Misztériumjáték

ANGYAL: Mi Isten hírnökei vagyunk. Ezen a szent éjszakán azzal bízott meg az Isten, hogy minden jóakaratú embernek elvigyük a legnagyobb örömét: megszületett Jézus.

ANGYALKA: Karácsony napján minden gyermek örvendjen, mert a kis Jézus mindenkinek örömet akar szerezni. Ő az ajándékozó Jézus, aki mosolyt fakaszt a csillogó gyermekarcokon.  (kezében gyertya)

ANGYALKA: Csak azok érzik meg az Ő örömét, akik jók akarnak lenni. Ha mindenkit szeretünk, senkinek rosszat nem akarunk, szüleinket tiszteljük, rosszat nem teszünk, akkor Jézus a mi szívünkbe is sok ajándékot lop be. (kezében gyertya)

ANGYAL: Béke legyen veletek emberek. Az a küldetésem, hogy a békét hirdessem nektek, azt a békét, akit Krisztusnak neveznek. E pillanatban születik Betlehemben, Juda földjén. Szalmán fekszik, szegényen, mint az emberek legszegényebbje.

ÉNEK: Éneklő Egyház 6. 1-2. vszk.  

NARRÁTOR: Akkor történt, amikor ősszüleink elkövették az első bűnt. Isten megbüntette őket… de azt is megmutatta, hogy szereti teremtményeit. Megígérte nekik, hogy majd egyszer minden jóra fordul. Megígérte a Gyermeket, aki majd erősebb lesz, mint a Sátán. Megígérte a Megváltót, aki, amikor eljön, kibékíti az eget a földdel, az embereket az Istennel. Isten a történelmi időben egy igaz embert választott ki a sok rossz közül. Ezt az embert Ábrahámnak hívták. Isten őt rendelte választott népe ősatyjává, hogy majd ebből a népből szülessen a Megváltó.

ÉNEK: Éneklő Egyház 6. 3-4. vszk.

NARRÁTOR: Isten az idők folyamán prófétákat választott ki magának és elküldte őket Ábrahám utódaihoz, a választott néphez, hogy hirdessék a Megváltó eljövetelének közeledtét.

Az Üdvözítőről a jövendölő próféták közül különösen Izaiás szava mélyre ható és biztató, akinek ajkán így sír a vágyakozó ének.

ÉNEK: SZVU.  2.  1 –2 ...vszk.   Harmatozzatok… (ezalatt vonulnak be az angyalok)

NARRÁTOR: És egyszer elérkezett az idők teljessége. Az ígéretből, álomból és vágyból valóság lett. Názáret városában élt egy fiatal lány, aki Istennek szentelte életét. S az Úr elküldte hozzá angyalát, hogy megvigye az örömhírt.

FŐANGYAL: Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled! Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!

MÁRIA: Milyen hang ez, melyen hozzám beszélsz, nem tudom, mit jelentsen. Ki vagy te, aki így lépsz be kis szobám küszöbén, és imámban zavarsz meg engem?

FŐANGYAL: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és Fiút szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz Ő, a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog mindörökké és királyságának nem lesz vége.

MÁRIA: Hogyan történik mindez?

FŐANGYAL:  A Szentlélek száll rád és a magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent az Isten fia lesz.

MÁRIA: Az Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint.

(elmennek)

JÓZSEF: Vajon mi történt Máriával? Valami titka van? Olyan sejtelmes… és mégis boldognak látszik! Napjában egyszer találkozom vele. Nem sokat beszél, és az arca is mintha színt váltott volna… Vagy csak képzelődöm?

FŐANGYAL: József! Ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. 

ÉNEK: SZVU. 5. 1. vszk. 

MÁRIA: Ugye hallottad mi történt idős rokonommal, Erzsébettel? Gyermeket vár ő, akit meddőnek mondtak, és kigúnyoltak az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen! Feltétlenül el kell mennem hozzá, hogy a segítségére legyek ezekben a nehéz napokban. 

JÓZSEF: Menj csak! De kérlek, vigyázz magadra és a Gyermekre! 

MÁRIA: Ó, József, olyan boldog vagyok, hogy tudod! Úgy szenvedtem, hogy nem mondhatom el neked, mit tett velünk a Magasságbeli! 

