A kórházmisszió tavaszi konferenciáján: Visszhang
2010. március 5-6-án rendezték meg a kórházmisszió tavaszi konferenciáját Leányfalun, a Szent Gellért lelkigyakorlatos házban. Mintegy 20 önkéntes segítő jött el erre az alkalomra, különböző felekezetekből, akik már évek óta részt vesznek az alkalmakon. A téma: Külső-belső konfliktusainkról szólt, az előadók pedig a következők voltak: Gregersen Labossa György evangélikus lelkész, a diakóniai bizottság vezetője, Buda Annamária diakóniai osztályvezető, Balogh Éva, Heinemann Ildikó, Honti Irén és Kulcsár Zsuzsa kórházlelkészek. Az alkalomról több beszámolót is kaptunk, most Horváth Gáborné (Magdolna) a hatvani kórház római katolikus lelkigondozójának gondolatait közöljük.
Visszhang
Hálatelt szívvel gondolok vissza az Evangélikus Lelkigondozói Szolgálat által Leányfalun szervezett konferenciára, ahol az ökumenikus együttlét biztonságát is megérezhettem. Akaratlanul is felidéződtek bennem József Attila szavai: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”
Amikor egy közösségbe készülök, mindig az a vezérelvem, hogy nyitott szívvel és lélekkel tudjam befogadni ember társaim személyisége nyújtotta kincseket, amit önmagukban hordoznak. Így csalódás még nem ért! A konferencián Balogh Évától hallott Tomas Gordon hitvallása, amit pedagógusi múltamból jól ismertem, újra szíven ütött, hiszen egy nehéz külső konfliktusomban eszemben sem jutott, de a megoldások keresése közben automatikusan használtam. Az érthető, tömörre fogott előadás után lehetőségünk nyílt, hogy önmagunkban feldolgozhassunk egy konfliktus helyzetet, megadott szempontok alapján.
Egy kis játékkal, mozgással tette színessé Buda Annamária diakóniai osztályvezető szolgálatunk mibenlétét. Szavaival élve: „Minden ember több, mint aminek látszik!”
Gregersen-Labossa Györgytől, a diakóniai bizottság vezetőjétől egy alapvető és fontos igazságot vittem haza magammal: „Isten dicsőségét szolgáljuk, ezért szükséges, hogy az oltártól elindulva embertársaink felé a szolgálat után az oltárhoz térjünk vissza!” A közös imádságban az otthonosság érzése töltött el és meglepődtem, hogy fáradtságom ellenére aktív tudtam maradni ebben a Jézussal eltöltött időben.
A következő előadó, Heinemann Ildikó gyakorlatra, szimbólumok keresésére építette előadását, ami számomra igen kedves volt és arra inspirált, hogy az önkéntes beteglátogatóimmal is megosszam, feldolgozzam a szimbólumokkal való élést.
Közben egyre mélyebbre kerültünk a lelkünk felé, különösen, amikor Honti Irén a belső konfliktusaink kapcsán világossá tette előttünk egy konkrét eset segítségével, hogy 96 százalékban azt szeretnénk, hogy a másik személy vagy a környezet változzon meg, és ritkán gondolunk arra, milyen mozgásterünk lehet, ha beállítottságunkon tudnánk változtatni. „Óriási lehetőség és hatalom van benne! Amikor úgy érezzük, nincs megoldás egy konfliktusra, akkor befelé figyelve, a függőleges kapcsolatot megtalálva Jézussal, átadhatjuk neki terheinket, érzéseinket! Neki van hatalma elvenni, hiszen Ő a Szabadító!” Ehhez a célhoz segítenek önreflexióink: az elfojtott érzelmeink felismerése és alkalmas helyen, időben történő felszabadítása, álmaink megértése, és önmagunk feltétel nélküli elfogadása, mely a belső építkezésünk alapja.
Kulcsár Zsuzsanna kórházlelkész csendes jelenlétével, és Isten-szeretettel átitatott szavaival zárult a konferencia. „A reményünk az, hogy konfliktusaink nincsenek Isten nélkül, s tudjuk, hogy a kereszt konfliktusa volt a legnagyobb itt a Földön, s még most is mennyien élnek belőle!”
Hálásan köszönöm a lehetőséget, hogy a Váci Egyházmegye lelkigondozójaként részt vehettem feladataink, nehézségeink megbeszélésében, és megerősödve, egymástól kapott kincsekkel térhettem haza, betöltve ezzel is a szolgálatra szánt szerepemet: „Légy a fűszálon a pici él...” ( József Attila)
