D. Szebik Imre értékelése az Ökumenikus Imahéttel kapcsolatban

- Ebben az esztendőben a koreai keresztények állították össze az imahét programját és igehelyeit - nyilatkozta D. Szebik Imre. - A koreaiakra jellemző a kettészakított ország fájdalma, amely soraikból, imádságaikból és az igeválasztásaikból is kicsendül. Többfelé szakadt a keresztény egyház is, de más országok, így hazánk is elveszítette korábbi egységét. Ez a kettészakítottság tehát mind az egyház, mind a nemzetek életében megtalálható. Ez az esztendő lehetőséget kínált arra, hogy újra egybe illesszük, legalább virtuálisan, lelkileg azt, ami összetartozik, és ez két botnak a kereszt alakban történő megformálásában különösen is szépen jutott kifejezésre. Nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a keresztények egysége Krisztus keresztjében található meg. De lehet, hogy a nemzetek egysége is abban a krisztusi humanitásban fedezhető fel, amely Jézus Lelkéből származik, a szeretetnek, jóságnak és megbocsátásnak jegyében. Ennek a virtuális összetartozásnak az öröme volt látható egész héten, hiszen azt kell mondanunk, hogy a szétszakadozottság ellenére is fontos hangsúlyozni, hogy közös Bibliánk, közös imádságaink, közös hitvallásaink vannak, az egyes keresztények hitének, gondolkodásának a közös átfedő pontja legalább 90%-ban megtalálható az egyes felekezetek tanításában, mindennapi gyakorlatában. Egy Urunk és Istenünk van, ezért legalább annyira fontos ezt a spirituális-virtuális összetartozást hangsúlyozni, mint azt hogy szervezetileg, organizatórikusan mégis különböző közösségekben élünk. Ebből a különben közös hitből egy közös erkölcsi életfolytatás is következik. Az esetek többségében talán éppen ez lehet a kívülálló számára a legelgondolkoztatóbb. A felekezetek sokfélesége az emberi természet sokszínűségéből is következhet, különösen lehet érzékelni, amikor közös imádságokban másként formáljuk meg a gondolatainkat, de ugyanazok a Krisztushoz vezető imádságok erősítik egymást, még hogyha más-más liturgiával és más énekekkel tesszük ezt. Természetesen ebből nem következik, hogy ne törekedjünk egyfajta látható, szervezeti egységre is, éppen a közelmúltban olvastam, hogy Svédországban a református, baptista és metodista egyházak egy közös egyházszervezetben kívánnak élni, s ennek az útját most egyengetik. Anélkül, hogy feladnák a maguk hitbeli tradícióját, az adminisztratív irányítás egy szervezetnek a létrehozásával történik meg. Ebben az esztendőben is megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy keresztény gyülekezeteink és magyar népünk mennyire vágyik a keresztények egységére, talán a társadalom egységének vágya is kifejezésre jutott abban, ahogyan egymással találkoztak. Nagyon benyomást keltő volt a miskolci Műszaki és Közgazdasági Egyetem aulájában tartott imaheti záró-istentisztelet, amelyen zsúfolásig megtelt a terem – több mint 1500 ember jelenlétében. Közösen énekeltünk, a különböző felekezetek egyházi vezetői Isten igéjét hirdették, énekkarok, zenekarok szolgáltak. Akik részt vettek rajta, hiszem, nemcsak mély benyomást kaptak arról, hogy mennyire összetartozunk, de sokáig feledhetetlen élményként emlegetik ezt a szokatlan színhelyet, de ugyanazzal az evangéliumi tartalommal . Érdemes kezdeményezni, és felfedezni bizonyos tereket, amelyek alkalmasak arra, hogy keresztények együtt legyenek, akár sport stadionban, akár egy egyetemi aulában, amely szimbolikusan azt is kifejezésre juttatta, hogy hit és tudás egymást kiegészítő jelenségek. S ahogyan a párhuzamosan futó vonatok soha nem ütköznek, akképpen a hit és tudás vonata is párhuzamosan kíséri életünket.