Bükkszéken közelebb kerülnek az éghez a mezőberényiek

A Mezőberény I. kerületi Evangélikus Egyházközséget svábok alapították. A leszármazottak közül sajnos a történelmi viszontagságok miatt már alig beszélik anyanyelvként a németet, de szorgalmuk, precizitásuk, szépet szerető, bosztó életmódjuk az ősökre emlékeztet.
Két évvel ezelőtt Kiss Annamária úgy döntött, hogy a nagypapától örökölt kis Bükkszéki nyaralóját gyülekezetünknek ajándékozza.(A nagypapa Gulyás Imre fúrómester volt.) Mivel ő Londonban dolgozik, sajnos nem tudja figyelemmel kísérni az építmény sorsát. A kis 16 négyzetméteres épület körülbelül 40 éve épült, azóta nem volt felújítva. Csodálatos környezetben, a híres Salvus víz lelőhelyén, a fürdőtől 50 méterre mégis nagy érték az ingatlan. A gyülekezet vezetői rögtön elkezdtek gondolkodni, hogyan kell renoválni, kibővíteni a nyaralót, hogy megfeleljen a mai igényeknek. Talán csak az alap és a tető maradt a régi... Fedett teraszt is építettek. Wagner József felügyelő időt, fáradságot, és saját pénzét sem kímélve vetette bele magát a szervezés és megvalósítás munkájába.
Embereket szólított meg, hogy álljanak mellé a feladatban. Adományokat gyűjtött, szerszámokat biztosított, a gyülekezet szakembereit vitte Bükkszékre: kőművesek, festők, burkolók, villanyszerelők áldozták oda magukat. Ő maga mindvégig elől járt a munkában. Az asszonykör egy egész éves bevételét szánta oda, de takarítottak, festettek, rendezkedtek, míg a kis lak május 29-én lakhatóvá vált, teljesen megszépülve várta az ünneplőket.
Huszonhatan gyűltek össze a szentelés napján. A lelkésznő a 73. zsoltár 28.versét
választotta az emléktábla igéjeként, erről is prédikált aznap. „Isten közelsége oly jó nekem!” Szólt arról, hogy a jó fogalma szubjektív is lehet, de a keresztényeknek mindig Istennel kapcsolatos. Kétségtelen, hogy Bükkszéken jó a levegő, a jó víz, a szép a környezet. Alföldi embernek a magaslat is sokat jelent- közelebb vagyunk az éghez is...
Kifejezte, hogy Isten közelsége, jósága nélkül nem lehetett volna együtt dolgozni, áldozatkésznek lenni. Emlékezetett Böjte Csaba mondatára. „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.”  Ha valaki majd Bükkszékre megy pihenni, átélheti azt is, hogy a Teremtő, a jót ajándékozó Isten velünk van, és itt lehet elcsendesedni is, lélekben megújulni.
Az épület megáldása után a felügyelő unokái – Bendegúz és Csenge – meglepetés műsorral örvendezették meg a jelenlévőket. A kisfiú német nyelven mondott tavaszköszöntőt, a kislány pedig szép tavaszi énekeket citerázott. Ezt követően a gyülekezet tagjai két diófát ültettek el közösen, nem csak azért, hogy a sok mókusnak is legyen mit ennie, hanem hogy a lelki növekedés, a gyülekezet reménységének jelképévé is legyenek.
Délben közösen fogyasztották el a felügyelő által készített csülök-körömpörköltet. Az esős idő miatt egyesek hazaindultak, mások pedig még ennek ellenére is kihasználták a gyógyvíz közelségét.
A munka még nincs befejezve. Csatornázni kell, az asszonyok függönyt varrnak, és járdát kell fektetni. Ez utóbbira már valaki felajánlotta anyagi segítségét.
Ha a gyülekezetek életképességéről és áldozatvállalásáról szó van, a mienk reményteljes és szorgos közösség, ahol nem csak vágynak a minőségre, a többre, hanem készek érte imádkozni és dolgozni is. Hála Istennek érte, egyedül Övé a dicsőség!