A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumának közleménye dr. Szabó Lajos rektor nyilatkozatáról

"További szakmai pályafutására vonatkozó döntését lelkiismeretére bízza"

Tipikus példája a véleménynyilvánítás és az állásfoglalás elkerülésének. Ha egy vezető testület nem tud vagy mer sem igent, sem nemet mondani, azzal az irányításra való alkalmasságát kérdésessé teszi.
Balicza Iván

A felesleges nyilatkozgatások helyett azt hiszem, a legtisztább az lenne, ha a rektor az evangelikus.hu-nak adna egy interjút (ha már itt adta hírül közleményét is és az OP is itt válaszolt neki), amelyben részletesen beszámol arról, mi volt és hogy volt.
Ezek után azt hiszem, a közvélemény kíváncsi lenne erre, az őszinte szavak többet érnek mindennél. Nem lenne jó addig várni, amíg a tényfeltáró bizottság róla szóló kötete megjelenik. Az mindenkinek csak ártana, úgy neki, mint az egyház tisztességének. Nem kell kendőzgetni, testvérek!

"További szakmai pályafutására vonatkozó döntését lelkiismeretére bízza"
Annak idejen (1969-74: a VIII. ker R.Kapitänysägon az Ullöi 24 pincejeben allitolag ott talalt gepfegyver ugyeben az összes teologust kihallgattak, majd a szamukra erdkesebbekkel kesöbb ujra talalkoztak, de mar titokban, s innet mar ismert,hogy ki hogy döntött.) az en lelkiismeretem pedig azt diktalta,hogy ne muködjek egyutt az állambiztonsági szolgálatokkal. Egy tisztes koru, az akkori irodalmi eletben közismert (több könyves) baratom elött föltarva a Szerv megkereseset, bölcs tanacsat követve, a Titkos Kapcsolattal törtent masodik talalkozas soran -tisztazando a tovabbi egyuttmuködes mibenletet- azzal kezdtem, hogy mielöbb barmiben is megegyeznenk, szeretnek erröl elöbb Aczel György "elvtarssal" konzultalni.
Soha többe nem talalkoztunk.
Mar nem fogom megtudni, hogy a Szerv altal remelt, s szamukra igeretesenek tunö egyuttmuködes egykkori megtagadasanak a következmenye volt-e csupan, vagy a többek egybehangzo megitelese alapjan is inkabb valoszinesitheto, meglehetöesen "szines" eletfölfogasom következmenyekent-e, de idönkent -talan?- nem ugy mentek a dolgaim, mint azt remeltem...
Minden esetre, e-miatt sohasem voltak nyugtalan ejszakaim.

Mély szomorúsággal és aggódva olvastam mindkét közleményt! Aggódtam és szomorú voltam már akkor is, amikor tényfeltárásról volt szó...Mikor? Melyiket? stb.
A tisztázás nyilván fontos, de talán nagyobb távlatból, hosszú munka, erős megfontolás és sok imádság után. Nem egyesével, adott pillanatban előszedve valakit.
Én egyébként ahogy mondom, úgy is gondolom nap, mint nap:
"ahogyan mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!"
(Itt még a vétek súlyát sem tudjuk!)
Jó lenne azt is vizsgálni, másodsorban, mivel szolgálta és segítette egyházát!
Erős vár a mi Istenünk!
dr. Kinczler Zsuzsanna

Vélhetően sokan neheztelni fognak rám véleményem miatt, de leírom.

(i) felvetés: Mi marad Istennek a végítélet napjára?

(ii) felvetés: 2010 májusában a ma Magyarországában a hétköznapi polgár számára mit jelent most az a szó: evangélikus, evangélikus lelkész képzés. Érdemes a keresőkbe beütni a megfelelő szót... miféle szalagcímek olvashatók? Nagy változást nem érzünk, de hosszú idő lesz a regenerálódás...

