Az Isten-Én kapcsolat összefüggésében – Balatonbogláron találkoztak az Északi Evangélikus Egyházkerület konfirmandusai
Balatonboglár – 2011. július 17. és 23. között Balatonbogláron találkoztak egymással az Északi Egyházkerület konfirmandusai. A táborról Hajduch-Szmola Patrik, teológushallgatónak az evangelikus.hu számára írt személyes beszámolóját adjuk közre. Szöveg: Hajduch-Szmola Patrik, fotó: László Milán
Július 17-én 10:10 perckor a Kelenföldi pályaudvaron vártuk Horváth Noémivel a pilisiek vonatát. Bár az országból több helyről érkeztek fiatalok, a pilisiek és a gyóniak alkották a tábor résztvevőinek többségét.
A pilisiek vonatára majdnem háromnegyed órát vártunk, majd, mivel nem jött, felszálltunk egy másikra, ám ők titokzatos körülmények között mégis elénk kerültek a másik vonattal.
A gyóniak szerencsésebbek voltak, őket autókkal hozták a Balatonra. Miután megérkeztünk végre Balatonboglárra, megkerestük a szállásunkat, ami a helyi zeneiskolában volt, közvetlenül az evangélikus templom mellett. Az iskola – mint a Balaton partján több intézmény – ilyenkor táborként működik, a hangszerek helyett ágyakkal telepakolva.
A templomban tartottuk a reggeli, és esti áhítatokat, a gospel-próbát, a játékokat és a beszélgetéseket. A tábor kerettörténetét Adrian Plass: Kegyes Kétbalkezes című könyvének főszereplője adta – jómagam interpretációjában.
Minden nap egy adott történetet játszottunk el, a lehető legváratlanabb helyzetekben, áhítat közben, reggelinél, stb. A csoportos beszélgetések ezután erről a keretmeséről szóltak, az Isten-Én kapcsolat összefüggésében.
A beszélgetések után mindenki választhatott, milyen programot csinálna szívesen. Lehetőség volt gopsel-kórusban énekelni, kézműveskedni, vagy a pénteki Tamás-mise előkészületeiben közreműködni. A zenei kíséretet Arató Lóri és László Milán gitárja – melyet naponta legalább egyszer összehangoltak – mellett a Balatonboglári evangélikus templom utolsó padsora mögött addig megbúvó harmónium adta.
Csak az utókor kedvéért: a mi táborunkban idén az Új Ének 112. számú éneke volt a legnépszerűbb. A próbák, áhítatok, foglalkozások mellett persze sokat játszottunk. Volt teaház, táncház, filmezés, hajós kirándulás, át a túlpartra, ahol megmásztuk a (fél) Badacsonyt.
Emlékezetes volt a számháború is. Körülbelül két órás kemény küzdelem után a zöldek nyertek – üzenem ezt azoknak, akik sárga számukkal még mindig a boglári erdőkben küzdenek.
A hetet egy Tamás-misével zártuk, amelyen sokan bekapcsolódtak a liturgiai szolgálatba. Az alkalmon László Milán hirdette az igét.
Biztos vagyok benne, hogy hosszantartó élményt, lelki feltöltődést adtunk mindenkinek, aki velünk volt, és abban is biztos vagyok, hogy nemcsak a programok maradtak emlékezetesek sokak számára, hanem a vidám hangulatú, kollektív örvendezésre okot adó reggeli ébresztők is.
További fotók nézhetőek meg a hét eseményeiről a Gyóni Evangélikus Egyházközség Facebook oldalán:
http://www.facebook.com/#!/media/set/?set=a.197998270253740.52045.100001307059363
http://www.facebook.com/#!/media/set/?set=a.198334820220085.52107.100001307059363&type=1
