Ros Hásáná közös üzenete: Az ökumené szellemében ünnepelték a zsidó újévet Sopronban

Ros Hásáná a lelki számvetés, önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a következő esztendőre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, mert egész éven át megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól. A sóvárfújás napja, a kosszarvból készült ősi hangszer figyelmeztet a félelmetes napokra, mely az i-teni ítélkezés napja is (Jom hadin). A hagyományok szerint az Örökvaló előtt három könyv áll nyitva, a jók, a gonoszok és a közepesek könyve, melyből az egyikbe beíratik az ember aszerint, hogy mit tett az illető az elmúlt évben.
Ezért szoktak ekkor egymásnak a hívek így köszönni: „Lesáná tová tikátévu – Jó évre legyetek beírva!"

2010 újév napján a Soproni Zsidó Hitközség végre új, komfortos közösségi helyet talált magának többek közt a jelenlegi önkormányzat segítségével, ahol ezentúl méltóképpen élhetik meg ünnepeiket, köszönthetik barátaikat. A megemlékezésen körülbelül nyolcvanan jelentek meg, ahol a zsidó hittestvérek mellett jelen voltak adventisták, baptisták, evangélikusok, hitesek, katolikusok, pünkösdisták, reformátusok is.

Az ökumené jegyében tartott esten Davidovics László rabbijelölt szólt az ünnep jelentőségéről dr. Pollák Miksaxix soproni rabbi, mindmáig
használatos Imakönyve alapján. Ez az előadás volt a nap első csodája
lélekben. Közösen, egy lélekkel éreztük, felekezettől függetlenül, hogy ha a „Számadás Napjain” tiszta szívvel, megbocsátó lélekkel, igaz
lelkiismerettel hajlunk meg a Világ Alkotója előtt, akkor távolítsuk el a
szívünk iránytűjét megzavaró „mágnest”, a tévútra vezető, ábrándokat
kergető gondolatokat, hogy továbbra is lássuk a helyes útirányt. Hogy
kirajzolódjanak előttünk azok a feladatok, melyeket teljesíteni szeretnénk, s amely értékessé teheti az alkotó ember életét.

Sándor Péter, a hitközség elnöke arról szólt, hogy akkor, amikor újra a
vallási feszültségek feszítik a szét az embereket gazdasági bajaink miatt, akkor, amikor látens, majd nyílt rágalmazás lép az egyetemes zsidó értékek helyére, akkor, amikor széthúzás, marakodás őrli fel a többre hivatott emberek erejét, akkor, amikor újra és nyíltan száll a magasba az antiszemiták hangja, halló fülekre találó vádja, akkor, amikor a rasszizmus ideológiája ismét nem ismer határokat ugyanúgy tudnunk kell, hogy vannak és mindig lesznek közös egyetemes értékeink, amelyekre figyelnünk kell, őriznünk kell. Mégis, mindezek ellenére, mindenek dacára!

Gabnai Sándor evangélikus esperes válasza adta az est második
csodáját. Arra emlékezett, hogy ez a közösen átélt ünnep is megerősítője annak, hogy közös emberi utunk, küldetésünk lényege. Amikor már elkoptatottnak hangzik is, de fontos a másik ember szeretete, a másik ember megértése, tolerálása, türelemmel elfogadása ma is elvárandó készség valamennyiünktől. Akik ismerik és gyakorolják a szeretetet, azok nem állhatnak tétlen, ha elér hozzájuk a segélyt kérő szó, akkor át kell adjuk zsidó testvérink és a keresztény testvéreink egymás iránti szeretetét, felelősségét, akik kiállnak az igaz emberi értékek mellett, akik mégis hisznek a jóságban, a családban, népünkben. Soha többet nem történhet meg az, ami megtörtént a zsidósággal 1944-ben csak azért,mert „másfajta raj”, és velünk néhány évvel később evangélikusokkal csak azért, mert kollektív háborús bűnösöknek lettünk kikiáltva. Tudjuk, és sokan hisszük, hogy csak
együtt, egységben, egymás mellett lehetünk úrra bajainkon Isten
segítségével.

A Budapestről érkezett Is...Real! Project Zenekar tagjai közül a három Kuna fiú (Bence, Gyula és Márton) ezen a napon is több ezer éves hagyományokat idéztek meg liturgikus dalok egyedülálló judeo folk-rock hangszerelésével. A helyi pünkösdista gyülekezet tagjai (Kanyó Anna, Roóz Zoltán) pedig olyan közös zsidó-keresztény dalokkal ébresztették fel az összetartozást, amelyeket valamennyien együtt énekeltünk. Felejthetetlenül szép este volt így együtt átérezve az ünnep egyetemes mondanivalóját.