A nyíregyházi evangélikus gyülekezet küldöttségének látogatása Kajaaniban

Látogatásunk első napján, szombaton Jyväskyläban részt vettünk az éppen akkor kezdődött „Egyházi Napok” rendezvényein. Többek között lehetőségünk volt „belehallgatni” az egyházak és a média kapcsolatáról folytatott vitafórumba is, ahol a finn Evangélikus Egyház kommunikációs igazgatója, a finn Állami Rádió volt főszerkesztője, Közép-Finnország legnagyobb példányszámú napilapjának főszerkesztője, valamint egy ifjúsági újság szerkesztője azokat a kérdéseket „boncolgatta”, hogy az egyházak hogyan tudják a saját tevékenységüket a médián keresztül közvetíteni, hogyan jelennek meg az egyházak manapság a médiában (rendszerint negatív „szenzációk” kapcsán) és milyen válaszokat tudnak adni az emberek többségét érdeklő etikai, erkölcsi, társadalmi kérdésekre. Ki mernek-e lépni a tradicionális tevékenységi körükből, és tudnak-e interaktív módon véleményt cserélni az aktuális társadalmi kérdésekben? Keresik-e az egyházak azt a módot, hogyan lehet torzítás nélkül közvetíteni a médián keresztül a pozitív értékeket? Érdekli-e az egyházakat, hogy milyen súlyos kérdések foglalkoztatják a hívő embereket (is) a mindennapi életben (munkanélküliség, társadalmi kirekesztődés, elmagányosodás, a hagyományos értékrend felbomlása, a jelenlegi társadalmi-gazdasági válsággal való megküzdés lehetőségei, stb.)?

A felvetődött kérdésekre reagálva egyházi részről fontosnak tartották, hogy az egyházak legyenek jelen a médiában, de lehetőleg a maguk valóságában, torzítás nélkül, mivel a tudósító személye sokat változtathat a tudósítás lényegén, üzenetén. A média képviselői részéről az a vélemény hangzott el, hogy a kritikai szemléletű írások, tudósítások mögött jobbító szándék is megnyilvánulhat.

Kritikaként fogalmazták meg, hogy egy általuk végzett országos felmérés tapasztalatai szerint az igehirdetéseken nem foglalkoznak a lelkészek aktuális kérdésekkel, vagy csak elutasító, morális kinyilatkoztatások formájában, ami a hívő embereket inkább eltávolítja az egyházaktól, mintsem vonzaná. További problémaként vetették fel, hogy nincsenek az egyházakon belül „jó tollú” sajtótudósítók, akik alkalmasak lennének az egyházi kérdések médián keresztüli megfelelő közvetítésére. A vitafórum résztvevői abban a kérdésben viszont teljes mértékben egyetértettek, hogy javítani kell az egyházak és a média kapcsolatán. Természetesen nem olyan módon, hogy az újságok főcímeiben szerepeljenek, de az egyházak diakóniai munkájának, különböző karitatív szolgálatainak, missziói tevékenységének és a fiatalokkal kapcsolatos programjaiknak mindenképpen helyet kell kapniuk a médiában.

Abban is egyetértettek, hogy nagyon fontos a gyermekek keresztény elvű nevelése, hittan oktatása ahhoz, hogy védettek legyenek a médiában megjelenő, negatív hatásokkal szemben. A vitafórum összefoglalásaként megállapították, hogy az elmúlt 20 évben sokat javult az egyházak és a média kapcsolata, példaként említették, hogy a tartományi napilapban minden héten megjelenik a Kajaani Evangélikus Egyházközség egy-egy tudósítása egyházi programokról, rendezvényekről, a karitatív tevékenységről és a diakóniai munkáról.

Delegációnk számára örömteli meglepetést jelentett dr. Fabiny Tamás püspök úrral történt találkozás a médiabeszélgetést követően, aki a délutáni program részeként a finn és a szlovák püspökkel folytatott érdekes stúdióbeszélgetést az egyházak múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Arra a kérdésre keresték a választ, hogy mik az igazi értékek ma az egyházaik számára, mik voltak ezek az értékek 60, illetve 20 évvel ezelőtt? Fabiny püspök úr a rendszerváltozás utáni 20 év legnagyobb pozitívumaként azt emelte ki, hogy az egyházak előtt is „kitárult a világ”. Megemlékezett arról is, hogy a „keleti blokk” országainak evangélikus egyházai közötti kapcsolatok ápolását évtizedekkel korábban, Thúróczy Zoltán püspök úr indította el. Ezek a találkozók az 1989. utáni évektől rendszeressé váltak, melyeknek minden második évben való megszervezésért Fabiny püspök úr személyesen is sokat tett. Szlovák részről elhangzott, hogy az elmúlt 20 év legmeghatározóbb eseménye a két Németország egyesítése volt. A határok megszűnése az Unióba való belépéssel jórészt megvalósult, azóta szabadabban tudnak a szomszédos országok egyházi vezetői is találkozni egymással. Ezt megerősítette a finn püspök is, aki a magyarországi változásokat alapvetőnek tartotta a Kelet-Európában bekövetkezett átalakulások szempontjából.

Mindhárman egyetértettek abban, hogy az iskolai oktatásban a hitoktatás bevezetése nagy előrelépést jelentett, és a korábbi évtizedekhez képest folyamatos emelkedés mutatható ki az egyházi esketések, keresztelések és konfirmálások számában is. További pozitívumként értékelték, hogy az egyházak tevékenysége több nyilvánosságot kapott a médiában. A politikai változások az egyházak fölött gyakorolt kontrollt is meggyengítették. A volt Szovjetunióhoz tartozó államok hosszú időn keresztül nagy nyomás alatt álltak, ami hatással volt az országokban működő egyházakra is. Szlovákiában a fiatalok bátrabban szembeszálltak az államhatalommal a demokráciáért, de az egyház sokáig nem tudott élni a változás lehetőségével. Az elmúlt 20 évben történtekre visszatekintve a finn püspök úr rámutatott arra, hogy a szabadsággal együtt a szabadosság is terjedni kezdett a fiatalok között, de tagadhatatlan, hogy a „szabadság szele” az egyházakban is változást sürgetett. Meg kellett újítani az egyházi szervezeteket, programokat, hogy az egyház reflektálni tudjon a változásokra.

A társadalmi környezet alapvetően megváltozott, az egyházak pedig nem tudtak túllépni tradicionális szerepükön, amit az élet mindennapi kihívásai megköveteltek volna. Az emberek nagy része más utat választott, előtérbe került a politikai pártok szerepe, a meggazdagodás igénye, ami a hitélettől való eltávolodással is együtt járt. Fabiny püspök úr megerősítette, hogy Magyarországon sem tudtak egyházaink reagálni a felgyorsult társadalmi változásokra.

Példaként említette a „Páneurópai Piknik” során történteket, ami egy civil kezdeményezés „eredményeként” a politikai rendszerben is változásokat indukált. Véleménye szerint ma az egyházak számára az a legfőbb kérdés, hogy…”változni, vagy nem változni…”? Az egyházi vezetők a napi politikai események kapcsán érzékelik az új szerep vállalásának kényszerét, de csak lassan tudnak reagálni azokra. A beszélgetés során kitért arra is, hogy a szlovák nyelvtörvény elfogadásáról a sajtóbeszélgetésre igyekezve, útközben értesült, és határozottan kiállt a kisebbségi jogok – köztük a korlátozás nélküli anyanyelv használatának – teljes körű biztosítása mellett.

Kifejtette, hogy az országaink közötti politikai csatározásokon egyházaink vezetőinek felül kell emelkedniük, s ez nem befolyásolhatja a jó együttműködést. A szlovák egyházfő elismerte, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mindhárom ország számára elősegítette a szorosabb együttműködést. A határokon átívelő pályázati lehetőségek – elsősorban a diakónia területén – már most is rendelkezésre állnak, de sok jó gyakorlatot lehet átvenni egymástól a közös eszmecseréken is. Az egyházak jövőbeni szerepével kapcsolatosan mindhárman egyetértettek abban, hogy az egyházaknak nyitottabbá kell válniuk a társadalmi kérdések megválaszolására annak érdekében, hogy többen látogassák az egyházak által szervezett programokat, és nem csak a szószékről hirdetni az Igét, hanem párbeszédet folytatnia fontos társadalmi kérdésekben a hívekkel és a politikai vezetőkkel is.

A társadalom és az egyház kapcsolatában a fő hangsúlyt a szeretetre és a szolgálatra helyezték. Fabiny püspök úr nagyon fontosnak tartotta az integráció kérdését, és azt, hogy az egyház ebben hogyan tud közreműködni? „Olyannak kell lennie az egyháznak, mint a Holdnak, ami a Nap fényét tükrözi vissza. Nekünk Krisztus világosságát kell tükröznünk mindenki számára, hiszen az evangélikus egyház programja Krisztus programja”– mondta a beszélgetés összefoglalásaként dr. Fabiny Tamás.

A szombati nap egyik kellemes kikapcsolódást biztosító programjaként egy Gospel-kórus koncertjén vehettünk részt a város legrégebbi templomában, emlékezetes élménnyel gazdagítva finnországi látogatásunkat. A koncert után meglepő, és egyben „szívet melengető”, fiatalok önkéntes segítői akciójába „botlottunk” Jyväskylä forgalmas főutcáján, ahol az arra kerékpározók biciklijét ingyenes szerviz szolgáltatás keretében átvizsgálták, az elkopott fékbetéteket lecserélték, a fékeket beállították, és amíg a fiatal önkéntesek dolgoztak, a kerékpár gazdáját süteménnyel és üdítővel kínálták. Nagyon tetszett mindannyiunknak ez a merőben újfajta megközelítése az ifjúsági karitatív munkának. Az esti órákban vonattal indultunk tovább hivatalos úticélunk, Kajaani felé.

Vasárnap vendéglátóinkkal közösen részt vettünk a délelőtti istentiszteleten. Az igehirdetés szolgálatát Kovács László Attila végezte magyarul, a nyíregyházi származású Kajaaniban élő Zajácz Mónika finn nyelvű tolmácsolásával. Mind az igehirdetésnek, mind az énekkar szolgálatának nagy hatása volt az evangélikus gyülekezet jelenlévő tagjaira és vendéglátóinkra egyaránt, amit a Kajaani Rádió is egyenesben közvetített.

A delegáció programját Markó Miettinen, a kajaani egyházkerület lelkésze, a diákok programját pedig Heimó Haverinen szervezte és bonyolította látogatásunk egész ideje alatt. Este hivatalos találkozón mutatkoztak be finn vendéglátóink, köztük Lauri Oikarinen vezető lelkész és közeli munkatársai, az egyházkerületi tanács tisztségviselői, és ismertették az általuk végzett igen szerteágazó diakóniai és karitatív tevékenységet. Elmondta, hogy Kajaani város 38.000 lakosából 33.000 fő a Kajaani Evangélikus Egyházkerület tagja, akik közül a 18 éven felüli, munkaviszonyban álló egyháztagok éves jövedelmük 1,5 százalékát fizetik be  adóként az állami adórendszeren keresztül az egyházkerület pénztárába. Az ebből befolyó összeg éves szinten átlagosan 7 millió eurót tesz ki, s ehhez jön még a magáncégek 10 százalékos hozzájárulása, valamint a magánszemélyek felajánlásai. Az egyházkerület 160 főt alkalmaz teljes munkaidőben a különböző szolgálatainál,  és több, mint 500 önkéntes segítő munkájára is támaszkodhatnak az államtól átvállalt feladataik ellátásában.

Delegációnk tagjait Kovács László Attila mutatta be, majd Bogár Ágnes adott részletes tájékoztatást az evangélikus egyház által működtetett nyíregyházi intézményekről. Veczán Zoltán gyülekezeti felügyelő köszönetet mondott a meghívásért, bemutatta a nyíregyházi gyülekezetet, annak vezetőségét, szervezeti felépítését, eddig elért eredményeit és a jövőre vonatkozó terveit, és viszontlátogatásra hívta meg a Kajaani Evangélikus Egyházkerület képviselőit.

Az elkövetkező napokban lehetőségünk volt a szolgálatok munkájával a helyszínen is megismerkedni. Hétfőn a Családtanácsadási Központ, a Telefonos Lelkisegély Szolgálat, a Diakóniai Központ és a kórház- lelkészek munkájával, kedden a fogyatékosok nappali és bentlakásos ellátásával, a munkanélküliekkel való foglalkozással és a krízishelyzetben lévők segítésével ismerkedtünk meg. A „Karolina kamrája” nappali intézményben találkoztunk számos nyugdíjas önkéntessel, például a „Teréz Anya Kör” tagjaival, akik a kalkuttai Teréz Anya Központ részére takarókat kötnek, s a nyíregyházi gyülekezet részére is készítettek egyet ajándékba. A felnőttek programjaival párhuzamosan a diákok külön programok keretében ellátogattak egy általános és egy középiskolába, részt vettek a tanítási órákon, és a finn fiatalokkal közösen készültek a kedd délutáni Fiatalok Istentiszteletére, ahol együtt énekeltek magyar és finn egyházi énekeket. 

A hivatalos programokon túl kirándultunk Vuokatti és Sotkamo városokba, meglátogattuk a csodálatosan szép paltaniemi képes templomot és a hiukkai templomot. Jártunk síalagútban, élményfürdőben és megismertük a „finn Ady”-t, Eino Leinot, egy emlékezetes estét töltve Paltaniemiben lévő emlékházában. Hazautazásunk előtt buszos városnézésen vettünk részt Helsinkiben. Idegenvezetőnktől nagyon sokat tudtunk meg a város nevezetességeiről, történelméről, kimagasló személyiségeiről.

Meghatóan sok figyelmességet, szeretetet kaptunk vendéglátóinktól az egy hét során, valóban testvéri közösségben voltunk együtt, amit reménység szerint a jövő évi látogatásuk alkalmával gyülekezetünk is hasonlóképpen viszonozhat.