Bonyhádon jártak csapatépítésen az Országos Iroda dolgozói

A program színesre, gazdagra sikeredett: első megállónk ugyanis egy csodálatos helyre, Ozorára vitt. Ozorai Pipo reneszánsz várkastélyában volt bőven látnivaló, a páratlan szépségű tolnai lankák között álló vár szobái, berendezése a múlt olyan emlékeit őrzi, amelyeket regényekből, filmekből ismerhetünk – a történelmi falak, a négyszögletű udvaron sétálva, a boltívek, a vastag falakba épített ablakbemélyedések között megelevenedett a múlt. A műemlék épület és a szakértő tárlatvezetés sok örömet okozott.

De nem tudtunk sokat időzni, mert már várt minket e kirándulás bonyhádi vendéglátója, Ónodi Szabolcs, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatója. Pincehelyi kúriájának teraszán jó szóval, szíves vendéglátással, bőséges, finom ételekkel-italokkal várt minket ő és felesége. Házigazdáink vendégszeretetét ezúton is köszönjük!

A napfényes teraszon egy kis ejtőzés után úr erőre kapva elfoglaltuk kollégiumi szobáinkat. Majd a csapatépítés tényleges alkalma: a játék következett. Ebben idén Kalina Katalin oktatási osztályvezető asszony és Valentínyi Erika titkárságvezető volt a játékmesterünk. Izgatottan vártuk, mi következik. Néhány rávezető, bemelegítő feladat után hét csoportban kellett feladatot megoldanunk. „Országot alapítottunk”, szóvivőt választottunk, és indult a munka: a Világbank számára kellett az előre kiosztott – tudatosan hiányos – felszerelésünkből árucikket gyártani. Itt lépett színre a csapatmunka, a kreativitás, az ötletesség, a játékos kedv, a gyorsaság, mindaz, amire napi munkavégzésünkben is szükség van. Egymásra kellett hangolódnunk, és küzdeni is kellett a győzelemért! A Világbank magasra tette a mércét, ezért ki-ki igyekezett a legjavát nyújtani a fent említett képességeknek. A hangzavar, a nevetés végig betöltötte a bonyhádi koli nagytermét. A győztes kihirdetése után még egyesével ki is értékeltük, mit tapasztaltunk, mit tudunk átültetni az Üllői úti munkafolyamatokba.

Az esti áhítatot Szabó Vilmos Béla esperes (a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese) tartotta az ároni áldás sorait magyarázva, maradandó igei útravalóval szolgálva.

Az est nem érhetett volna véget egy kis sport nélkül a majd egész napos buszozás, ülés után: a vadonatúj bonyhádi sportcsarnokba nem csak bekukkantani volt lehetőség, hanem szabad volt sportolni is.

A másnap kicsit fáradt csapat első útja a majosi evangélikus templomba vezetett. Itt Makán Hargita lelkésznő – aki egyben a bonyhádi gimnázium iskolalelkésze is – mutatta be gyülekezete életét, templomukat, szólt a kettős szolgálatáról.

A szombati nap utolsó állomás a bikali reneszánsz élménypark (élménybirtok) volt. A reneszánsz korszakának európai magyar kultúráját és művészetét ténylegesen megjelenítő élménybirtok a vendégfogadás és élményszerzés minden adottságát bevetve kívánja egyszerre több nemzedék számára biztosítani a szórakozás, kikapcsolódás, játék és tartalmas időtöltés, valamint a testi-szellemi feltöltődés feltételeit a hét és fél hektáron elhelyezkedő birtokon. A reneszánsz korát megelőző és követő időszak népi építészetének a különböző tájegységekre jellemző falusi háztípusaival találkozhat az ide látogató. A fazekas, a kosárfonó és a kovácsmester műhelyét korhű berendezéssel és a történeti eszközeivel együtt mutatják be. A mesterek korhű ruházatban elevenítik fel a szakmák középkori fogásait.

A csapat a bonyhádi kollégiumi ebéd után buszra szállt, s élményekkel telve, elindult haza, Budapestre.