Felejthetetlen élményről számolnak be a Kirchentag nyitóistentiszteletének magyar résztvevői

2010. 05. 12. 16 óra, München.

Csúcsforgalom az utcákon. A Főpályaudvaron kiszállva a sétálóutcán indulunk befelé a városközpont felé. Itt szinte nyoma sincs a Kirchentag-hangulatnak. Igaz, dugó van, de ez más napokon is hasonló lehet ebben az időpontban. A Stachus környékén, az utcán végigmenve azonban standok nőnek ki a földből, egyre több a narancsszín sálas ember az utcán, míg a központba érve már tömeg van. A Marienwiesén gyülekeznek a nyitó istentiszteletre. Itt a belvárosban két helyszínen lesz nyitó istentisztelet, de mi magyarok a Theresienwiese helyszínre igyekszünk. Egy gyors bajorkolbászos szendvics után elindulunk gyalog a főistentisztelet helyére. Ott már több tízezer ember fogad. És egyre ömlik a tömeg. Az óriási nagyszínpadon elkezdődik a liturgia. Ezrek énekelnek, a prédikáció a magyar evangélikusok számára, a bajor kapcsolatból jól ismert dr. Johannes Friedrich evangélikus püspök, valamint a katolikus érsek: dr. Reinhard Marx tartja dialógusban. Izgalmas, ahogy egymásra reagálnak, a főbb témák kivetített képeken, személyeken keresztül jelennek meg: Teréz anya a szegénység és szolidaritás jegyében, Martin Luther King a rasszizmus ellen és a békés egymás mellett élés szimbólumaként és meg számos személy és eszme hangzik el váltakozva az evangélikus és a katolikus egyházvezető ajkáról. A szimbólumok sorát léggömbök folytatják. Hátulról fiatalok vonulnak be hatalmas piros, majd sárga, zöld, kék, fehér, stb. léggömbcsoportokkal, amelyeken a reménységgel rokon és hozzá kapcsolódó fogalmak szerepelnek: igazságosság, elfogadás, szeretet, kiegyensúlyozottság, őszinteség és így tovább.
Az istentiszteleten csodálatos hangulatot teremtettek a fúvósok és a taizé énekek. Tízezrek éneklik: Jézus életem, erőm, békém. Ez németül: meine Hoffnung und meine Freude, azaz Reményem és örömem, Krisztus.
A Miatyánk után lassan elindulunk a város felé, nem szeretnénk lekésni a pécsi Gospel kórus koncertjét.
A találkozások estéje az egész belvárosban zajlik. Rengeteg stand mindenfelé, a bajor-magyar standon, a pécsi és a schrobenhauseni gyülekezetek pörköltöt és bajor kenőmájast árulnak. Sorok állnak. Itt hamarosan minden adag elkel.
A stand mellett spontán zenélni kezd Végh Szabolcs és a Kulich testvérek népi zenekara, nagyszerű hangulatot teremtve.
Az egész este folyamán rengeteg ismerőssel találkozunk: bajorokkal és magyarokkal egyaránt. Végül fél 11-kor, a közben kiosztott gyertyákat meggyújtva, a színpadok körül körben állva hallgatjuk az esti áldást, majd elmondjuk a Miatyánkot és elénekeljük ki magyarul, ki németül az Ó maradj vélem, az est közelget című éneket. Az éjféli buszon Schrobenhausen felé már nem beszélgetünk. Ki-ki morzsát szed magában, mit is élt át aznap. Felejthetetlen volt.

A tudósítást folytatjuk.