„Na de milyen forrásokhoz?” – Missziói konferencia 3. rész
Piliscsaba – 2010. július 4-7. között missziói konferenciát tartottak A Béthel Missziói Otthonban , ahol a résztvevők a „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (Jn 14,1) igevers jegyében keresték a tiszta forrást. A következő nap Kulcsár Zsuzsa kórházlelkész, Keveházi László egyháztörténész, és Széll Bulcsú kispesti lelkész-teológus voltak az előadók, és Csákány Marianna kisgejőci (Kárpátalja) valamint az orosházi Immánuel együttes szolgálata színesítették a programot. Az egyes napokról külön-külön képes beszámolókat közlünk. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes
Kulcsár Zsuzsa kórházlelkész törékeny külseje olyan belső elszántságot
mutat, amely csak azoknak adatott meg, akiknek Istentől van elhívásuk, és
ezt tudják, teszik is. Kisugárzása is olyan, ahogy kis betegei is nevezik:
„A néni, aki angyalt hoz az ágyadba!” A néni hét évet gyülekezetben dolgozott, hét évet traumatológián. Látott mindent, amit pici gyerekek mellett láthatott. Combnyaktörést, szervátültetést. Egyetlen egy gondolat vezette: megtalálni azt, ki vigasztalja meg a kicsiket, ki simogatja meg őket. „Az én kezem nem az én kezem – ahogy mondja, – hanem Isten érintése.” Mégsem kell feltétlen az Ő nevének elhangoznia, csak elég, ha megérintjük: valahol tudják, érzik, ez itt a nyugalom, a béke. S tudja, a jókor, jó időben tett érintés évekre meghatározó. A lélekhez legközelebb eső felület maga az arc. Aztán a kéz, aztán az alkar. Tudni kell, mikor, hogyan kell megérinteni kicsi gyereket, halálba menőt, vagy erős, bátor, harcos asszonyt. És nemcsak az övükét: a nagy, fehérköpenyes orvosokét is, s a nővérekét, akiknek szintén lelkük van. Most már elérte azt, hogy ott van, amikor a hozzátartozót tájékoztatják.
Ki volt Melanchton? – tette fel a kérdést előadásában Keveházi László egyháztörténész. Számomra ő maga a tiszta források egyike és hogy is jellemezte ő Melanctont? „Kívül egy szál kákabélű, belülről lángész. Pál apostolra emlékeztet. 14 évesen baccalaureatus, 17 évesen magister. Előadó
latinul, görögül. Lutherrel együtt a reformáció két érme. Egyedülálló volt iskolaszervezésben. Kommunikátor: 6500 levél maradt fent utána 10 kötetben 4957 oldalon. Ő a nagy rendszerező. Ez az ember az egy-ház egy-ségéért élt.” Luther mondta róla, barátjáról: „Én voltam a favágó. Ő a kertész. Én írtottam, ő ültetett.”
Mitől máig ható Melanchthon? Egyrészt, mert végtelenül mélyen hívő volt. Másrészt mindig volt imádkozni ideje éjjel is, nappal is. Krisztus személyesen az övé volt. Harmadrészt tudta, hogy Isten dolgait folyamatosan tanulmányozni kell, különben a tiszta források elszáradnak és kiapadnak. Negyedrészt csak így lehetetett az egyház képviselője: elmélyülten tanulmányozva a dolgokat mélységükben a tiszta forrásnál. Állandóan az Úrra hagyatkozva építkezett. „Ez a mostani konferencia lényege is” – fejezte be értékes beszámolóját Keveházi László.
„Ad fontes! – tűnődött el Széll Bulcsú. – Na de milyen forrásokhoz? Ha az alapok rosszak, minden más rossz. Ha az elsők füllentettek volna, vége lett volna az egyháznak. Minden hívő misszionárius, ahogy a legelején is” – tette hozzá.
Tudsz magadnak jó érzéssel válaszolni arra a kérdésre, hogy van-e egyetlen lélek, aki általad nyert új életet? Van-e örömmondó képességed? Minden kereszténygyülekezetnek szomjoltónak kell lennie. Igazi szeretet, ahol a szomjad oltod máshol nincs. Megsejteni valamit abból, ami ott van: szeretetet, közösséget, bűnbocsánatot. Emberek, akik az örökélet forrását megtalálják. Mert szomjasak az emberek. S ha ott van az Úr, akkor el fog múlni a gyötrő szomjúság.
Luther a 16. században újrahirdetett „Ad fontes!” eszméből azt értette meg, amit Rotterdami Erasmus sem: „Az igaz ember hitből él!” Ha te hiszed, hogy Jézus érted halt meg, Ő lesz életed forrása, a bűnbocsánat forrása. Vissza a forráshoz hitben, tanításban, gyakorlatban!
Ennek volt élő és hiteles bizonyítéka egyrészt a kisgejőci Csákány Marianna, aki szép énekeket énekelt kiváló előadásban, Isten dicsőségét hirdetve, másrészt pedig az orosházi Immanuel zenekar, akik felpezsdítették a hangulatot. Végül Deák László áhítata zárta a napo.
