Egységben dicsértük Alkotónkat - Képes riport az Imahét esztergomi püspöki találkozójáról
Esztergom - Az esztergomi Belvárosi Plébániatemplom idén egyedülálló alkalomnak adott helyett az Ökumenikus Imahéten. Négy különböző felekezet püspökei képviseltették magukat a hétközi alkalmon. Egyházunk vezetői közül Ittzés János elnök püspök volt jelen, a másfél órát kitöltő istentiszteleten, amely valóban közösséget teremtő és formáló volt. - Bolla Zsuzsanna írása és fotói.
Steinbach, Márkus, Paskai, Ittzés és Kocsis püspökök
Ittzés János mellett az oltártérben foglalt helyet a római katolikus egyház korábbi vezetője, Paskai László bíboros, a református egyház részéről pedig a leköszönő Márkus Mihály, valamint az újonnan megválasztott Steinbach József is. A görög katolikusokat pedig Kocsis Péter Fülöp püspök képviselte az alkalmon.
A történelmi egyházak vezetőin kívül, természetesen a különböző esztergomi gyülekezetek vezetői is képviseltették magukat:
A plébániák katolikus papjai, néhány katolikus szerzetes, valamint három református lelkész és egyházunk másik képviselője, Ferenczy Andrea, az Esztergomi Evangélikus Gyülekezet vezetője is részt vett az alkalmon. Összesen 16 egyházi képviselő volt tehát jelen, akik az imádságokban, könyörgésekben segédkeztek.
A MEÖT által az imahétre kiadott egységes füzet szerint a negyedik nap szándéka az, hogy a keresztények felismerjék: csak együtt lesznek képesek megvédeni azokat az ajándékokat, amelyeket Isten nekünk adott a teremtésben. A levegőt, amelyet belélegzünk, a földet, ami gyümölcsöt hoz, a teremtett világot, amely dicséri alkotóját.
Ittzés János, evangélikus püspök 1Móz 1,31-2,3 alapján hirdette az igét, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember a teremtés koronájának gondolja magát és a teremtett világot tönkre teszi. Amit Isten teremtett az jó volt, de mi elrontottuk.
Az ember tehát tévesen gondolja, hogy ő a teremtés koronája, a teremtésre ugyanis a hetedik nap tette fel a koronát, amit Isten a megszentelődés, a nyugalom napjául rendelte, ami aztán nekünk Krisztus feltámadásával vasárnappá lett. Ez koronáz meg mindent.
Amit a hat nap alatt elront az ember, amit a teremtett világban elrontott, azt vasárnap, Krisztus napja teszi helyre! Ehhez azonban be kell tartanunk a hetedik nap pihenőjét, engedelmesnek kell lennünk az isteni parancsolatoknak. Nem a világ rabságában, hanem Jézus felszabadító szabadságában kell élnünk. A közösséget teremtő szeretet az, amelynek munkálkodnia kell, hogy az új teremtésben élhessük immáron életünket.
A keresztyéneknek együtt kell megtenniük minden tőlük telhetőt a teremtés megmentéséért. Ennek az óriási feladatnak a véghezvitelére azonban egyesíteni kell erőfeszítéseinket. Csak együtt védhetjük meg a Teremtő művét.
Ezután a görög katolikus testvérek 2008-ban kinevezett vezetője, Kocsis Péter Fülöp püspök szólt az egybegyűltekhez Zsolt 148,1-5 alapján. Kitért arra, hogy az imádság az, amelyben Istenhez fordulhatunk, és amelyben egyek lehetünk testvéreinkkel. Ez az az erő, amely minden embert egyesít. Ez az Istenhez fordulás. A bűn pedig az, amely elválaszt bennünket az Istentől és egymástól is. De ha megvalljuk bűneiket, és felismerjük vétkeink súlyát, akkor lebomolhatnak a válaszfalak nem csak Isten, de embertársaink felé is.
A Dunántúli Református Egyházkerület új püspöke, Steinbach József Róm 8,18-23 alapján kifejtette, hogy a teremtett világ sóhaja a szív, a lélek mélyéről tör fel. Pál apostol ezt a képet használja fel, hogy a jelen szenvedéseiről szóljon. De nem csak az ember szenved, hanem az egész teremtett világ, az állatok, a kiirtott erdők, az ember által manipulált anyag szenvedéséről is. A jelen szenvedései azonban nem hasonlíthatóak ahhoz a dicsőséghez, amelyet Isten elkészített már nekünk, ami már itt van számunkra Jézus Krisztusban, és ami odaát lesz majd egyszer teljessé. Mi lehet bővebben ez a dicsőség? Koinónia, közösség egymással, békesség, megelégíttetés, válaszok a kérdéseinkre, a lepel lehullása, amikor a farkas és a bárány együtt él. Ne csak akarjunk, küzdjünk, harcoljunk, hanem egyszerűen csak hagyjuk, hogy Isten akarata munkálkodjon, megtörténjen, legyen, vegyük tőle hálával ajándékait.
Ezután a 2008. október 23-án Esztergom díszpolgárává választott Paskai László szólt az egybegyűlt hívekhez. A magyar katolikus egyház egykori vezetője utódját, Erdő Péter bíborost helyettesítette az alkalmon. Paskai bíboros, érsek Mt 13,31-32, a mustármag és a kovász példázatai alapján szólt arról, hogy az egységtörekvéseknél nem csak a mi munkánk számít, hanem Isten kegyelme az, amely az egymáshoz közeledést és a békességet hozza. Jézus Krisztus tanításának való engedelmesség az, amely egyesíthet bennünket.
A püspökök közül utolsóként Márkus Mihály református püspök állt fel, hogy a négy alapige mellé a maga választott ötödikről prédikáljon. 1Tim 4,12 alapján szólt, amely így hangzik: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.”
A nyugdíjazása előtt álló egyházi vezető prédikációjában el is búcsúzott a hívektől és hangsúlyozta, hogy csak úgy lehetünk példák a világban, csak úgy nézhetnek fel ránk az emberek, ha mi magunk ezeket a páli intelmeket a szívükre helyezve megfogadjuk. Azaz beszédünkben, magaviseletünkben, szeretetben, hitben és tisztaságban is példamutatón viselkedünk és ezzel nem csak saját életünk, de mások élete is meg fog változni.
Az alaphangsúlyt tehát minden lelki vezető az egységre tette, így igazán építő, közösségteremtő erejűvé vált az istentisztelet, amelynek végén a hívek mindannyian elbúcsúzhattak a vezetőktől.
