Bemutatták a Máté 118 és Remény s ég című könyveket – Credo-est a kápolnában

Létrehozás: 2011. december 07., 02:04 Legutolsó módosítás: 2011. december 08., 14:30

Budapest – 2011. december 6-án az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalának kápolnájában került megrendezésre a Credo immár hagyományos szerkesztői estje. A folyóirat szerzői és szerkesztői mutatták be a legújabb számot, valamint a Luther Kiadó két legfrissebb kiadványát, Máté 118 és Remény s ég címmel. Az est házigazdája dr. Fabiny Tamás püspök volt. Szöveg és fotó: Kiss Tamás

Kendeh Péter, a Luther Kiadó igazgatója a bevezetőben elmondta, hogy Varga Gyöngyi tavalyi Áldáskönyvének napokban megjelent a folytatása Remény s ég címmel. Az igazgató megemlítette az est során bemutatandó Máté 118 kötetet is, valamint szólt egyéb friss kiadványokról.

Szabó Lajos, az EHE rektora a gyakorlati tanszék vezetőjeként mutatta be az est egyik főszereplőjét, a frissen megjelent Máté 118 című kötetet Fabiny Tamás püspök szerkesztésében. A kötet különleges vállalkozás, hiszen száztizennyolc igehirdetésben az Északi Egyházkerület lelkészei Máté evangéliumát a maga teljességében, az első verstől az utolsóig végigprédikálják.

A sokszínű, tartalmában, kegyességében igen változatos kötet mégis egységes egészet alkot. Az előadó lelkesen méltatta a lelkészek sokszor friss hangvételét, témaválasztását, amelyen nyomon követhető a szerzők kor-, nem-, műveltség- és kegyességbeli sokszínűsége. A kötetből kiviláglik egy megszólítási verseny, ahogy igehirdetőink igyekeznek felvenni a kesztyűt napjaink információs áradatával. A könyvet méltatva a rektor feltette a költői kérdést: „Meddig él, meddig marad meg egy prédikáció? Mi marad meg egy lelkész munkásságából? Ráébredünk-e újra, hogy egyházunk életében mindennek a centruma a prédikáció?” Ezért nagyszerű kézbe venni ezt a különleges kötetet.

Zászkaliczky Zsuzsa, a Credo folyóirat főszerkesztője ismertette a megjelenteknek a kiadványt és természetesen magát a frissen megjelent számot. A főszerkesztő kiemelte a folyóirat három visszatérő rovatát, valamint annak fontosságát, hogy minden lapszámban jelennek meg első kiadású kortárs költemények.

Fabiny Tibor a bemutatáshoz hozzászólva kiemelte, hogy a folyóirat végleges formáját igen élénk vitás-párbeszédes munka eredményeként nyeri el.

Kövecses Zoltán professzor, nyelvész, az ELTE-BTK Amerikanisztika Tanszékének tanára, metaforakutató szerzőként mutatkozott be, és szólt a tanszékén folyó kutatásáról, kapcsolódva a folyóiratban megjelent tanulmányához. A professzor Jézus kereszthalála című írásában bemutatja, hogy miért van, hogy számára a Biblia csak metaforikusan értelmezhető.

Horváth Orsolya, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola tanára cikkében azt az alapkérdést tette fel: „Mi a feltétele, hogy a Szentírást akként értsük meg, ami az lenni akar?”
Cikkének bemutatásában rámutatott, milyen fontos rákérdeznünk arra, hogy számunkra mit jelent a Szentírás. Hogyan lehetséges az, hogy bár érteni véljük, mégis sokszor csupán önigazolásunk eszközévé silányítjuk? Megtörténik-e ma, hogy a Szentírás valóban megrázó, felrázó élménnyé válik?

Molnár Krisztina Rita költő a Credóban megjelent versén kívül további költeményeivel tisztelte meg az alkalmon részt vevőket.

Győrfi Eszter történelemtanár, lelkész-tanár, lelkész és történész doktoranduszként egyetemi missziótörténettel foglalkozik, cikkében bemutatta Dezséry László 1936–1949 közötti egyetemi lelkészi szolgálatát és ennek mai aktualitásait.

Vörös Géza az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársaként írt tanulmányt, a cikkében a politikai rendőrség 1945–1990 közötti szerepével, szűkebben a Kádár-korszakban a protestáns egyházak integrációjának folyamatával foglalkozott.

Székács István olvasószerkesztő, korrektor, szöveggondozó nagy derültséget okozott, amikor bemutatkozásában Szabó Lajos és Székács József „döbbenetes” hasonlóságát említette, majd rátért cikkének témájára, a 19. századi rokon epigrammaköltészetére. A néhai evangélikus püspök, akadémikus, képviselő, lapszerkesztő, műfordító, író, költő világi költészete híven illik a reformkori epigrammák sorába. Az előadó nem titkolt szándéka a jövőben Székács József világi költészetét kötetbe rendezve kiadni, amihez a Credo folyóirat főszerkesztője lelkes támogatását ígérte.

Fájlok
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben