EGOT – Az új vászon a fal
Egy falról szól a történet, ahol egyszerre négyen pingálják ugyanazt a motívumot; arról a helyről, ami szűkös, mégis egy egész „hajóváros” elfér rajta. Szöveg: Molnár Eszter (Péterfy – Győr)
Megálltam a fehér, félig üres fal előtt a Péterfy iskolában, és néztem őket. Szótlanul munkálkodtak, úgy, ahogy egy ideig én is tettem, majd kíváncsi lettem.
„Miért jobb a fal, mint egy vászon” – tettem fel a kérdést a művészeknek.
„Itt a festmény szemet szúr, örök nyomot hagy. Legfontosabb mégis az alkotás maga, a semmiből létrehozni valamit” – mondták a lelkes diákok.
Az üres falon egyszer csak kirajzolódott valami egészen furcsa, talán egy hajó. Majd a már ezerszínű felületen kivehetővé vált egy város hajóba építve. Előtte biztosan mindenki megáll egy pillanatra, s abban a pillanatban az a fontos, amit neki jelent.
Ezek a lányok és fiúk már belehúztak egy színes csíkot a művészet történetébe és a Péterfy életét is megszínezték. A műalkotás betöltötte célját.
