkalomból álló sorozat Szolnokon lesz, ahol a vezetési ismereteken kívül önismeretet, konfliktuskezelést, időgazdálkodást tanulnak az érdeklődök. Ezek a mindennapokban is hasznosíthatók nemcsak az aktív felelősségvállalást segíti elő a keresztény ifjúság nevelésében.

Folytatva az istentiszteletet Csadó Balázs kérdésekkel vezette fel igehirdetését, majd rátért az igére az elveszett bárányról. Végezetül egy igen találó mondattal zárta: „nem gáz dolog bemenni egy templomba”, együtt lenni, részt venni ilyen alkalmakon. Igaz volt az egész istentiszteletre „…és mozgass meg mindent, ami megmozgatható.”

A fiatalos lendület szellemében újabb ének hangzott fel. „Maradj mindig velünk, ha útra kelünk, őrizd életünk minden nap.” Ez jelezte, bizony lassan menni kell.

Végezetül Buday Zsolt megköszönte a vendégeknek az istentisztelet megtartását, kiemelve: „ilyen jó fej ifjúsági vezetőnk van.” Kérte, hogy aki készített vicces, érdekes képeket, juttassa el, hogy ki lehessen tenni a blogra. Gyertek el jövőre is, szavakkal búcsúzott.

Emlékül a templom előtt egy csoportkép készült.

A házigazdák a hazainduló kis csapatokat biztatták, egyenek még sütit, gyümölcsöt, töltsék fel kulacsaikat vízzel indulás előtt.

Lassan elfogytak a biciklisták.

A rendrakás után elcsendesült a kávai templom és környéke.

Egy igazán jó és hangulatos nap volt.

További képek:

https://picasaweb.google.com/110685755796922021425/20120908KavaBiciklisTalalkozo