„…Ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van?” – Gyülekezeti munkatársképző Piliscsabán 2010 februárjában

Kézdy Péter nyitóáhítatában hangsúlyozta: „Épüljetek lelki házzá” úgy, hogy értsétek, szívetekbe véssétek, Jézus a sarokkő! Ő maga tart szoros kötésben Benneteket, mert Ő a találkozói felület. Így, ennek a szellemében épüljetek lelki templommá most itt, és munkátok során egymás és a többiek számára: nyílt, őszinte, tiszta szavú és -szívű, az Úrra és egymásra figyelőkké itt és a külvilágban. Társakat találjatok, lelki társakat munkátokhoz, akivel megoszthatjátok az Ő igéje mellett gondjaitokat, terheiteket a másikért, az Ő és a mi kenyerünk, szeretetünk mellett!” Az áhítat valóban előkészítette ezzel az elkövetkező három napot. 

D. Szebik Imre „Biblia értelmezése, szükségessége” című előadásában hangsúlyozta, hogy a Bibliát naponta kell olvasnunk. Egyrészt, mert emberi gyengeségeinkkel naponta kell szembe néznünk, és naponta kell bátorítanunk magunkat, másrészt szükségünk van lelki táplálékra hitünk, kereszténységünk megéléséhez, erősítéséhez, harmadrészt konkrét ismeretekre is szükségünk van, hogy ha megszólítanak, tudjunk válaszolni. „Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel!” (Róm 12,18). Jézus erkölcsisége ma is, mégis megélhető, megvallható, és betartható, ha tudjuk, Ő velünk van! Ugyanakkor segítség zsidó-keresztény kultúránk napi szinten történő megéléséhez. Izgalmas találkozás, barangolás, vigasztalás, bátorítás hozzá, aki a kezdet és a vég. Néha egyedül, néha ketten-hárman összejőve az ő nevében azzal a testvéri belső szeretettel, ami az Úr legnagyobb parancsa. Isten kegyelme és ajándéka a Biblia értelmezése azzal az üzenettel, hogy mindenki lehet „ördögből angyal”.  

Balicza Iván egyszerre és egy időben tartott ószövetségi útmutatást, áhítatot és gyülekezeti munkatársképzősöknek lelki továbbképzést. Az Ószövetségben Isten és az Ő választott népén keresztül ismerhetjük meg az üdvtörténetet. Az Ószövetség beszél az Isten kegyelméről, hűségéről. Ez az ígéretek könyve. Ez tanít meg arra, hogy népbe, nemzetbe foglalja az együvé tartozás felelősségét! Isten és az ember szövetségének folyamatos megújítása, hűségének megpecsételése az Újszövetség! Az Ószövetség az átvezető út! Az Újszövetség az ígéretek beteljesülése. Így, ilyen szempontból kell viszonyulni Ószövetséghez nem feledve azt, hogy mi az Újszövetség emberei vagyunk!

Áhítatában arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy kell futni az úton, hogy Jézus munkatársaiként az Ő országát építsük mindig, saját gyarlóságaink legyőzve szüntelen. A célt nem, csak magunkat kell korrigálni szakadatlan! Így áldja meg, erősítse meg, tegye áldottá a testvérek munkáját idebent és odakint! A szolgálatkészség, az irgalmasság, a szeretet, a jóság és a belső elkötelezettség legyen mindig a döntő, az erősítendő!  

Harmati Béla evangélikus hitünkről, identitástudatunkról szólt. Kitért evangélikus hitünk kettősségére: a „fej-hitre”: ismeretek, és a „szív-hitre”: bizalomra! Solus Christus! Egyedül Krisztus! Sola Scriptura! Egyedül a Szentírás! Sola Gratia! Egyedül a kegyelem! Sola Fides! Egyedül a hit! Aki pedig a mai ökumenikus világban nem tudja elfogadni Krisztus másfajta bárányainak bégetését, az maga zárja ki magát világunkból! 

Pintér Károly előadásában beszélt a különféle zsidó vallási irányzatokról és népcsoportokról, értőn és színesen ismertette a legkülönbözőbb zsidó ünnepeket. Kitért arra is, hogy Isten saját választott népét akarta nemegyszer megleckéztetni az irgalmas samaritánusok ábrázolásával, akik csak egyszer zárták be kapuikat Jézus előtt, akkor is vallási okokból!  

Kézdy Péter szcientológiai kitekintésében felhívta a figyelmet azokra a veszélyes álcákra, amikkel az ember akaratán kívül könnyen bekapcsolódhat: önismereti tesztek, gyakorlati pszichológiai előadások, személyiségfejlesztő tréningek sora rejthet ilyen megtévesztéseket. A multilevel marketing módszerrel dolgozó szélsőséges „vallási” irányzatot Németország és Franciaország már betiltotta. Nálunk még nyelviskolákat is működtetnek és sajnos könyveiket „szelíd” drasztikussággal terjesztik könyvtárakban is!  

Dr. Percze Sándor tartotta a lelkigondozás elméleti és gyakorlati képzését. A lelkigondozást úgy is megfogalmazhatnánk, hogy Isten segítő erejének emberi szóval történő továbbadása, és ugyanakkor gyakorlati segítség együtt a legkülönbözőbb élethelyzetekben értő figyelemmel, folyamatos visszatükrözéssel. S mi még? Valamennyien lelki gondozók vagyunk mindennapi emberi kapcsolatainkban. Mi szükséges hát? Empátia, hallgatni és meghallgatni tudás, visszatükrözés, szeretet, tapintat, udvariasság, kedvesség, lényeglátás. Mindez együtt nagyon kevés ember született sajátja, de hiszem, hogy megtanulható. Kell ehhez még Isten elfogadó szeretetének közvetítése, a keresztyén értékrend elfogadása is. Teret és időt engedni a másik embernek a lélekhallgatás megértéséhez, Isten és a Szentlélek munkálkodásának.   

„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerhet meg senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke.” (1Kor. 2, 10-11) 

Ha nem hallgatjuk meg a másik embert, akkor sohasem tudjuk meg problémáját, s segíteni sem tudunk rajta. A figyelem bizalmat is épít. Ha egy ember érzi, hogy figyelünk rá, hogy érdekel minket az, ami vele történik, amiket átél, s ezért nem ítéljük el őt, akkor kezd megbízni bennünk. Bizalom nélkül lehetetlen segíteni valakinek. Nagy megtiszteltetés az, ha egy ember a bizalmába fogad bennünket, nem szabad ezzel visszaélni. Mi magunk is nehezen bízunk meg egy másik emberben, értékeljük azt, ha bárki a bizalmába fogad bennünket, s kész elmondani problémáját, bűnét, hiányosságait! Isten is ilyen türelmes felénk. Kész meghallgatni bennünket. Ha megnézzük a zsoltárokat azt látjuk, hogy emberek őszintén kitárhatják előtte szívüket mindenféle betanult, illedelmes szófordulatok nélkül, például a 127-es zsoltárban: „De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” Ma is sok olyan szenvedő van világunkban, akinek „nincs embere”, akit nem hallgat meg senki, akiért nem imádkozik senki… Meg kell tanulnunk, s gyakorolnunk kell az értő figyelmet!

Építő jellegűek voltak a szituációs gyakorlatok is, amelyeknek belső megértésével majd az elkövetkezendő egy hónap múlva kollokviumon adunk számot, ki mennyire alkalmas lelkigondozónak.  

D. Szebik Imre a Hare Krisna mozgalomról tartott előadásában szemléletesen ismertette ezt a hinduizmus egyik válfaját hirdető vallási irányzatot. Rámutatott az általuk sokszor felhasznált indokra, amivel megtéveszteni igyekeznek a keresztényeket: „Krisna és Jézus ugyanaz!” Nem! Krisna és Jézus nem ugyanaz! Isten a maga Lelkét lehelte belénk! Toleránsabbak is lehetnének hazánkban a keresztény kultúrát illetően, de elkötelezettséget, és szociális érzékenységet tanulhatnánk tőlük! 

Böjt első vasárnapján a piliscsabai evangélikus templomban a liturgiát D. Szebik Imre végezte. Ez alkalommal csaknem százan járultunk úrvacsora elé: a piliscsabai evangélikusok, a nagytarcsai presbiterképzősök, az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért küldöttei, és a gyülekezeti munkatársképzősök.

Az istentiszteleten dr. Percze Sándor hirdette az igét Zak 3,17 alapján:

„Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?”
Jósua főpap törvényszék előtt áll: a bíró és a védő szerepében Isten, vagy Isten egyik angyala, a vádló, az ügyész szerepében a Sátán. Itt állunk. Jósuáról / rólunk kell ítéletet mondani! Jézus bűntelensége, és a főpap/a mi szennyes ruhánk semmiképpen nem illik össze. De vajon mitől szennyes a ruha? Hiszen sok mindentől be lehet szennyeződni. Néha nem is kell semmit tenni hozzá. Nem tudom járt-e már valaki úgy, hogy egy különösen esős napon nyakig fröcskölte egy busz? A bemocskolódáshoz néha elég, hogy vagyunk, létezünk. Néha, egy-egy történelmi időszakban elég az, hogy nem tud az ember köddé válni ahhoz, hogy beszennyezzék. Nem tudjuk, milyen eseményeket jelképez a szennyes ruha. Csak annyit tudunk, viselőjét támadhatóvá teszi. Látszólag két nagyon különböző világ képviselői jelennek meg a színen: pokolé, kárhozaté, és mennyországé, üdvösségé.

„Hát nem tűzből kikapott üszkös fadarab ez?”
Valamennyien azok vagyunk! Nem könnyű megengedni magunknak, hogy megértsünk valakit, hogy mélyen, tökéletesen, empatikusan belehelyezkedjünk a másik ember gondolatvilágába. És nagyon ritka is. A megértés kétszeresen gazdaggá tesz. Ezekből a tapasztalatokból olyasmit tanulok, amitől megváltozom, másmilyen, azt hiszem, érzékenyebb leszek. Talán még ennél is fontosabb a tény, hogy ezeknek az embereknek a megértése őket is megváltoztatja. Ezáltal fogadják el saját félelmeiket és bizonytalanságaikat, tragikus érzéseiket éppúgy, mint bátorságuk és kedvességük, szeretetük és érzékenységük pillanatait. Különös, de ami az angyalt sátáni helyett valóban angyalivá, Istenhez tartozóvá teszi, ugyanaz, mint ami az embert igazán emberivé teszi, és ami miatt Jézus, mint Isten fia, valóban közbenjárónkká lehet és ez nem más, mint a megértés, az együttérzés.