JÓZSEF: Elkísérlek, Mária, nehogy valami bajod történjen az úton. 

ÉNEK:   SZVU.185.. 1,vszk  (Mária, Szűzanya…)

ERZSÉBET: Akik tiszta szívvel várják, azoknak maga Isten ad jelet, hogy ráismerjenek. Valahogy úgy érzem, hogy meg fogom látni én is. Napok óta mindig csak erre gondolok. Néha mintha látnám is, hogy jön. Egy asszonyt látok, gyermekkel a kezében. Vagy talán csalódás az egész. Ha lezárom a szemem, újra csak látom. Mintha egészen közel lenne…

(becsukja a szemét, közeledik feléje Mária)

Ő az, ő az, akit láttam, a Megváltó anyja! (megöleli Máriát) 

MÁRIA:  Atyáink Istene áldjon meg téged, ó Erzsébet! 

ERZSÉBET:  Mária! Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse. Hogyan lehet, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Amint meghallottam köszöntésedet, örömében megmozdult szívem alatt a gyermek…Boldog, aki hisz annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.

 MÁRIA: /énekelve/

               Magasztalja lelkem az én uramat,

 Örvendezve élek szárnyai alatt.

 Szolgálója lettem, lepillantott rám,

 Alázattal zengi dicséretét szám.

 Ami velem történt, nem volt soha még,

 Boldognak mond engem minden nemzedék.

 Nagyot művelt rajtam hatalmas keze,

 Jóságában százszor szent az ő neve. 

NARRÁTOR: Mária fiatalságával derűt, örömet hozott a házhoz. Segített a főzésben, gondozta a kertet, az állatokat. Három hónapig maradt Erzsébetnél, addig, amíg meg nem született Erzsébet és Zakariás gyermeke, a kicsi János. Ezután Mária visszatért Názáretbe. 

1.ÖRDÖG: Mi lesz ma itt? Minek rendelt ide ma minket a hatalmas Lucifer? 

2.ÖRDÖG: Nem tudom, de olyan mérgesnek még csak akkor láttam, amikor letaszították onnan felülről. 

FŐÖRDÖG: Álljunk rendbe hamar, mert mindjárt itt lesz! A kénszag nagyon az orromban van! 

ÖRDÖGÖK: Üdvözlégy, Lucifer! 

LUCIFER: Érzem inogni lábam alatt a trónt! Nem! Nem! Nem engedem! Hívattalak titeket, átkos angyalok, hogy trónusunkat még jobban megerősítsük a földön. Ha eddig siralomvölggyé tettük a földet, bűnnel vetettük azt be, hogy bűn keljen ki belőle; most átokkal és vérrel fogjuk azt megöntözni!

Már látom a csillagot felkelni! Itt a rég várt idő. Az emberiség megszabadul a mi uralmunktól. Jön az, aki erős és hatalmas. Amit eddig felépítettünk, ő lerombolja. Nem! Nem lehet! Neki meg kell halnia! Hisz emberi testtel jön a földre. A Pokol minden erejét rászabadítom a földre, hogy az öröm-ének gyászdallá változzon! 

ÖRDÖGÖK: Gyűlölet! Gyűlölet! 

LUCIFER: Igen! Gyűlölet! Hisz tudjátok jól, hogy elkövetkezett az idő. Pár nap és megdől a mi birodalmunk, meginog a trón, amit bűnből és vérből raktunk össze. Megszületik az emberek Megváltója. De neki meg kell halnia! Ki vállalkozik erre a tettre?!                 (a többi ördög elsomfordál, a főördög előrelép)

Gyáva kutyák, nem mertek vállalkozni! Gyűlölöm azt, aki ide taszított. (odafordul az ottmaradotthoz) Ki vagy te? Gyűlölet fia?

FŐÖRDÖG: Nevem korommá égett a nagy égéskor. Angyal voltam veled együtt, együtt zengtük a teremtés hajnalán a szeráfok dalát, de elvakultam mint te és ide zuhantam, hogy dal helyett káromoljam őt, szeretet helyett gyűlöljem. Rendelkezésedre állok. Gyűlöletemnél csak a tied nagyobb! 

LUCIFER: Eredj a földre és akadályozd meg, hogy az emberek megszabaduljanak a mi uralmunk alól! A Megváltónak meg kell halnia! 

