„Isten kezében Luther az ász” – Váci és rádi evangélikusok „zarándokútja” Wittenbergben és a németországi reformáció emlékhelyein

Továbbhaladva egy kisebb helyiségbe érkeztünk, ahol Luther házassága volt a téma.

A reformátor és hitvese képével szemközt Johannes Bugenhagen egykori wittenbergi lelkészt ábrázoló festményt láthattuk. Utazásunk németországi szervezője és vezetőnk Manfred Greinke unterkatzi evangélikus lelkész egészen közvetlen barátsággal mondta: „Itt látható Johannes Bugenhagen wittenbergi lelkész képe. Ő olyan kapcsolatban volt Lutherrel, mint én a ti lelkészetekkel! Amikor Luther Márton Bóra Katalint kapta, Bugenhagen eskette meg őket. Amikor pedig én – kedves Majámat – kaptam feleségül Magyarországról, Zebegényből, bennünket a ti lelkészetek – Detre János – esketett meg a szép váci evangélikus templomban.” 

A harmadik alkalommal megrendezett június végi gyülekezeti kirándulásunk igazi „hitépítő zarándokútra” sikeredett. Az említett esküvő négy éve, 2006. július 2-án volt. Manfred Greinke unterkatzi evangélikus lelkész, a németországi Meiningeni Evangélikus Egyházkerület Gusztáv Adolf Segélyszervezetének magyarországi, horvátországi és szerbiai megbízottja és projektfelelőse. Legutóbb a Nógrád megyei, Bokor község evangélikus templomának megújulását támogatták.

A kedd esti indulás és az egész éjszaka tartó utazás után, másnap reggel kilenc órára érkeztünk Torgauba. A város határában találkoztunk Manfreddal. Megtekintettük a hartenfelsi-kastélyt. Benne a híres torgaui csigalépcsőt és a kastély-templomot, amelyet Luther Márton szentelt fel. A városháza udvarán összeszorult szívvel álltunk a Nikolai templomnál, ahol a felirat szerint az első „evangélikus keresztelést” tartották 1519-ben. Két gyönyörű templomtorony egy börtönné átépített, lepusztult templomhajóval áll a városháza belső udvarán. A XIII. században épült templomot az NDK idején fogdaként és vallatóhelyiségként használtak. A „Gyökerek és Szárnyak” interaktív kiállítás megtekintésére igyekezve, útba ejtettük azt a házat, ahol Bóra Katalin 1552-ben meghalt. Az első nap programja a torgaui Szent Mária templomban ért véget, ahol Luther Márton feleségének a sírja és síremléke is található.

Óriási élmény volt a Bölcs Frigyes választófejedelem által építtetett wittenbergi kastély ifjúsági szállásán eltöltött éjszaka. Volt, aki legszívesebben a vártemplom elkerített oldalbejárata előtt verte volna fel a szállását. Többen is szóba hozták az egykori hittanórák és konfirmációi órák emlékét. Ami, akkor egy távoli tananyag volt, most itt van karnyújtásnyira. A falak, az épületek, a szobák, az emléktárgyak, az utcák, az egész város és környék lenyűgözik a látogatót. Óriási ajándék az evangélikusok családjához tartozni!

A második teljes nap a wittenbergi Luther-házban – volt Ágoston-rendi kolostor – kezdődött. Elsétáltunk az egykori egyetem épülete előtt. Betértünk Melanchton Fülöp házába. A kastélytemplomban a templomunk képével ellátott gyertyát gyújtottunk reformátoraink sírjánál és elénekeltünk az evangélikus himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünk éneket. Wittenbergi programunk a várostemplomban zárult. Megcsodáltuk és vezetőnk segítségével kielemeztük a Lucas Cranach által festett „Reformációi főoltárt”. Késő délután indultunk tovább Erfurt városába.

A második napi szállás után utunk Eislebenbe vezetett, ahol Luther Márton szülőházát, a városi Szent András templomot és mellette azt a házat tekintettük meg, ahol reformátorunk 1546-ban meghalt.

Erfurtba visszaérkezve következett az Ágoston-rendi kolostor és a hozzá tartozó templom, ahol Luther Mártont pappá szentelték és az első miséjét is tartotta. A szálláshelyen elfogyasztott vacsora után Kleinrudestedtbe voltunk hivatalosak. Itt alapították a Gusztáv Adolf Segélyszervezetet (GAW).

Ünnepi istentiszteletre voltunk hivatalosak, mivel napra 480 éve – 1530. június 25-én – fogadták el az augsburgi birodalmi gyűlésen az Ágostai Hitvallást (Confessio Augustana). Ugyancsak ezen az istentiszteleten iktatták be a körzet új GAW kincstárnokát is. Az igehirdető lelkész köszönetet mondott a magyaroknak az 1989-es határnyitásért, amit ezen a vidéken sorsdöntő eseménynek tartanak. Kihangsúlyozta a reformáció és az Ágostai Hitvallás alapvető célját. Biztatást kaptunk, hogy hitünk reformátori, hitvallásos igazságait, a hitünket bátran és következetesen védelmezzük meg a korszellem káros befolyásától. Az istentiszteleten a váci és rádi énekkarosok több kórusművel is szolgálhattak. Az ünnepség a templomkertben szeretetvendégséggel zárult. Induláskor a gyülekezet lelkésze elkalauzolt bennünket egy közeli faluba, ahol a változás idején -1990. decemberében – indulatos, önuralmukból kivetkőzött emberek traktorokkal és drótkötelekkel földig rombolták a helyi templomot. A templomtoronnyal nem bírtak. A helyi evangélikusok elhordták a törmeléket. A használható kövekből egy méter magasan újra építették a falakat. Az oltár helyére egy keresztet állítottak. Ma a templom belső része füves terület, amit újraszenteltek és azóta rendszeresen tartanak istentiszteletet, a szabad ég alatt. Reménységük, hogy a GAW összefogással néhány éven belül újra felépülhetnek a falak…

A negyedik nap Eisenachban, Wartburg várában kezdődött. Luther Márton a wormsi birodalmi gyűlést követően – György lovag álnéven, szakállt növesztve – kényszerű „Patmoszában” néhány hónap alatt görög nyelvből németre fordította a teljes Újszövetséget.

Ugyancsak itt élt a XIII. században Árpádházi Szent Erzsébet királyné. Utunkat folytatva útba ejtettük Möhra falut, ahonnan Luther Márton ősei származnak. Innen Steinbachba vezetett az út. Rövid erdei séta után érkeztünk meg a tisztásra, ahol emlékmű jelöli azt a helyet, ahol a Wormsból hazatérő Luthert fegyveresek feltartóztatták és Bölcs Frigyes parancsára Wartburg-várába vitték.

A nap utolsó állomása Metzels volt, ahol a helyi evangélikus gyülekezet vendégszeretetében részesülhettünk. Keresztelő János ünnepe és az Ágostai Hitvallás 480. évfordulója alkalmával szabadtéri istentiszteletet tartottunk a parókia udvarán. Gyülekezeti énekkarunk és a helyi gyülekezeti kórus felváltva szolgált. Az alkalmat közös vacsora és János napi tűzgyújtás követte. Érdekes volt találkozni egy tipikus gazdálkodó lelkésszel, aki a mezőgazdasággal, erdő és földműveléssel is foglalkozik. Sokak szeme tágra nyílt a csodálkozástól, amikor a búcsúzáskor meglátták a kanyarban felbukkanó, a mezőről hazatraktorozó papi inges tiszteletest. Az utolsó németországi éjszakánkat a közeli Sinnershauseni kastélyban kialakított remek ifjúsági szálláshelyen töltöttük.

Vasárnap reggel Schmalkalden következett. A vár és a város megtekintése után megtekintettük a helyi templomot. Jártunk abban a templomi szobában, ahol Luther a veseköveitől szenvedve az igehirdetéseket hallgatta. Az ablakból biztatta az igehirdetőket, hogy bátran, világosan és röviden prédikáljanak. Az unterkatzi gyülekezet finom gulyással és remek süteményekkel fejezte ki vendégszeretetét. A délutáni órákban egy közös csoportkép után elbúcsúztunk. A helyiek indultak a televíziók elé, hogy szurkoljanak az Anglia ellen induló „Nationalelfnek”, mi pedig a templomi úti áldás után indultunk, mert előttünk állt a 980 Km-es hazafelé vezető autóbuszút.

Vendéglátóink továbbjutni, mi pedig hazajutni akartunk. A „Nationalelf” 4:1-re győzött. Mi is győztünk – Isten segítségével! Győztük a zarándokutat. Rendkívül sokat gazdagodtunk ismeretben, látnivalóban, lélekben, hitben, közösségben, evangélikusságunkban, de mindenekfelett Jézus Krisztusban! Hétfőn reggel 7 órakor 46 fáradt, de győztes és lelkileg feltöltődött boldog zarándok érkezett haza.

Köszönjük Manfred Greinkének, aki szívét-lelkét beleadta a vezetésbe. Könnytől csillogó szemmel mondta: Ti magyarok adtatok nekem csodálatos feleséget, én pedig most Isten után, nektek is meg akarom hálálni!

Köszönjük a váci Koczka-Tours utazási irodának – Koczka Jánosné irodavezetőnek, Koczka János és Koczka Szilárd autóbuszvezetőknek – a pontosságát, megbízhatóságát és kedvességét! Bármilyen utazásra szívesen ajánljuk őket.

Köszönjük az igei szolgálatokat. Lelkészünk segítői voltak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanuló fiataljaink – Sinkó Gábor lelkész szakos és Saffarik Boglárka katechéta szakos hallgatók – akik gondolataikkal a reggeli indítást adták. 

SOLI DEO GLORIA!

„Isten kezében Luther az ász” – idézet: Luther Márton: Asztali beszélgetések (45/a)