A Szupercsaj bennünk
Amikor kislány voltam, olyan kaleidoszkópról álmodtam, amin át a világot másféleképpen nézhetem. Ebben a világban nem voltak szigorú tanárok, követelődző szülők, feladatok és kötelességek. Itt csak csillogás és ragyogás volt, minden szigorúan szivárványszínben. Piros csizmában, miniszoknyában, virágos felsőben, apró kis horgolt sapiban lejtettem végig az úton. Bombázó voltam, karomon retiküllel. Mindenki utánam fordult. Ilyen Szupercsaj akartam lenni, ha majd felnövök. Bolla Zsuzsanna írása.
Még járni sem tudtam rendesen, amikor apukám felkapott és feje felett röptetett. Amikor apa karjaiban repültem, azokban a karokban, amikről tudtam, sosem ejtenének el, egy csapásra biztonságban voltam és elszállt velem a világ. Az ágyam fölött kis foszforeszkáló csillagok világítottak és éreztem: meg tudom mutatni a világnak, hogy én nem csak járni, de repülni is fogok! Elérem majd a csillagokat. Szupercsaj leszek.
Aztán eltelt pár év. Bejött a Dóri az életembe. Új lányként lépett be az osztályunkba és eleinte mindenki szupercsajnak tartotta. Kis dobozkában hozta a nagymamája által megpucolt almákat, mindig rendezett volt a ruhája, csinos szalagocskák díszítették a haját és olyan játékai voltak, amiről mi még csak nem is álmodozhattunk. Apukája Németországban dolgozott és így a család viszonylag magasabb életszínvonalnak örvendett, mint az átlagos akkori magyar családok. Egyszóval Dóri volt a szuperhősünk az osztályban. Nem csak a csajok rajongtak érte, de a bimbózó tini fiúkat is az ujja köré csavarta. Őt vitték el először randizni, ő csókolózott először a csajok közül. Mindenki szerette volna, ha hozzá hasonlít, ha olyan élete van, mint neki. Szerettünk volna, ha csak egy napra is, a bőrébe bújni, cserélni vele, helyette élni. Gondoltuk, ő a felhők között repül és mi is akartunk a felhők között repülni, éppúgy, mint egykor apa karjaiban.
Aztán eltelt pár év és rájöttem arra, hogy énbelőlem sosem lesz ilyen Szupercsaj. Isten nem erre teremtett engem. Nem arra, hogy álmaimban éljek, vagy hogy másokat majmoljak, magam előtt irigylésre méltónak és követendőnek tartsak.
Isten nem csak a Szupercsajt hívta el bennem, nem csak úgy tekintett rám, mint nőre, hanem magamat, egész lényemet hívta el. Rossz napokon és jó napokon egyaránt kedvel. Nála szupercsaj lehetek, mert ő elfogad bármilyennek. Úgy, ahogy én magam vagyok. Nem akarja, hogy egyedül legyünk és féljünk. Ha a kihívás előttünk túlságosan nagynak tűnik, ha úgy véljük, nem vagyunk képesek a feladat elvégzésére, Isten a hónunk alá nyúl és tovább repít, mint egykor apa, a karjaiban.
Ha te is egy ilyen evilági Szupercsaj szeretnél lenni, és nem sikerül, ha elveszve, magadra hagyva, összetörve érzed magad, olvasd el a 40. Zsoltárt, és tudd meg, hogy Istennek terve van veled, mégpedig nem is akármilyen! Tudnod kell: Sosem leszel evilági Szupercsaj, ilyen mindenki által irigyelt bálvány. Nem, nem kell az, hogy mások úgy nézzenek rád.
Belőled egy valódi, hús-vér, egy megismételhetetlen ember lesz. Jézus testvére, aki nem igazodik másokhoz, de mégis másokkal együtt részt vesz egy sajátos kalandban. Olyan ember leszel, akit nem e világ irányít, hanem egy másik, sokkal összetettebb világ, ahol másféle Szupercsajok lehetünk. Aztán ha sok Szupercsaj Istennel együtt összeáll, valóban megváltoztathatjuk a világot.