FŐÖRDÖG: (meghajol) Egyetlen vágyam a bosszú! (el) 

LUCIFER: Meglátjuk, ki kacag utoljára! De tudom, hogy a kacagás rémes lesz, mely befagyasztja az öröméneket az emberek szívébe. Lucifer győzni fog! 

NARRÁTOR:  Augusztusz római császár rendeletet bocsátott ki, melyben megparancsolta, hogy mindenki, aki Dávid családjából származik és Júdea földjén született, köteles abba a városba menni és magát ott felíratni. Továbbá megparancsolta, hogy mindenki a maga városában köteles a császár adóját megfizetni. 

(szállásadók bevonulnak) 

JÓZSEF: Nézd, Mária! Alig jöttél haza, és máris újra útra kell kelnünk. Nekünk is el kell mennünk Betlehembe, mert az Dávid városa, és mi az Ő leszármazottai vagyunk. Ott fognak összeírni bennünket, mert a császár tudni akarja, mennyi adót vethet ki ránk. Közeleg a kemény tél, és az idő egyre rosszabb, mégis fel kell kerekednünk, és el kell mennünk a mi ősi városunkba. Ott szállás után kell néznünk. Mária, jegyesem, féltelek téged! Hogyan bírod majd a megpróbáltatásokat? De mi mást tehetünk, el kell indulnunk. 

MÁRIA: Ne aggodalmaskodjál József! Bíznunk kell és meglátod, megsegít az Isten. Az Úr angyala minden félelmemet eloszlatta, és szívembe kegyes megnyugvás költözött. József, én nem félek. Mennyei Atyánkban bízva vállalom az utat, az ínséget, és várom a percet, amikor az Isten Fia ölemben megpihen. Lelkemben mély alázattal az Urat szolgálom, és tudom, hogy óvó szeme utunkat kíséri. 

JÓZSEF:  Induljunk hát akkor Isten nevében. 

MÁRIA:  Őrizzen kegyelme mindörökké. Ámen. 

ÉNEK:  Meglátogat minden tanyát, szállást keres a Szentcsalád.

              Halljátok meg, jó emberek, nyissátok meg szíveteket!

              Ti is kértek egyszer tanyát, ott, hol lakik a Szentcsalád,

              Befogad majd a nagy égbe, ha ti is őt szívetekbe.  

MÁRIA:  Nagyon elfáradtam, József. Hosszú volt az út. Vajon mi vár ránk itt a városban? Ad-e valaki nekünk szállást? Ki lesz majd segítségünkre, ha elérkezik az én órám? 

JÓZSEF:  Ismerek itt egy szállásadót, oda betérünk, remélem, hogy ott a jó Isten akarata szerint nyugalmat találsz! 

MÁRIA: Próbáld meg, hisz már célhoz is értünk. 

(József kopog) 

1. SZÁLLÁSADÓ:  Ki kopog az ajtómon? 

JÓZSEF:  Szegény vándor emberek vagyunk.

1. SZÁLLÁSADÓ:  Mit akartok? 

JÓZSEF: Az Isten nevében, kérünk szépen szállást. Messziről jövünk, és már régóta úton vagyunk. Esedezem, adj egy kis nyugvóhelyet. 

1. SZÁLLÁSADÓ:  Úgy látszik, elment az eszetek. Az én házam csak nagy urak számára van berendezve. Talán nem tudjátok, hogy a város minden szegény és gazdag népe ma mind ide érkezik és mind szállást keres? Mit gondoltok, megbolondultam, hogy ilyen szegény, jött-ment népnek adok szállást?  

JÓZSEF: Ó Mária, látod, minden hely a gazdagok számára  van lefoglalva. 

MÁRIA: Ne töprengj ezen, József. Isten majd gondunkat viseli. Csak annyi helyet találnánk, ahol az éjjel meghúzódhatunk. Istenem, olvaszd meg a jeget az emberi szíveken! 

JÓZSEF: Megpróbálom itt is! 

 2. SZÁLLÁSADÓ:  Mi lesz ott kint, ki van az ajtóm előtt. Már besötétedett. Senki kedvéért ki nem nyitom a kaput. Nem látjátok, hogy már minden zárva van? Mit zavarjátok az ember éjjeli nyugalmát?

JÓZSEF: Ó, kérem, engedjen be minket! 

2. SZÁLLÁSADÓ:  Mit akartok itt ilyen késő éjszaka? Takarodjatok innen, mert rátok uszítom a kutyámat, az majd megtanít benneteket futni! 

MÁRIA:  Ó, könyörülj meg rajtam, szegény asszony kér téged, ne zárd el szívedet előlem, enyhítsd fájdalmamat! Alázattal kérlek, eressz be házadba! Megelégszünk a legutolsó hellyel is, csak födél alatt lehessünk. 

2.  SZÁLLÁSADÓ:  Menjetek innét, ilyen időben senki sem törődik a koldusokkal. El innét, hiába minden könyörgés, innen már előkelőbb emberek is elpucoltak, nem kár értetek sem. Szedjétek a sátorfátokat és pucoljatok el, amíg jó dolgotok van, különben botot hozok, és azzal verlek el házam elől! Szépen néznék ki, még csak éppen az hiányzik, hogy ilyen szedett-vedett népet fogadjak be a házamba. Fussatok, hogy ne is lássalak benneteket!   

JÓZSEF:  Szeretett Máriám, mit tegyünk, hová menjünk, hogy szállást kaphassunk, és az éjjel az utcán ne maradjunk? 

MÁRIA: Ne búsulj, József! Ha Isten akarja, lesz hol álomra hajtsuk fejünket, ha pedig nem, úgy is legyen áldott az Ő szent akarata. 

JÓZSEF:  Várj! Még megpróbálom ebben a házban is, hátha nem oly kegyetlenek, mint szomszédaik. (kopog) 

GAZDA: Ki kopog? Ki nem mer bejönni hozzám? 

JÓZSEF: A feleségemmel messzi útról jövünk és a hidegben majd megdermedtünk. Kérlek, adj kettőnknek egy éjszakára szállást! Amit kérsz, megfizetem neked! 

GAZDA: Sajnos én nem tudok nektek szállást adni, már a saját szobámat is átadtam vendégeimnek. De találsz arra egy istállót, ott meghúzódhattok ! Nagyon hideg lesz az éjszaka! Látom feleséged gyermeket vár és nem lehet sok ideje hátra, bizony szüksége van a védett helyre. Várjatok csak, hozok meleg takarót, hogy a csöpp gyermeket bepólyálhassátok. 

MÁRIA:   Köszönöm jóságodat, az Isten is megfizet érte!              

(bemennek az istállóba) 

MÁRIA:  Érzem, eljött az óra, kicsi fiam szíve dobban, egyre hevesebben dobban. Kérlek, József, virrassz mellettem. 

JÓZSEF:  Mária, én úgy szégyellem magam, mert olyan szegényes itt minden. A takarónk nem elég, táplálékunk alig egy harapásnyi, a szalma meg szúrós. Hát csak ennyit, ilyen keveset adhatok drága fiadnak, a mi Megváltónknak? 

MÁRIA:  Ne szégyelld magad, József, nem hiányzik itt nekem már az égvilágon semmi. Egy valami azonban nagyon aggaszt: megfázik az a kicsi gyermek. Segíts, kérlek nagyon, meg ti is segítsetek, hogy a jéghideg szívektől megvédjem gyermekem. 

NARRÁTOR:  Mély csend borult mindenre, mélyen bent járt az idő az éjszakában, mikor égi trónusodtól, Urunk, mindenható Igéd leszállt közénk. Elérkezett a legcsodálatosabb, a legszentebb éjszaka: Isten Fia megszületett Betlehemben… 

ÉNEK: SZVU. 29. 1. vszk.  (Ó, gyönyörű szép…) 

ANGYAL:       Leszállt a földre a legszebb éjjel,

                           Sugárzó fény özönlött széjjel!

                           Eljött közénk az ég királya,

                           Kicsike karját felénk kitárja,- szívedet égő szívére várja.                    

ANGYAL:       A szent Szűz hangja altató lágyan                             

                           Felcsendül a nagy éjszakában,

                           S, hogy a mennyország a földre szállott,

                           Ő zengte a legszebb imádságot,- szemére csókolt halk, édes álmot.

ÉNEK: SZVU. 29. 2. vszk.  

ANGYAL:             Jöjjön, aki jóra vágyik, e szép földi mennyországig.

