12.30 Gáncs Péter püspök nyilatkozata megválasztásával kapcsolatban

Létrehozás: 2010. november 26., 13:44 Legutolsó módosítás: 2010. november 29., 11:44

2010. november 26-án a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Gáncs Pétert a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökét választotta meg elnök-püspökké. Püspök úr a következő szavakkal fogadta el új megbízatását:

„A bibliaolvasó útmutató mai igéjében keresek tiszta alaphangot induló elnök püspöki szolgálatomhoz: „…a bizalom erőt adna nektek!” (Ézs 30, 15) Bizalmat kaptam és ez a bizalom erőt ad. A kapott bizalmat szeretném megosztani, viszonozni, tovább adni bizalomhiányban szenvedő egyházunkban és világunkban” – mondta a püspök, majd hozzátette: „A hatéves választási ciklus utolsó harmadára kapott megbízatás jelentőségét nem szeretném sem túlbecsülni, sem pedig aláértékelni. Elnök püspöki szolgálatomat első renden moderátori feladatnak tekintem. Küldetésemet abban látom, hogy segítsem a különböző konstruktív egyházi erők, közösségek összehangolását és együttműködését.       

Kívánatos, hogy döntéseink a lehető legszélesebb konszenzus gyümölcseként szülessenek. Csak ilyen módon gyógyulhatunk az általános bizalmi válság közösségromboló betegségéből. Remélem, a 2012-ben esedékes általános tisztújításig néhány fontos területen sikerül közösen előbbre lépnünk egyházunkban”.

A püspök szeretné elősegíteni az őszinte kommunikációt az egyházi élet minden területén. „Ez előfeltétele a kölcsönös bizalom megszületésének és erősödésének az egyházkormányzati testületek (nem „hatalmi ágak”!), zsinat, országos elnökség, országos presbitérium, püspöki tanács között éppúgy, mint a különböző egyházszervezeti szintek, országos egyház, egyházkerületek, egyházmegyék, egyházközségek kapcsolatában” – mondta.

„Fontos a lelkészi és nem lelkészi vezetők harmonikus együttműködésének segítése, ami természetesen nem jelenthet mindig feszültségmentes kooperációt. Meggyőződésem, hogy bölcs egyházkormányzati döntések csak komoly teológiai megfontolások nyomán születhetnek. A teológia az egyház tudománya. Iránytűje nélkül az egyház hajója csak sodródik, kiszolgáltatva az éppen aktuális széljárásnak… Döntő, hogy az egyházi szolgálat prioritásait ne külső erők szabják meg, hanem felülről kapott bölcsesség vezessen minket.”

Ezután a püspök néhány sürgető feladatot emelt ki:  „Halasztást nem tűrő prioritás egyházunkban a lelkészek hivatásgondozása, a minőségi továbbképzés, a szakszerű lelkigondozás, valamint  családbarát rekreáció szervezett biztosítása a  hűséges munkában elfáradt/megfáradt szolgatársaink számára. Ugyancsak fontos a nem lelkészi munkatársak, presbiterek megkezdett képzésének kiszélesítése és elmélyítése. Kívánatos, hogy a következő hatéves ciklusra a  már ilyen módon is felkészített szolgatársak kapjanak bizalmat. A „humánerőforrásnak” ez a fokozott megbecsülése előfeltétele annak, hogy a döntő többségében jól működő és fejlődő intézményhálózatunk mellett, a gyülekezeteinkben folyó közösségépítés is felszálló ágba kerüljön. Hiszem, hogy a krisztusi értékekben gazdag, missziói lelkületű, azaz sokszínű, nyitott és befogadó egyháznak, gyülekezetnek van jövője, ahol minden nemzedék otthonra, közösségre találhat. Ebben a remélt jóízű csapatjátékban bizalommal kérem elnöktársam, püspök és felügyelő testvéreim, a zsinat és az országos egyház vezetőinek, valamint összes munkatársamnak a segítségét, továbbá egyházunk népének imádkozó támogatását. Isten áldása kísérje közös szolgálatunkat! Erős vár a mi Istenünk!” – fejezte be beszédét a püspök.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben