„A mindenség modellje” – Dr. Fabiny Tamás beszéde a debreceni templomépítészeti kiállításon

Pilinszky János gyakran idézi Simone Weil szép szavát: „tér és idő keresztjére vagyunk feszítve”. Ez bizonnyal így van, ám a hívő ember azt is vallja, hogy a tér és az idő Isten teremtménye. Kifejezi ezt a Biblia legelső lapjainak ritmikus prózában írt tanúságtétele is: „Megteremtette Isten… első nap… második nap… majd hetedik nap”. A múlt, a jelen és a jövő egyaránt Isten kezében van, akárcsak az évek és évszakok váltakozása. Minden templom erről a teremtett időről és annak múlásáról tanúskodik. Régen ennek egyik jele volt a toronyban elhelyezett óra is. Az időhöz kötöttséget jelzi az is, hogy minden templom egy bizonyos építészeti stílusban és történelmi korban helyezhető el. Ugyanakkor – a múló időben – a templom az időtlenség jelképe is. In saecula seculorum.

Isten nemcsak az időt, hanem a teret is teremtette. Ádámot és Évát térben, az Éden kertjében helyezte el. Vagy a hogy a zsoltáros fogalmaz: „tágas térre helyeztél engem”.

Szent és profán című alapművében így fogalmaz Mircea Eliade:  „A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. 'Ne jöjj közel – mondja Isten Mózesnek -, vedd le a sarut lábaidról, mert a föld, amelyen állsz, szent föld' (2 Móz 3,5) Létezik tehát egyfajta szent, 'erővel feltöltött', jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek.”

A „más, nem szent terek” legfeljebb a profán ember kriptovallásosságában nyerhetnek minőségileg más tartalmat. Így lehet a Wembley stadion a futball szentélye, a New York-i Central Park vagy éppen Svejk kocsmája Prágában pedig sokak kedvelt látogatási célja. 

Magam is ámulattal csodáltam meg a Wembleyt, kocogtam a Central Parkban és söröztem Svejk kocsmájában, ám az igazi „szent tér” ezeknél mindig többet jelentett számomra. Mert egy stadion, egy park és egy söröző mindig csak rész szerint való, ám a templom a teljesség lenyomata. Ahogy e kiállítás mottójául szolgáló Pilinszky-versben is olvassuk:

Most minden egy. Együtt van.

Egybeolvadt.

A mindenség modellje,

Áll a templom.

Igen, a templom a mindenség modellje. Makovecz Imre szerint a templomépítészet feladata, hogy az eget és a földet összekösse. Ebben segítenek az ő angyalai, akik – mint egykor Jákób lajtorjáján – az ég és a föld között járnak föl és alá. Erre a mindenségre és tökéletességre utal Nagy Tamás dunaújvárosi evangélikus temploma a maga tojást, vagyis az életet formázó alaprajzával. Vagy a szétszakítottságban is az egymásra találást szolgálja Basa Péter budakeszi református temploma, amely az erdélyi fatemplomok emlékét idézi, és amely nem véletlenül kapta a határon túli magyarok emléktemploma nevet.

„A mindenség modellje. Áll a templom.” Nem volt ez mindig így. Nemrég hagytuk magunk mögött azt a történelmi kort, amely inkább rombolta a templomokat. Brutális rendelkezések nyomán ledöntötte a tornyokat, vagy éppen sunyi módon hagyta, hogy ősi templomok az enyészet részévé váljanak. Keresztury Dezső Kotlós templomok című verse éppen arra figyelmeztet, hogy nem lehet büntetlenül veszni hagyni Isten hajlékait:

Mint felemelt fejű kotlósok

Őrzik templomaik a falvakat;

Jóban, rosszban volt részük jó sok,

S lesz is, míg hit és szokás megmarad. 

Jól vigyázzon tehát az ember-bolyra,

Aki a kotlós helyét elfoglalja;

Ha egyetértés nincs és jó szokás,

Csak zűrzavar az élet, semmi más.

A felemelt fejű kotlósok – régiek és újak – mégiscsak őrzik a falvakat. Hogy az emberek is felemeljék végre fejüket. A templom a mindenség modellje, mert „most minden egy. Együtt van. Egybeolvadt.” Megszűnik a tér és az idő korlátja. A választott nép számára ezt jelentette minden templom őse, a szent sátor. Amelyet vihettek magukkal, az történelmileg nyomorúságos időn és emberileg ellenséges tereken keresztül. Mert a sátorban a tér és idő fölött álló ÚR volt jelen. Isten így adott parancsot Mózesnek a szent sátor elkészítésére: „Készítsetek nekem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam. Mindenestül úgy csináljátok, amint megmutattam néked a szent hajlék formáját, és annak minden edényének hasonlatosságát... csináljad arra a formára és példára, amelyet tenéked mutattatott a hegyen” (2Móz 25,8-9.40) Az embernek tehát egy Isten tervrajz alapján kell mindig dolgoznia. Hiszem, hogy ebben is különbözik egy templom elkészítése egy uszoda, egy vásárcsarnok vagy éppen egy szálloda felépítésétől. „Dávid király e szavak kíséretében adja át Salamonnak a templom építésének tervét: „Mindezek az Úrnak kezétől írattattak meg” (1 Krón 28,19). Mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy az ihletettség, az inspiráció isteni eredetű. Minden mai templomépítő magáévá kell, hogy tegye Salamon vallomását, aki nagy-alázattal ezt mondja a Bölcsesség könyvében: „Te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakhelyed városában. Hasonmását a szent sátornak, melyet kezdettől fogva készíttettettél.” (Bölcs 9,8) A templom tehát „hasonmása a szent sátornak”, vagy „a mindenség modellje”.

„Készítsetek nekem szent hajlékot…” – idéztem az imént Isten szavát a Bibliából. Szívből örülök, hogy Magyarországon oly sokan és oly nagy képzelőerővel terveztek és építettek templomot. Őszinte elismeréssel tisztelgek azok előtt, akik létrehozták ezt a tartalmában és formájában oly gazdag kiállítást. Jó tudnunk, hogy „most minden egy. Együtt van. Egybeolvadt. A mindenség modellje, áll a templom.”