Zsolnai zsinat: Megemlékeztek egyházunk alapításának 400. évfordulójáról
Zsolna – Budapest – 2010. június 29. és július 5. között zajlott a szlovákiai Zsolnán az az ünnepségsorozat, amellyel a Szlovákiai Ágostai Hitvallűsú Evangélikus Egyház a zsolnai zsinat 400. évfordulójáról emlékezik meg. A Thurzó György nádor és Lányi Illés nagybiccsei lelkész által 1610 márciusában összehívott testület teremtette meg a Magyar Királyság területén az ágostai evangélikus felekezetűek első egyházszervezetét, létrehozva három püspökséget, megalkotva az egyház első törvényeit.
A zsolnai megemlékezések fővédnöke Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök, aki a nyitó alkalommal megemlékezett a szlovák nemzet nagy evangélikus személyiségeiről, akik hozzájárultak a szláv népek és Szlovákia helyének megszilárdításához Európában. Szlovákia számára az adja a zsolnai zsinat politikai jelentőségét, hogy a szlovák nyelvű egyházmegyék megszervezésével, első alkalommal jelent meg hivatalosan „szlovák terület” a Magyar Királyságon belül.
A Magyarországi Evangélikus Egyházat az ünnepségeken Fabiny Tamás püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, Kertész Botond történész és a budapesti szlovák ajkú, valamint a tótkomlósi gyülekezet csoportjai képviselték.
Prőhle Gergely a Zsolna főterén tartott beszédében méltatta a 400 évvel ezelőtti eseményt, hangsúlyozva, hogy nem csupán a szlovák nyelvű egyházkerületeket határozta meg, hanem a mai Szlovákia területére eső magyar és német nyelven igét hirdető egységeket is kijelölte. Így válhatott a zsolnai zsinaton létrehozott szervezet a három nemzetiségi gyökerű magyarországi és szlovákiai evangélikusság mindmáig kötelező erejű intézményévé. Prőhle Gergely beszélt arról is, hogy a politikai, az országhatárokat, államalakulatokat érintő változások számos tragédiát okoztak a Kárpát-Medence népeinek. Éppen ezért fontos napjainkban a 400 évvel ezelőtti evangélikusok tevékenységére emlékeztetni, akik a teológiai tisztánlátás mellett az embert és anyanyelvét állították gondolkodásuk középpontjába. A nyelvhasználatnak ez a toleráns módja kell, hogy érvényesüljön napjainkban az evangélikus egyházban és annak keretein kívül is – húzta alá az országos felügyelő.
A 400 éves jubileummal összefüggésben egyháztörténeti konferenciát is rendeztek Zsolnán. Ezen a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében Kertész Botond történész tartott előadást A zsolnai zsinat és kora címmel. Ebben egyebek mellett ezeket mondta: „… 17. századi elődeink számára azonban természetes volt, hogy Luther egyházában nemcsak az evangélium, hanem ha szükség van rá, akkor az igazgatás is anyanyelven történjen. Szlovák, magyar és német evangélikusok közös tragédiája, hogy a 19-20. században erről a méltányos, és az evangélikus egyházban természetes követelményről oly sokszor elfeledkeztünk!”
Fabiny Tamás püspök vasárnapi puhói (Puchov) igehirdetésében a szlovák és a magyar nemzet sorsközösségéről szólt, melynek alapvető velejárója az intenzív beszélő viszony. Az emmausi tanítványokról szóló újszövetségi elbeszélést a magyar és a szlovák népre is vonatkoztatta. A Krisztust követő egyháznak, a szlovák és a magyar anyanyelvű evangélikusságnak alapvető feladata, hogy hitében egyesülve cselekedjék a két nép, a két ország kapcsolatainak javításáért. Az anyanyelven hallgatott igehirdetés nem csak a nemzeti identitást, hanem az emberek hitét is erősíti. Igehirdetése végén a püspök nem hallgatta el saját egyháza felelősségét sem: „A történeémi útkereszteződéseknél alkalmanként sor került ütközésekre is. Becsülettel – vagyis kritikusan és önkritikusan – kell szólnunk a múlt bűneiről és tehertételeiről. Több alkalommal elmondtam, és most is kijelentem: a magunk részéről bocsánatot kérünk mindazért, amit ellenetek, szlovák testvéreink ellen vétettünk. Egyedül a mi Urunk kegyelme tart meg minket tanítványtársként egymás mellett az emmausi úton” Ezekre a szavakra utalva Katarína Hudáková liptói esperes úgy válaszolt, hogy a maga részéről ő is bocsánatot kér mindazokért a sérelmekért, amiket a múltban a magyarok szenvedtek el a szlovákoktól.”
Thurzó György hamvai – aki a zsolnai zsinat idején a Magyar Királyság nádora volt – Árva várának kápolnájában nyugszanak. A sírnál a szlovák és a magyar evangélikusok egy-egy püspöke tartott megemlékezést. Milan Krivda, a Szlovákiai Evangélikus Egyház nyugati kerületének püspöke rövid beszédet tartott és imát mondott. Megemlékezésében Fabiny püspök kiemelte, hogy a nádor számára természetes volt a hivatalosnak számító latin mellett a német, a magyar és a szlovák nyelv használatának támogatása, ezzel pedig síkraszállt az anyanyelven történő szabad vallásgyakorlás joga mellett. Beszédében a magyar püspök azt is hangsúlyozta, hogy a korábbi feszültségek után az egyházak lehetnek a kölcsönös kiengesztelődés kezdeményezői. Mindez pedig abból a felismerésből fakadhat, hogy keresztény önazonosságunk megelőzi a nemzeti identitást.
A szombat este a zsolnai főtéren bemutatott, a Zákeus Média Centrum által készített dokumentumfilmben magyarországi szlovákok és szlovákiai magyarok vallanak sorsukról, beszélnek jelenlegi helyzetükről. A zsolnai esemény érdekessége, hogy korábban e város polgármestere volt Jan Slota, és a nacionalista erők most is jelentős támogatással bírnak a városban.