(iii) felvetés: ha esetleg ismert volt a feltáró munka során egy némely tény, nem a választás előtt kellett volna eljönni a nagy feltárásnak? E feltárás nem pont az ellenkezőjét érte el? Esetleg nem lenne célszerű az összes feltárást egy időpontban, kinevezések, stb előtt megejteni, ha azok valóban missziós erejűek, segítik az egyén, a közösség hitét, növelik a gyülekezetek hitét, élénkítik azok életét?

A meglehetősen balfogású időzítést illusztrálja a 168 óra felvezetője: "Nem sokkal azután, hogy Sólyom László köztársasági elnök kinevezte az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorává Szabó Lajost, derült ki, hogy Szabó ügynökként tevékenykedett a nyolcvanas években", s ha már eljutottunk az államfőig, érdemes elolvasni a Köztársasági Elnöki Intézményről szóló szócikket elolvasni a köztársasági elnöki hivatal honlapján. Itt ez olvasható: Az állami felsőoktatási intézményekbe az egyetemi tanárokat az intézményi tanács javaslata alapján, az oktatási miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök nevezi ki, illetve menti fel. A rektorokat az egyetemi tanárok közül, ugyancsak az intézményi tanács döntése alapján, az oktatási miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök bízza meg, illetve menti fel. A nem állami egyetemek rektorainak kinevezésére és felmentésére vonatkozó javaslatot, a fenntartó javaslata alapján, szintén az oktatási miniszter terjeszti elő a köztársasági elnök részére.
A múlt, amit kicsit érdekes a mai mércével mérni/méricskélni, hatalmasat rugott vissza.

Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ Jn 8/7b
Léránt István

Én ott voltam ezen a nemzetközi találkozón. Ami egyszerűen felemelő volt. Nemes, emelkedett, szeretetteli. Csodálkoztam is, hogy ekkora nemzetközi esemény, és sehol egy III/III által megbízott informátor? Ma már látom, dehogy! Volt, sőt amennyi kellett.

Én akkor a III/III. F. dossziés megfigyeltje voltam, célszemély.
A hivatalos ellenség.
Azóta is nyomorban élek.
Nekem ma sincs megbocsátás.
De nem félek, és nem bánok semmit sem.

És itt szeretnék eloszlatni egy tévhitet. A fedőnévvel ellátott besúgók nem kényszerből tették, amit tettek. Ők élvezték azt. A megfigyelteket kényszerítették, összetörték, és sok esetben vallottak. De nekik nem voltak fedőneveik. Innen lehet megtudni a valóságot. Akinek azonban volt, az kényszerítve biztosan nem volt. Ugyanis azt a személyt előbb fel kellett készíteni a “nemes” feladatra, kiképezni, kapcsolatokat létrehozni, stb. Olyan valaki kellett hozzá, aki akarta ezt csinálni. Aki kellemesen érezte magát új “feladatkörében”.

Ezért, ha a rektor úr fedőnévvel ellátott besúgó volt, akkor jól teszi, ha lemond. Azonban, ha nem volt fedőneve, azaz kényszerből tette, akkor áldozat volt, és nem bántani, de támogatni kell.

Szabó Lajos rektor úrnak jó erőt , egészséget, hosszú , termékeny életet kívánok , minél tovább folytathassa "egyházromboló "tevékenységét!!
Azoknak pedig akik "azokban" az időkben hallgatásukkal,visszavonulásukkal,semmittevésükkel , szolgálták egyházukat, azt kívánom , hogy most is ezt tegyék!!

Mélységesen egyetértek Balicza Iván szavaival.
Vajon valóban a "megbocsájtó szeretet" nyilvánul-e meg a többségünknél?

