Évák és Ádámok Megállója – 9. Megálló istentisztelet a KÖSZI szervezésében

Létrehozás: 2012. október 16., 13:17 Legutolsó módosítás: 2012. október 17., 08:45

Budapest – 2012. október 7-én, a megszokott módon a hónap első vasárnapján ismét megrendezésre került a KÖSZI, azaz a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért Megálló névre keresztelt interaktív istentisztelete – ezúttal a fasori evangélikus templomban. Bár minden alkalom elején elhangzik, hogy „senkit nem akarunk mozdulatlanul hagyni”, s az interaktivitás, a közösségben való létezés mindenkor megérinti a gyülekezet tagjait, ezúttal azt hiszem, még igazabb volt, hogy legbelsőbb lényünk sem maradt mozdulatlan! Szöveg és fotó: Mosa Diána

A címben megjelölt téma: a nemi szerepek napjainkban, azok kiválasztásának és megtartásának nehézségei, a nemi öndefiníció kérdései voltak terítéken. Már maga a cím is rámutat, hogy nekünk, keresztényeknek ez nem egyszerűen a párkapcsolati és társadalmi helytállásról szól, de miként a Bibliában még Ádámot és Évát teremtette meg az Úr, ma korunk etikettje szerint (ladies first!) Évák és Ádámok vagyunk. Ám nemcsak holmi verbális formalitásról van itt szó, a hagyományosan patriarchális kereszténység és az emancipáció összeegyeztethetetlenségéből született feszültségekről, a Krisztus korabeli (vagy akár a 200 évvel ezelőtti) nemi viszonyok megkavarodásáról kell hogy beszéljünk.

Nagy vonalakban szeretném elmesélni a Megálló prédikációjának kiindulópontját, az istentisztelet szaporán dobogó szívét: a drámajátékot! A jeleneteket a lelkész, Körmendy Petra folyamatos narrációja kísérte, így az önmagukban is szimbolikus tetteket szóbeliség is egyértelműsítette, árnyalta. Kétpólusú alakítást láthattunk, az egyik oldalon egy lány, Kókai Réka kapott különböző szerepeket az őt női társadalmi lehetőségeivel, kötelességeivel szembesítő Kucsara-Csapó Dorottyától. Először korunk kislányainak egyik első nőmodelljével, a Barbie-babával szembesítette, amely ápolt, jól öltözött, mindig tip-top, skatulyából előkapott, sose fáradt, az erős férfi oldalán feltétlen hűséggel és imádattal csüggő nőideált állít elénk. Második körben a keresztény anya képét öltötte Rékára: magasan zárt fekete garbó, befont haj, gyermek a karban, a boldog családanya, aki legfőbb boldogságát egyházi és biológiai női feladatainak ellátásában találja meg, aki nem él férjétől és gyermekeitől független életet. Végezetül a túlzott bezártság és a puritán elköteleződés ellenpólusaként egy önmagából kirakatot csináló, a lelki tartalmakat teljesen hanyagoló, pusztán a földi hívságokban (smink, divat, bulizás) örömet lelő dívát – ha úgy tetszik, bombázót, csajszit – varázsoltak elénk. 

A túloldalon a férfi (Farkas Dávid) és segítője (Máté Richárd) a fentiekhez hasonlóan három lehetséges férfiszerepet vonultattak föl. Először egy rendőrautó került a „kisfiú” kezébe, aki ebből a férfierőre, a biztonságot és megbízhatóságot nyújtó felelősségteljes felnőttre asszociált. A második jelenet során a keresztény apa: a gyermekét szerető és családját mindenen túl óvó, társadalmi szerepvállalásait családi kötelezettségeinek alárendelő mintaapa tűnt föl. Majd a zárójelenetben előkerült egy játékrevolver, amely a túlzott macsóság, az erőnek az ész fölötti diadalát élvező, az adottságait rossz dolgokra használó, azokkal visszaélő férfiembert szimbolizálta. Mindkét jelenethármas egy negyedik egyéni szembesítéssel zárult, amelynek során számot kellett vetniük a látottakkal és dönteni a követendő mintáról, majd ötödik pillanatfelvételként az önnön lényük változatos lehetőségeivel és kötelezettségeivel immáron tisztában lévő Nő és Férfi egymással is szembesültek: tehetetlen, kilátástalan, terméketlen és szomorú találkozás volt. A ki vagyok én? tükrében a ki vagy te? és a kik vagyunk mi? tragédiája ülte meg a kicsiny templomi teret. A szereplőkön túl, akik végigvették nemi arcaikat, a padokban ülők is felocsúdtak: századunk zavaros üzenetei közt nem látjuk egészen tisztán, mik vagyunk mi.

null9. Megálló istentisztelet

 

A drámajáték után a szokásos megbeszélésre került sor: mitől vagyunk nők/férfiak? Majd a prédikáció során olyan kérdésekkel is szembenézhettünk, mint a tanult, látott és belső indíttatásból kiinduló nemi magatartások összeegyeztetése azzal, hogy nem átemelni egy az egyben szüleink, nagyszüleink viselkedési modelljét még nem jelenti megtagadásukat, sőt kritikai szűrésük a generációs jó viszonyokat is támogatja…

Az aktuális téma feldolgozása után úrvacsorát vettünk, mindahányan az isteni bűnbocsánat, az égi kegyelem részesei lehettünk. A körben állós és éneklős átlényegülés után földi létünkbe visszatérve a korábban előkészített agapé szendvicseit is elfogyasztottuk. 

Reméljük, legközelebb Ti is velünk tartotok! A következő Megálló 2012. november 4-én 18.00-tól lesz ismét a Deák téri evangélikus templomban. Az alkalom mottója: Meg-Oldás, témája pedig a konfliktuskezelés lesz, ahol Varga Gyöngyi fog prédikálni.

Szeretettel várjuk azok jelentkezését, akik szívesen vennének részt velünk együtt a következő Megálló szervezésében, esetleg szeretnének tagjai lenni a zenekarnak vagy a drámacsoportnak. E-mail címünk:  koszi@koszi.net 

Honlapunk a www.koszi.net oldalon érhető el, ahol az érdeklődők tájékozódhatnak az éppen aktuális általunk szervezett programokról is.

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról: 
Jelöld ismerősnek a KÖSZI-t a Facebookon: http://www.facebook.com/profile.php?id=100001842182512

Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com

A KÖSZI által szervezett 9. Megálló interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközséggel együttműködésben valósult meg. 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben