A félelem arcaival ismerkedtek – Kórházi lelkigondozói konferencia volt Leányfalun

Heinemann Ildikó kórházlelkész kezdte a programot „Óvó-ártó félelem” című előadásával. Fritz Reiman nyomán érdekes gondolatokat hallottunk arról, hogy a különböző személyiségtípusú embereknél, mint például skizoid, depresszív, kényszeres és hiszteroid, hogyan jelentkezik, nyilvánul meg a félelem.

Ezt követően Rideg Gyula kórházlelkész, – aki hosszú évek óta a Bethesda gyermekkórházban tevékenykedik – „A félelem különböző arcai” címmel tartott vetítettképes előadást. (Ezt az egészet láthatják, olvashatják is, honlapunk Teológia rovatában). Elgondolkodtató volt hallani arról, hogy minél intelligensebb valaki, minél érzékenyebb és összetettebb, annál inkább jellemző lehet rá a félelem. Hallottunk arról is, miben különbözik a szorongás és a félelem, és hogy a szorongás mennyire meghatározó az ember számára. Felszabadító volt hallani azt, hogy tulajdonképpen szorongás és félelem nélkül nem élhetünk, és nem az a cél, hogy megszüntessük, hanem tudjuk kezelni, tudjunk bánni vele. A szorongás lehet inspiráló, új megoldások, kihívások felé sarkalló is. Érdekes képeket láthattunk a különböző életkorok sajátos félelmeiről is. Mélyebb rálátást kaptunk a különböző személyiségtípusok félelmeire, és ez azért is fontos, hogy a lelkigondozás során teljesebb hozzáállással legyünk a reánk bízottak felé. (Nekem például sokat jelentett hogy a skizoid típusokra mi jellemző és hogyan lehet feléjük jól közelíteni; és azt is jó volt hallani, hogy senkinek sem szabad a félelmét lebecsülni).

Az esti bemutatkozó program keretében Némethné Tóth Szilvia kórházi lelkigondozó beszélt elsőnek arról, hogy ő milyen területen tevékenykedik. Szilvi új munkatársunk, érdeklődve hallgattuk őt, amikor is a pécsi Gyermek Onkológián végzett lelkigondozói munkájáról beszélt. Mélyen elgondolkodtató volt hallani arról, hogyan élik meg a gyerekek és szüleik – milyen félelmekkel és reményekkel – azt a hosszabb időszakot, amit a kórházban kell tölteniük, amit ez idő alatt mégis otthonuknak tekintenek. A gyerekhalál, mint hallottuk, megrázó, és itt: „mégis nagy segítséget jelent, hogy Istennek átadjuk a gyermeket, és erre minden szülőnek nagy szüksége van”. A bemutatkozó est őszinte és baráti hangvételű légkörében átélhettük, hogy munkánk nemcsak egymással köt össze bennünket, hanem azzal a Jézussal, akitől mindannyian a küldetésünket kaptuk.

A szombat reggeli áhítatot Liptákné Gajdács Mária békéscsabai kórházlelkész tartotta, a zsoltáros szavai nyomán: „Istenben bízom, nem félek”. Az igehirdető arról beszélt, hogy a hívő embernek is vannak félelmei, de átélheti, hogy a félelmei közepette Isten vele van: „De én mindenkor veled vagyok...”A félelem fölött is Isten az Úr, mert Isten felülírja félelmeinket. Ő az, aki ki tudja irtani azokat a félelmeket, amelyek gúzsba kötnek, megkötöznek. „Félek, de már melletted nem félek, mert benned bízom.”

Ezt követően egy pszichodramatikus játékra került sor Balogh Éva kórházlelkész, mentálhigiénés szakember vezetésével. Hallottuk, hogy a szimbólumok segítségével mélyebb szinten felismerhetők a bennünk rejlő, zajló lelki folyamatok, és ezáltal mód nyílik a gyógyulásra, arra, hogy helyre tegyük, amit rosszul csináltunk. A közösségi játék valóban izgalmas volt. A színes, félelemmel kapcsolatos fotók közül mindenki kiválasztotta azt, ami a saját életében megbújó félelmeire rezonált. A megosztás, a kimondás során felemelő volt ebben a testvéri közösségben „találkozni” saját és a másik félelmeivel. Nemcsak izgalmas, de gyógyító is volt ez a játék.

Az utolsó előadást Honti Irén kórházlelkész, logoterapeuta tartotta „A félelemből kivezető utak” címmel. Előadásomban főképp arra helyeztem a hangsúlyt, hogy az értelem keresés és megtalálás, milyen nagy szerepet játszik abban, hogy ezáltal az ember más hozzáállást tanúsítson életéhez, és ezáltal oldódjanak félelmei. „Az egzisztenciális beállítottság átalakítása egy ősrégi egzisztenciális félelem vitorlájából fogja ki a szelet.”(V. Frankl) Egy érdekes és felettébb tanulságos riport hangzott el Elisabeth Lukas és kliense részéről (E. Lukas Németországban praktizáló pszichológus, logoterapeuta) Az előadásban szó volt arról is, hogyan függ össze az ősbizalom erősödése a félelem csökkenésével, és arról is, hogy minél inkább szabad személyiség az ember, annál inkább oldódnak félelmei. Végül Jézus szavait „ízlelgettük”: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”(Az előadás is megtekinthető honlapunk Teológia rovatában.)

A mintegy 24 óra együtt töltött idő igazi feltöltődés volt mindannyiunk számára. Lelki-szellemi értékekkel gazdagodva, szakmailag tovább fejlődve, e témára mélyebb, átfogóbb rálátással tértünk haza otthonainkba.