A csoda bennünk van - Találkozás Schäffer Erzsébettel
Pilis – Kukoricamorzsolás, a katonatiszt felesége, az éjszakai szállást adó kontyos asszonyság – képek és pillanatok szőtték át Schäffer Erzsébet előadását március 22-én, vasárnap, a Pilisi Evangélikus Gyülekezetben. Az író-olvasó találkozónak induló alkalom percek leforgása alatt vált felnőtt-mesévé, az élet eseményeire való rácsodálkozás tündéri szőttesévé. A Nők Lapja újságírónője, aki regények írója is egyben, a hétköznapok monotonitásából, a megszokottság szürkeségéből tudta kiragadni emberi lelkünket. Szöveg: Pángyánszky Ágnes
Schäffer Erzsébet
Bevallotta, hogy az emberi kapcsolatok mindennél jobban lekötik fantáziáját. Minden találkozás, minden esemény valamiről tanúságot tesz – életünket nem véletlenül járja át a kapcsolatok utáni vágy és igény. Társas lény mivoltunk mindig a másik ember jelenléte, mindig a kapcsolatok után kiált.
„Finom pillanatok születnek” – vallja Schäffer Erzsébet, és az emberi interakciók tele vannak ilyen finom pillanatokkal, amelyeket tulajdonképpen lenne szemünk meglátni és szívünk megérteni, ha mi magunk is szeretnénk nyitottabbak és érzékenyebbek lenni a világra.
Az írónő finom lelke különleges precizitással választotta el a szépet és borzalmat az életben. Az előbbire nyitott maradt, viszont az utóbbiból csak annyit enged be, ami közvetlenül hozzá tartozik az életéhez, hiszen jól látja, hogy ha bármilyen szinten megadjuk magunkat a pusztító és agresszív erőknek, mint az örvény szippanthat be bennünket a minden-mindegy, a lemondás és a pesszimizmus sűrűje. Így ha teheti, a sokkoló, a bulvárosított borzalmakat elkerüli, hogy maradjon ebben a jövevény-életünkben idő a szépre, az örömre, a lélek felfedezésére.
Sokat mesélt, és egyik történetből szövődött a következő. Élőszóban a történetek nem mondtak kevesebbet az írott betűnél, sőt a kedvesség, a dinamizmus és a precíz humor összessége szívderítő, lélekemelő és gyógyító percekké változtatta az együtt töltött, gyorsan elrepülő időt. Irodalom élőszóban – az író-olvasó találkozó az élet szépségének ünnepévé vált, ahol a szavak teremtő erőre emelkedtek, hogy legyen lehetőségünk elgondolkodni az élet értelmén és szépségén.
Pilinszky János, Simone Weil, Lázár Ervin, Mészöly Miklós – néhány név azok közül, akik forrásként, lelki támaszként állnak Schäffer Erzsébet mögött. A kép, ami a találkozó végére igazi felnőtt-mesévé vált, nekik is köszönhető. Az biztos, hogy akik ott lehettünk és hallhattuk, igehirdetést hallgathattunk az emberi élet finoman észlelt pillanatain keresztül.
„A csoda bennünk van” – vallja Schäffer Erzsébet, és a megjelenő csodálatos események a csoda forrását tükrözik. Aki maga az Isten, akinek köszönhetünk mindannyian finom pillanatokat, érzékeny perceket, felnőtt-meséket, könnyeken keresztül megtapasztalt szabadulásokat és lélek-emelkedéseket.
