Avagy merre az Út? - Adventi játék

Első jelenet

Mágusok kis csoportja – Taor, Selah és Náhór – tétován jönnek.

Taor: - Nem tudom hogyan is történhetett, de amíg leszálltunk a tevéinkről, hogy a rakományt megigazítsuk, a többiek elértek eddig a bokorig és továbbmentek, de nem tudom merre, mert a homokban az erős szél miatt pillanatok alatt eltűnnek a nyomok. Nyilván nem vették észre, hogy lemaradtunk.

Lehajol, nézi az esetleges nyomokat.

Selah: - Semmi nyom. Legalább elejtettek volna valamit. Vagy legalább az egyik teve elpottyantotta volna az ürülékét. Sehol semmi. Mit csináljunk, várjuk meg a reggelt? Vagy haladjunk tovább a feltételezett irányba?

Második jelenet

Előlép a Homok, és odaáll a mágusok elé.

Homok: - Szólítottál.

Taor: - Én Téged?

Homok: - Kimondtad a nevemet.

Taor: - Mi a neved?

Homok: - Úgy hívnak: Homok.

Taor: - Te vagy a homok? Végigméri… Jól kitoltál velünk, eltűntetted a nyomokat, most hogy találjuk meg a társainkat?

Homok: - Hová igyekeztek?

Taor: - Judeába. A királyi gyermekhez és családjához. Láttuk a csillagát feltűnni az égen, és szeretnénk leróni a hódolatunkat előtte.

Homok: - Királyi gyermek: gazdagsággal, kincsekkel, tekintéllyel körülvéve. Még újabb kincsekkel megajándékozni az egyébként is gazdagot? Különben is; előbb-utóbb mindenki hozzám kerül. Idővel mindent én fogok betemetni: Legyen akár gazdag, akár szegény. Szemcséim mindent elborítanak és egykor nem lesz más a világ, csak csupa homok és por. Az ember is porból vétetett és vissza fog térni a porba.

Náhór: - Ha minden belőled lett volna, és hozzád térne vissza akkor minek fáradozna a Teremtő Isten azzal, hogy fajok és formák sokaságát teremti meg és tartja fenn? Nem hiszek neked.

Taor: - Majd meglátjuk kinek lesz igaza… De most inkább segíts nekünk. Eltűntetted a nyomokat.

Homok: - Nem én, hanem a szél. Én őríztem társaid nyomát, míg fel nem támadt a szél. Kérdezzétek őt a társaitok felől.

Harmadik jelenet

Selah: - Szél hol vagy?

Csend…

Szél: - Én a nyugati szél vagyok. Én fújok a legerősebben, én hozom a hideget és a megtermékenyítő esőt. Én hozom a változást, a megújulást.

Selah: - Eltűntetted a nyomainkat.

Szél: - Kik vagytok?

Taor: - Napkeleti bölcsek vagyunk. Pontosabban a tanoncok. Még tanulóéveinket töltjük. Lemaradtunk, hogy…

Szél: - Lemaradtatok? Tudhatnátok, hogy a Sivatagban a lemaradóknak súlyos a büntetésük. És merre mentek a társaitok?

Selah: - A királyi gyermekhez, hogy leróják tiszteletüket előtte.

Szél: - És valami nagy voltozást jelent ennek a gyermeknek a megszületése?

Náhór: - Mindenképpen. A csillagokból azt olvastuk ki, hogy az egész világra kiható változásoknak az elindítója lesz majd ez a királyi gyermek.

Szél: - Akkor biztos többet kell majd fújnom errefelé az elkövetkező időkben. Hiszen több eső kell, hogy essen ahhoz, hogy itt a sivatagban megváltozzon a helyzet. Kíváncsivá tettetek mágusok! De segíteni nem tudok Nektek. Én csak egy irányba látok. De kérdezzétek a bokrot, ő hátha tud segíteni.

Negyedik jelenet

Körbeállják a bokrot

Selah: - Bokor, segíts nekünk… bajban vagyunk. Csend

Náhór: - Nem láttad a társainkat elmenni erre?

Bokor: - Fáj!

Taor: - Mid fáj?

Bokor: - a karom, valaki a társaitok közül letört belőle egy darabot.

Selah: - Hogyan tehetnénk jóvá?

Bokor: - Nagyon szomjas vagyok, adjatok innom.

Selah: - Bár nincs sok vizünk, de én az én kulacsomban lévő vizet Neked adom. A bokor tövére önti a kulacsát.

Bokor: - Köszönöm. És mondjátok kik vagytok, merre mentek?

Náhór: - Csillagjósnak tanulunk. Mestereinket követve a királyi gyermek felköszöntésére indultunk útnak. Messze földről, Mezopotámiából érkeztünk.

Bokor: - És ki ez a királyi gyermek?

Náhór: - Az itteni ország jogos trónörököse Ő. De nem csak egyszerűen egy trónörökös, mert megváltoztatja az egész világot. Elhozza az örök békét minden ember számára.

Bokor: - Csak az emberek számára? A mágusok kérdően néznek rá. Jó az is nagy eredmény, ha nem lesz több olyan ember, aki csak úgy, bocsánatkérés, ellenszolgáltatás nélkül letöri az ágaimat. 

 Taor: - Mindenkinek jobb lesz az élete, a tiéd is.

Bokor: - És hogy akarja ezt a nagy változást elérni?

Selah: - Fegyver, erőszak nélkül, csak a szeretete erejével.

Bokor: - Akkor nagyon sokat kell majd szenvednie és tűrnie. Olyannak kell lennie, mint egy növény. Mindig csak adni, viszonzás nélkül, de hogy meg lesz-e az eredménye…? Gondolkodik. Nagyon kíváncsivá tettetek. És mit visztek neki ajándékba?

Taor: - Úgy tudjuk, aranyat, bár még nem láttuk…

Bokor: - Tudjátok mit? Vigyétek el neki ajándékba a gyantámat, hogy amikor felnő, emlékezzen meg rólunk is, növényekről. Levesznek róla egy gyantadarabot. Ekkor egy másik bokor is megszólal:

Bokor II. – Vigyetek neki az én gyantámból is, annak is nagyon jó illata van. Róla is levesznek egy gyantadarabot

Náhór: - Szerintetek hogy találjuk meg a tanítómestereinket és kíséretüket?

Bokor I: - Azt mondtátok csillagjósok vagytok. Hát, ha tudjátok olvasni a csillagokat, kérdezzétek azokat. Ők látnak a legmesszebb a világon.

Ötödik jelenet

Mágusok néznek az égre.

Selah kiabál – Csillagok! válaszoljatok, hol vannak a mestereink? Többször is kiáltanak, külön és együtt

Fehér Csillag: - Ne a mestereiteket keressétek. Ők teljesen felesleges kerülőt tettek. Elmentek Jeruzsálembe, mert azt hitték, hogy Heródes Király udvarában találják meg a gyermeket. Ti menjetek egyenesen Betlehembe. A város szélén, egy barlangistállóban keressétek Józsefet és Máriát. Ott lesz náluk a gyermek.

Sárga Csillag: - Nem kell szégyenkeznetek, hiszen a gyanta amit a bokroktól kaptatok; A tömjénbokor és mirhabokor sokat érő megszáradt könnye nagyon értékes. Ezt vigyétek ajándékul. Kövessetek engem és akkor nem fogtok eltévedni.