A vallások közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozta az evangélikus indonéz nagykövet

A nagykövet előadásában először az indonéz demokrácia létrejöttéről beszélt, majd a vallási sokszínűségre térve hangsúlyozta, hogy tévhit az, hogy Indonézia iszlám ország, mert bár a lakosság 86,1 százaléka az iszlám híve, mégis a többi vallás hívei is ugyanolyan jogú polgárai az országnak és vallási tolerancia uralkodik. Az országban élő protestánsok száma egyébként 5,7 százalék, római katolikus vallású a lakosság 3 százaléka, hindu 1,8 százalék és buddhista valamint más vallású 3,4 százalék.

A vallási csoportok képviselői között azonban harminc éve azon munkálkodnak, hogy elkezdődjön egyfajta párbeszéd. Vannak közös témák, amiket vallástól függetlenül közösen kezelnek.

„Miután mindenki valamilyen vallást követ, az élete folyamán tiszteletben kell tartania más vallások követőinek gondolatait. Anélkül, hogy kölcsönösen ne fogadnánk el a másikat, kölcsönösen ne tisztelnénk egymást, az ötezer kilométer hosszú ország és az indonéz nemzet is darabokra szakadna” – hangsúlyozta előadásában a nagykövet, majd így folytatta:

„A szeparatista mozgalmaknak ez az egység nem állt érdekükben, a szigetvilágban több ilyen megmozdulás volt, de a közös érdekekben való hittel mindig sikerült visszaszorítani ezeket a törekvéseket, mert az emberek többsége együtt akart maradni. Az állam alkotmánya mindenkinek garantálja a szabad vallásgyakorlást, van olyan család is, ahol a különböző családtagoknak más a vallása. Az indonézek konszenzusra és harmóniára törekednek.”

Az indonézek személyi igazolványában szerepel, hogy ki milyen valláshoz tartozónak vallja magát, de a nagykövet szerint ebből senkinek semmiféle hátránya vagy előnye nem származik, mindenkit azonos jogúként kezelnek.

„Az alkotmány előszavában szerepel a hit az egyetlen és mindenható Istenben, és emellett a következő paragrafusban pedig azt fejtik ki, hogy az állam minden embernek szabad vallásgyakorlást biztosít. A multi-kulturális nemzet mottója a sokszínűségben, a különbözőségekben való egységben keresendő” – mondta a nagykövet, aki elmondta, hogy Indonézia ezért a vallásközi párbeszéd előmozdításában is élen jár, az ASEM Interfaith Dialogue konferenciákat szervezik, amelyet Balin, Cipruson és Amszterdamban tartottak eddig. Jó lenne, ha a következő vallásközi párbeszéd konferencia helyszíne Magyarország lenne, erről már tárgyalások folynak.

Ezután hallgatói kérdésekre válaszolt Mangasi Sihombing, Kelet-Timorral kapcsolatban, de az iszlámról más vallásra való áttéréskor alkalmazott halálbüntetésről is szót ejtett.

Végül az országban lévő lutheránus egyházról kérdezte őt dr. Fabiny Tamás püspök úr, akinek kérdésére válaszolva a nagykövet elmondta, hogy jómaga Észak-Szumátráról származó batak, akinek ősei egy helyi istenséget tiszteltek, mielőtt a hittérítők a szigeten a keresztény vallásra térítették volna őket.

1860-as évben alakult meg náluk a Batak Egyház, ami Lutheránus-Evangélikus Egyház. Inguer Ludwig Normensen nevű pásztor térítette meg őket, a németországi rajnai misszió küldte őt ki a Toba tó környékére. Ő főleg azok között az indonézek között térített, akik még nem voltak az iszlám hívei, csak valamelyik helyi vallást gyakorolták. A tiszta lelkeket, a batak ősvallást vallókat akarta kereszténnyé tenni.

Így vannak lutheránus és iszlám batakok, de maradtak kb. 20 ezren, akik még mindig az ősi vallást követik. A lutheránusok azonban ma már szerte az országban élnek. Általánosságban elmondható róluk, hogy jó tanárok, kiváló politikusok, általában értelmiségi munkát végeznek és a GDP is magas azon a részen, ahol ők laknak.

Az előadást dr. Korányi András, egyetemi adjunktus, egyháztörténész köszönte meg, ezután a nagykövet ajándék könyveket osztott ki az egyetem tanárainak, és vezetőinek, majd egy szeretetvendégségen vett részt, amelyet tiszteletére rendeztek.