Protestáns médiaműhely 2009: Csak egy kattintás, és kész is a fotó?
A címben feltett kérdésre még ha e digitális korban a válaszunk lehetne is igen, azért érezzük, hogy lényegében mégsem. Mert, még ha folyamatosan kezünk ügyében tartjuk is a masinánkat, akkor sem „lövöldözünk” vaktában, és ugyanígy – ha nem is százszor, de alaposan – meggondoljuk, hogy kinek és hogyan (milyen kivágásban, utólagos javításokkal) mutatjuk meg az elkészült felvételeket. A digitális fényképezőgépek rohamos terjedésével mindenesetre egyre többen vesznek kezükbe kamerát azok közül is, akik eleddig csupán (költséges) hobbiként tekintettek a fotózásra. És mind többen éreznek késztetést arra is, hogy felvételeiket internetes oldalakon vagy akár nyomtatott sajtótermékekben tárják a legszélesebb nyilvánosság elé. Az Evangélikus Élet szerkesztősége és a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) november 20. és 22. között azokat invitálta a protestáns médiaműhely őszi hétvégéjére, akik szerettek volna elmélyülni a digitális fényképezés rejtelmeiben, különös tekintettel a – keresztény lapokban is igényelt – sajtófotó műfajára. Szöveg: Vitális Judit. Fotó: Kalocsai Richárd
A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbizottsága által is támogatott kurzuson több mint negyven résztvevő tekinthette át szakemberek segítségével a helyes fényképezőgép-használat technikai tudnivalóit, a képkompozíció kérdéseit, az egyházi rendezvények fotózásának szempontjait, és nyerhetett bepillantást a sajtófotózás kulisszatitkaiba, illetve a digitális utómunkálatok rejtelmeibe. A pénteki vacsora után kezdődött – igen feszes – műhelymunka résztvevőit Novotny Zoltán, a Prúsz elnöke köszöntötte.
A digitálisfényképezőgép-használat kulcskérdéseit Szigeti Tamás fotóriporter taglalta. A Figyelő című hetilap képszerkesztője, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) fotóriporteri szakosztályának titkára a 2009-es magyar sajtófotó-pályázat díjnyertes fotóinak elemzésével egyszersmind a sajtófotó főbb műfajait is számba vette. (Tette mindezt azzal a plusz tapasztalattal a háta mögött, hogy az elmúlt két évben történetesen ő volt e rangos pályázatra érkezett felvételeket zsűriző grémium elnöke.)
Ugyancsak több tucat jobbnál jobb felvétellel illusztrálta mondandóját a fotóriporteri szakma fortélyairól a szombati műhelymunka délutáni előadója, Bánkuti András fotóművész-fotóriporter. A sajtófotó műfajában etalonnak számító Heti Világgazdaság (HVG) fotórovatának vezetője, a MÚOSZ fotóriporteri szakosztályának elnöke nemcsak a kompozíciók jellemzőire hívta fel a figyelmet, de személyes – hol mulatságos, hol inkább szomorkás – élményeit is megosztotta a résztvevőkkel, így téve még „élőbbé” az egyébként is beszédes felvételeket.
A lapszerkesztők elvárásairól – mind a fotók minőségének, mind a munkatársak szakmai tudásának és megbízhatóságának tekintetében – Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, a Prúsz titkára és T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője, a Prúsz elnökségi tagja beszélt. A médiaműhely témáját intonáló nyitó előadásában Szentesi Zöldi László a hétvége újra és újra visszatérő „kulcskérdését” járta körül, nevezetesen azt, hogy a sajtófotózás gyakorlatában miként viszonyul egymáshoz a szakmaiság, a művészi igény és az erkölcs. Ezt a kérdést ugyanis nemcsak az exponálás pillanatában kell szem előtt tartania egy fotósnak, de például akkor is, amikor belép egy szakrális térbe, és – mondjuk – istentiszteleten készít felvételeket. Rímelt – a program egészét moderáló – főszerkesztőnk egyházi eseményeken való fotózással kapcsolatos ajánlásaira a győri római katolikus püspökség közleménye, amelyet a Dunántúli Harangszó szerkesztője, Menyes Gyula ismertetett. (A közlemény a http://www.lutheran.hu/z/honlapok/nyugat/tanulmanyok/DH/DH%2009.09.pdf internetes címen olvasható.)
Gyakran vetődnek fel etikai kérdések a képek számítógépes utógondozásakor is. Erről, illetve a digitális fotók nyomdai előkészítésének tudnivalóiról szintén az Evangélikus Élet munkatársai – Lukács Gabi fotóriporter és Nagy Bence tervezőszerkesztő – szolgáltak hasznosítható ismeretekkel.
Két „terepgyakorlat” is élénkítette a műhelymunkát. A szombati ebéd után a kurzusnak helyt adó balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Misszió Otthonról és környékéről, aznap este pedig a Shamrock zenekar – borkóstolóval fűszerezett – ír zenei koncertjéről kellett (esemény)fotókat készíteniük a résztvevőknek.
Természetesen nemcsak nevében volt protestáns, azaz keresztény szellemiségű a múlt hétvégi médiaműhely, mert a láthatón (lefényképezhetőn) kívül a láthatatlanra (lefényképezhetetlenre) is szánt időt a program. Az Isten előtti elcsendesedés perceiben Zsíros András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkésze – egyebek mellett – arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak fényképezőgépünk lencséjét vagy érzékelőjét kell megtisztítanunk a szennyeződésektől, hanem saját szívünket is. S hogy mindig készen kell lennünk arra, hogy Jézus is „megörökíthessen” bennünket.
