Elhunyt Taschner Erzsébet a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület főnökasszonya
Budapest – Taschner Erzsébet diakonissza testvér, a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület főnökasszonya, rövid szenvedés után, 2010. június 10-én, csütörtökön hazatért Urához, akit egész életében hűségesen szolgált. Egyházunk szolgálatkész, a Déli Evangélikus Egyházkerület hűségéremmel kitüntetett tagjának, a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület fáradhatatlan diakonissza főnökasszonyának temetése 2010. júnus 22-én, kedden 14 órakor lesz az Újpesti temetőben – tudatta szerkesztőségünkkel a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület.
Az evangélikus diakonissza rend 1924-ben alakult meg Pauer Irma főnökasszony vezetésével. 20 testvérrel indult, de a szám fokozatosan növekedett, 1935-ös években már 100 fölött volt a létszám. A diakonisszák és az apácák között az a különbség, hogy míg az apácák a rendben a lelki üdvösségüket kiérdemelni szeretnék, addig a diakonisszák azért szolgálnak, mert Jézusban kapott ajándékot ezzel szeretnék meghálálni. Feladataik közé tartozik a házi munka, fafaragás, kézimunka, orvosi elsősegély, kórházi ápolás, de emellett gyülekezetekben segítettek, gyakran ők tartottak tanyán istentiszteletet, osztottak úrvacsorát, tartottak bibliaórákat, vasárnapi iskolát, beteget látogattak.
Az 1930-as évek végén 47 faluban voltak, 108 helyen (árvaház, gyermekmunka, öregek, betegek között). Otthonuk a Hűvösvölgyben a mai mozgássérült és fogyatékos gyermekek épületében volt. 1944-ben a háború miatt a munka megsokasodott, a háború után sok éhező, árva gyermek maradt, így 500 gyermeknek adtak szállást, és több mint 1000 gyermeket étkeztettek.
1951-ben a Fébét központilag feloszlatták. Az otthont államosították, mindenkinek el kellett hagynia azt. Ki haza ment falura, ki albérletbe. 8 idős asszony Piliscsabán maradt és néhány fiatal vállalta, hogy ellátja őket. Sokan ápolónőként helyezkedtek el, ami szintén nem volt könnyű, mert politikailag nem voltak kedveltek, bár szakmai szinten igen képzettek voltak és sokkal lelkiismeretesebben dolgoztak a családos ápolónőknél. Ugyanekkor azt is megtiltották, hogy egyszerre 3-nál több testvér egy helyen találkozzon. Ezért születésnapok alkalmával látogatták meg egymást, és ilyenkor ültek össze imádkozni, énekelni, beszélgetni. Később, amikor enyhült a rendszer, havonta összejöttek. 1989-1990-ben a rendszerváltáskor újra legitimmé vált a rend, újra alakult a Fébé. Bár alapító okirat már megvolt, nem volt helyük, mert még mindig az állam tulajdonában volt a régi székházuk. Németországi segítséggel előbb egy bérelt lakásban jöttek össze, majd visszavásárolták a jelenlegi otthont, a régi panziót.
Ekkor próbálkoztak fiatal tagok toborzásával, de nem járt nagy sikerrel. Pár jelentkező volt, akik később mégsem gondolták komolyan a szolgálatot, mert a szigorú életforma nem tetszett nekik. Piliscsabán 24 fős bentlakásos mozgássérült otthont hoztak létre.