                                  Minden elfér itt Betlehemben, itt irgalomban, kegyelemben.

                                  Mindenkinek jut hely szépen, kis Jézuska szent Szívében.

                                 Jöjjön ide minden gyermek, az árvák itt otthont lelnek.

                                 Betegeknek s az árváknak, kis Jézus jöjj játszótársnak. 

ANGYAL:              Ide jöjjön, aki szegény, itt fakad a szívben remény.

                                  Ide, akit sújt a bánat, itt feléje vigasz árad.

                                  Áldást kap itt király, koldus, kis Jézus a kincsben oly dús,

                                  Minél többet elosztogat, kis kezében még több marad. 

ÉNEK: A kis Jézus megszületett… 1 vszk 

KISBOJTÁR: Olyan különös a mai éjszaka. 

2.PÁSZTOR: Bizony én is különösnek találom. Még a levegő is mintha illattal lenne tele.

FURULYÁS PÁSZTOR: A mező sohasem volt még ilyen selymes, de még a csillagok is jobban ragyognak. 

4.PÁSZTOR: Hallgassatok csak… mintha a szél is énekelne! 

FŐPÁSZTOR: Valóban különös éjszaka. Az én öreg szívem is mintha megvidámodna. Meglátjátok, valami különös fog történni. 

KISBOJTÁR: Mesélj! Mire gondolsz? Szerinted mi ennek az oka? 

FŐPÁSZTOR: Azt hiszem, hamarosan kiderül. De most Isten nevében térjünk nyugovóra. Jó éjszakát! 

FŐANGYAL:  (pásztorokhoz) Glória! Glória! 

2.PÁSZTOR: Mi volt ez testvérek?

FURULYÁS PÁSZTOR: Csodás égi ének! 

4.PÁSZTOR: Ébren vagyok vagy álmodom? 

2.PÁSZTOR: Angyal volt ez, biz, ha láttam. 

KISBOJTÁR: Ilyen szépet még sose láttam! 

FŐPÁSZTOR: Ily éneket nem hallottam! 

FŐANGYAL: Keljetek fel gyorsan pásztorok! Isten szent angyala szól hozzátok. Nagy örömet hirdetek nektek, ma született az Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. Hogyha e csodát látni akarjátok, Betlehembe menjetek. A ti istállótokban találjátok Őt, amint pólyába takarva jászolban fekszik. Menjetek és imádjátok a Megváltó Királyt, a kisded Jézust. 

ANGYAL:    Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földi népeknek,

                    Jóakaratú embereknek, kik Istenben örvendeznek.

                    Örvendjetek jó pásztorok, kik nyáj mellett vigyáztok.

                    Mert született új Királytok, induljatok, hogy láthassátok! 

ANGYAL:   Indulj, indulj öreg pásztor, majd kialszod magad máskor.

                   Jöjj most velem, meg nem bánod, nagy-nagy öröm vár rád ott.

                   Született egy Fehér Bárány, szent karácsony éjszakáján.

                   Ezüsthangját gyere, halljad, kicsi testét betakarjad.

                   Háza kunyhó, ágya jászol, de meglásd, ha vele jászol,

                   A szívedről olvad a jég, boldog leszel, mint soha még. 

FŐPÁSZTOR:  No lám, ilyen csodát még nem láttam! Nekünk, szegény pásztoroknak hozott hírt az Isten angyala. Vajon, megérdemeljük? Csak meghallgatta Isten az ő népének kívánságát. Megváltót küldött nekünk, hála légyen Néki! Menjünk, keressük meg Őt! De várjatok csak emberek! Ajándék nélkül nem mehetünk királyunk elé. Vinnünk kell valamit Neki. 

2.PÁSZTOR: De mit? Hiszen mi is szegények vagyunk! 

FURULYÁS PÁSZTOR: Hallgass el rögvest! Nem hallottad, hogy Ő még szegényebb mint mi vagyunk? 

2.PÁSZTOR: Hát akkor elviszem neki a takarómat! 

FURULYÁS PÁSZTOR: Én a furulyámat ajándékozom neki! 

4.PÁSZTOR: Én meg a tejet viszek, amit én is nagyon szeretek. 

FŐPÁSZTOR: Viszek neki sajtot, meg túrót. 

KISBOJTÁR: Én meg elviszem neki tiszta, fehér szívemet! 

