Hol van a másik torony?

„Hol van a másik torony?” – idézte Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese a korabeli jegyzőkönyveket, anekdotákat – a ’20-as években nagy megrökönyödést keltett az a terv, hogy a templomnak csak egy tornya lesz. Bence Imre köszöntőjében kiemelte „a gyülekezetnek valójában nem egy, hanem két templomtornya van. Az egyik kőből épült, a másik élő kövekből. A kőből épült ledőlhet, de az élő kövekből épült torony megmarad ”.
Az ünnepi istentisztelet igehirdetési szolgálatát dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte 106 Zsoltár első verse alapján a kairosz és a kronosz kettős értelmére világított rá. Felszólítva a hallgatóságot, hogy „adjatok vissza életetekből valamit Istennek! Ajándékozzátok meg családtagjaitokat idővel! Ha így teszitek, akkor az idő áldássá válik és nem átokká”.
A hálaadó istentisztelet vendége volt a Helsinki-Alppila testvérgyülekezet lelkésze Pentti Toivanen és felesége Maija-Leena Virtanen. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Zólyominé Kovács Ildikó ismertette a gyülekezet 80 éves történetét, melyet Várady Lajos volt gyülekezeti lelkész állított össze. Megtudhattuk, hogy a gyülekezet első lelkipásztora Masznyik Gyula 1911-ben Erdélyből érkezett Csepelre, ahol azonnal megkezdte az önkéntes munkáját, majd 1923-ban fiókegyházközséget szervezett a csepeliekből. 1926-ban Oláh Károly lelkész vezetésével letették a templom alapkövét, majd rá egy évre felszentelték a templomot.
A gyülekezeti énekkar szolgálata után Zólyomi Mátyás, a gyülekezet lelkésze megköszönte Tóth Mihály, Csepel város polgármesterének az anyagi és erkölcsi támogatást, melyet az önkormányzat adott a gyülekezet részére. A megújult templom így már nem csak a gyülekezet, hanem a város dísze is.