Azzal, hogy Dr. Szabó Lajos rektor az u.n. rendszerváltozás utáni 20 évben nem tárta fel múltjának ezt a részletét, sokat ártott egyházának és saját magának is. Hiszen tudta, hogy az ügynök-kérdés évek óta foglalkoztatja az egyházi és egyházon kívüli közvéleményt, és tudhatta azt is, hogy 2005-ben az Evangélikus Egyház Zsinata létrehozott egy tényfeltáró bizottságot, aminek feladata ezeknek a kényes ügyeknek a szakmailag korrekt feltárása. Mire számított hosszantartó hallgatásával?
Ha végighallgatta volna a néhány hete megtartott „Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban” című konferencia előadásait, nem tett volna olyan kijelentést, hogy ügynöki „tevékenységemmel sem személyeknek, sem egyházamnak kárt nem okoztam”. Hiszen mindenki, aki „szem (volt) a láncban”, még „porában” is azt a zsarnokságot szolgálta, amelyiknek egyik első számú ellensége az egyház – és különösen annak akár mártíromságot is vállaló hitvalló szolgái – voltak.
Akaratlanul is eszébe jut az embernek Margot Kässmann németországi EKD püspök elnökének néhány hónappal ezelőtti esete, aki alkoholfogyasztás utáni autóvezetése kapcsán lemondott minden egyházi tisztségéről, belátva, hogy nem tudná a továbbiakban megbízatásait hitelesen ellátni. A püspökasszony 1,54 ezrelék véralkoholszinttel vezette autóját; balesetet, vagy egyéb közvetlen kárt azonban senkinek nem okozott.

Az,hogy valaki a rendszerváltás útán húsz évvel ilyen múlttal rektor lehet a teológián mélységesen elszomoritó!Sok-sok evangélikus csalódott emberrel beszéltem az elmult napokban,de leginkább egy kicsiny pest megyei gyülekezett testvérei várják nyagyon a rektor úr magyarázatát,föleg azok a testvérek akik a börtönt kockáztatva várták haza lelkészüket Svájcból 1984-ben az LVSZ találkozó ideje alatt.Én nem itélni akarok,az Isten dolga,de sok embertől kell majd bocsánatot kérnie a rektor úrnak!

Kíváncsi lennék arra, ha egy közéleti, netán egyházi közéleti személyről kiderülne, hogy mondjuk a Stazi ügynöke volt, akkor mi történne? Egészen biztos vagyok benne, hogy minimum lemondatnák, de megkockáztatom a börtönt is.
A gyilkos kommunista rezsim semmivel sem volt különb az azt megelőzőnél, sőt nagyságrenddel több halottat és kárt produkált a majd 50 év alatt. Lásd a Terror Háza múzeumban. Annak idején sok diák azért is ment a teológiára, mert azt remélte, hogy ott a hazug rendszertől függetlenül, csak az "isteni igazságokról" tanulhat. Szörnyű utólag szembesülni azzal, hogy számos tiszta szívű és jó szándékú fiatal lett csúnyán becsapva. Mit éreznek azok, kik hittek az egyházban, abban, hogy a pl. a teológián pártsemleges oktatás folyik, ami a személyekre is vonatkozik? Szerintem a besúgókat csak abban az esetben lehetne menteni, ha az illető/k rögtön a rendszer/módszerváltás után a nyilvánosság elé álltak volna. Ezek szerint van takargatni való.... Ja, hogy milyen sokat tettek és dolgoztak az egyházért...? Na igen, de kik ugyanezt tették sokkal nehezebb körülmények között és ellenszélben, mert nem voltak hajlandók beépülni, róluk ki beszél? 100 és egy alkalmas egyén él gazdag országunkban és egyházunkban, kik szintén jó és minőségi munkát végeznek, csak nincsenek reflektorfényben.
Nem tartom jó dolognak ha az egyház is következmények nélküli lesz az ország után. Persze nem ítélkezni kell, de az igazságot nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Éppen ezért helyes a Tényfeltáró Bizottság megkeresési szándéka a "Szabó ügyben". Ha pl. gazdasági visszaélésre kerül fény kis egyházunkban, akkor a lelkészt kirúghatják, és ki is rúgják, amint erre volt példa. Ugyanez más területen /erkölcsi, teológiai, haza és egyházhoz hűtlenségi ügyekben.../ miért nem működik? Ezek után kíváncsian várom a fejleményeket és nem csak azt, hogy a teológiai tanárok a múltból mint néznek tükörbe, de azt is hogy miként néznek a diákok szemébe....
Sz.I.