Gyülekezeteink megújulása nagymértékben lelkipásztoraink lelki megújulásán múlik – Képes beszámoló a balatonszárszói lelkészakadémiáról
Balatonszárszó – A 25. lelkészakadémiai kurzuson lelkigondozói identitásunk volt a középpontban. A megérkezés utáni órák és az első nap első felének áhítatai, beszélgetései, kiscsoportos foglalkozásai az őszinte légkört teremtették meg közöttünk. Szöveg: Lázárné Skorka Katalin, fotó: Veres Csaba
Leginkább a száraz, életidegen előadásoktól tartottunk, illetve néhányan olyan szerepjátékoktól, amiben kényelmetlenül érezzük magunkat. Elvárásaink is hasonlók voltak: új ismeretekre vágytunk, olyan útmutatásokra, amik a lelkigondozói beszélgetésekben segítségünkre lehetnek. Igény mutatkozott a megerősítő, eddigi gyakorlatunkat helyreigazító tanácsokra, hogy szakkönyveket ajánljanak és ismertessék a szakirányú képzési lehetőségeket.
Tóth János és Gecse Attila – a Kecskeméti Gyökössy Intézet munkatársai – továbbképzési módszerük alapján dolgoztak velünk. Bár a közös tervezés idegenül és nehézkesnek hatott számunkra, rá kellett döbbennünk, miért fontos így dolgozni. Nem életidegen tananyaggal találkoztunk, hanem a csoportmunkák során ismereteinket rendezhettük és lelkigondozói helyzeteink jobb megértésére törekedtünk.
Tettük ezt esetmegbeszélések során, amikor is azt kellett újra tudatosítani, mennyire nélkülözhetetlen a helyes önismeret. Az egyik legnagyobb bátorságot követelő feladat a prédikáció szupervízió volt, ekkor két igehirdető személyét és beszédét is szinte ízekre szedtük szét. Lelkésztársaink megtudhatták, hogyan tekint rájuk a gyülekezet, mit érthet bizonyos szavakon és milyen érzelmeket, gondolatokat váltanak ki belőlük a hallottak, hogyan értékelik / érzékelik a szószéken állót. Mindannyian sokat tanultunk ezekben az órákban.
Számtalan közösség szenved megoldatlan helyzetek, konfliktusok miatt, ilyenkor tanácsos intézményanalízist kérni. Ennek során pontról pontra haladunk gyülekezetünk objektív felmérésében. Nem is gondolnánk, mennyire lényeglátó, és továbbvivő lehet egy ilyen analízis.
A hét középső napján spirituális nap volt – hiszen a lelkigondozó mégis más, mint egy pszichológus vagy mentálhigiénés szakember. A segítő szakember személyiségével dolgozik, ezért személyiségének kell erősödnie, lelkileg kell töltekeznie: Isten áldó, megbocsátást és megújulást adó, pozitív erőteréből kell útjára indulnia. A reggeli áhítatot követően meditáció, majd pasztorál-pszichológiai bibliatanulmány következett az emmausi tanítványok története alapján. Délután kettesével sétálva beszélgettünk a bennünket segítő, illetve negatív módon befolyásoló kísérőkről, próbáltuk felidézni, mikor szegődött mellénk Jézus. A különböző egységek lezárása mindig interakcióval történt, mely idegen szó a kiértékelést jelentette. A spirituális napon mindkét csoport megalkotott egy zsoltárt – mindenki egy mondatot illesztett a „Balatonszárszói zsoltárba”, ezeket úrvacsorai áhítatunkon közösen imádkoztuk. A főbb elemeiben és tartalmában megszokott liturgia sajátos színezetű, de megszentelődést munkáló lett. A Krisztus testével és vérével való közösségünk erős egységünk kiábrázolódása és annak munkálója volt.
Esténként az áhítatot követően kihasználtuk az időt, testi-, lelki-, szellemi regenerálódásra, beszélgetésre. Sokan éltek a szauna adta felfrissüléssel, mások a Zarándokénekből énekeltek, kicsit nosztalgiázva a teológus énekkarban töltött időre. Az egyik este a „Nagy csend” című filmet nézhettük meg, Márton napján pedig a libasültet követően Végh Szabolcs intézményvezető és Varga Gyöngyi népdal-összeállításait énekelhettük.
Összességében elvárásainknak megfelelően telt a lelkészakadémia, bár egy-egy társunk a fajsúlyosabb előadásokat is szívesen meghallgatta volna. Nagy szükség van az ilyen jellegű szakmai, de egyben lelki tartalmú találkozásokra. Átéltük: egyek vagyunk a problémák felismerésében, egyházunk és gyülekezeteink megítélésében, egyek a küzdelemben, az Urunknak tiszta szívvel való szolgálat felelősségében. Klaus Douglass írja a 40. tételében: „Gyülekezeteink megújulása nagymértékben lelkipásztoraink lelki megújulásán múlik.” Ha ez így van, egyházunk megújulása a küszöbön áll.
Szívből ajánlom mindenkinek a lelkészakadémiát – legyen szó bármilyen szakterület komolyan vételéről. A két vezető Varga Gyöngyi és Németh Zoltán áhítatai ugyanis felemelő és hiterősítő, megszokottságunkból felrázó alkalmak, melyek minden kurzus során sokat adhatnak az odaérkezőknek.
