Egy gyermek gondolatai

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, a kedvenc sütimet készítetted el. Megértettem, hogy az életben apró dolgok is válhatnak különleges ajándékká.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, éppen imádkoztál. Ebből megtudtam, hogy van Isten, akivel bármikor beszélgethetek, és megtanultam, hogy bízzak benne.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, ebédet főztél, és elvitted egy beteg ismerősünknek. Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell.

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, idődet és pénzedet olyan emberekre szántad, akik rászorulnak. Megértettem, hogy akiknek többjük van, adniuk kell a sajátjukból azoknak, akiknek kevesebbjük van. 

Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál. Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok, és szeretsz engem. 

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, könnyek szöktek a szemedbe. Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is, és nem baj, ha ilyenkor sír az ember. 

Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk, elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni. 

Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak. Szerettem volna így szólni: „Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről te nem is gondoltad, hogy látom!” 

Ha majd egy nap gyermekeim elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, akkor ezt mondom nekik: 

Annyira szerettelek, hogy mindig tudni akartam, kivel és hová mész, és mikorra fogsz hazaérni. 

Annyira szerettelek, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a saját zsebpénzedből spórold össze a biciklid árát, pedig megengedhettük volna magunknak, hogy ajándékba megvegyük neked.

Annyira szerettelek, hogy szótlanul kivártam, míg magadtól jössz rá, hogy a legújabb legjobb barátod nem jellemes ember. 

Annyira szerettelek, hogy az elcsent rágógumival visszaküldtelek a boltba. Az eladónak meg kellett mondanod: Ezt tegnap elloptam, és most szeretném kifizetni. 

Annyira szerettelek, hogy kivártam a két óra hosszat, míg a szobádat kitakarítod – pedig én negyed óra alatt elvégezhettem volna.

Annyira szerettelek, hogy megengedtem neked, hogy láthasd haragomat, csalódásaimat, könnyeimet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy szüleik nem tökéletesek. 

Annyira szerettelek, hogy magadnak kellett tetteid következményét elviselned, mégha a büntetésbe néha az én szívem is majd’ beleszakadt. 

És annyira szerettelek, hogy ha kellett, akkor is NEM-et mondtam, amikor tudtam, hogy haragudni fogsz rám érte. Ezek voltak a legnehezebb harcaim. Örülök, hogy mégis kitartottam, mert ezáltal te nyertél igazán. Ha majd egy nap gyermekeid elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, elmondhatod nekik, hogy…