FŐPÁSZTOR:  Jól van legkisebb szolgám! Nagy kincs a jóakarat és a tiszta szív. Kedves lesz az Úr előtt. 

ANGYAL:     Jertek hamar jó pásztorok, lássátok a nagy Megváltót,

                     Aki még csak kicsi gyermek, Őt várták évezredek.

                     Erre, erre csak utánam, merre suhan fehér szárnyam,

                     Elterjedt már messze híre, vár Jézuska mindenkire.

ÉNEK: SZVU.  32.  1-2  vszk. (Pásztorok…) 

NARRÁTOR:              Magasan jár a nap Jeruzsálem felett,

                                    Heródes várában most jelzik a delet.

                                    Trónján ül a kényúr, mellette egy néger,

                                    Friss levegőt hajt rá nagy legyezőjével. 

FŐVEZÉR:  Uram! Felséges uram! Nagy megtiszteltetés éri házadat. Békés királyok érkeztek Napkeletről. Tevéken jöttek. Ajándékot hoztak a zsidók királyának. Kérik, hogy tiszteleghessenek előtted. 

HERÓDES:  Királyok? És ezt nekem az utolsó pillanatban kell megtudnom? Se hírmondó? Se futár? No, nem bánom. Jöjjenek. 

FŐVEZÉR:  Íme Napkelet bölcs királyai, Gáspár, Menyhért és Boldizsár. 

Gáspár: Légy üdvözölve, Heródes! 

HERÓDES: Ti is legyetek üdvözölve, bölcsek! Mi járatban vagytok? 

GÁSPÁR:  Uram, úgy tudjuk, hogy egy régi jövendölés teljesedett be a te országodban, Zsidóországban. Új király született… 

MENYHÉRT:  A ti könyvetekből tudjuk ezt, Heródes, a Bibliából, ahol az van írva, hogy egy új csillag jelzi majd a Messiás megérkezését. 

BOLDIZSÁR:  Ez a király Szabadító lesz, és legyőzi majd a gonoszokat. 

HERÓDES:  Új király…Szabadító…Legyőzi a gonoszt…Nem tudok róla. De mit akartok tőlem?

GÁSPÁR: Tudni szeretnénk, hogy hol született meg a Messiás. 

HERÓDES: Vezérem! Menj és tudj meg mindent a Gyermekről! (fővezér elmegy) 

FŐÖRDÖG: (Heródesnek) Új király? Rajtad kívül senki nem uralkodhat! Ha a Gyermek felnő, megfoszt a hatalmadtól, elűz trónodról, elveszi összegyűjtött kincseidet. Most kell legyőznöd, amikor ártatlan és tehetetlen. Öld meg, és senki nem állíthat meg céljaid elérésében. 

(fővezér visszajön) 

FŐVEZÉR:  Ím, felséges Heródes, ezt mondja a szent könyvben a Próféta: „De te, Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, aki kezdettől fogva az örökkévalóság napjaitól fogva származott.”  Felséges királyom, Izajás, Mikeás próféták szerint a Messiásnak, Dávid fiának Betlehem városában, egy szűztől kell születnie. Így mondja az Írás. (meghajol, elmegy) 

HERÓDES: Felséges barátaim! Menjetek Júda Betlehemébe, tudakozódjatok gondosan a Gyermek felől. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki!

(királyok elmennek) Menjetek, csak menjetek! Fejetek nemsokára ott lesz, ahol a lábatok. Majd véretekkel fogjátok elismerni, hogy itt én vagyok az Úr! Most szálljak le a trónról egy pólyás miatt? Adjam át királyságomat egy most született csecsemőnek? Olyan nincs! Majd meglátjuk, betlehemi kisded, hogy ki az erősebb: én, Heródes, a mindenható Úr, vagy te, toprongyos, szegény nyomorult! De hiszen katonasága sincs! Katonák! Katonák! (két katona berohan) Szeretett hű vitézeim, kardot és pallost vegyetek a kezetekbe! Menjetek el az én hatalmamban levő városokba és falvakba, öljetek meg minden két éven aluli gyermeket, hogy királyságom szilárd legyen. 

1.KATONA: Hallod, mit parancsolt a mi királyunk? Két éves gyermekek ellen karddal támadni? 

2.KATONA: Mit okoskodsz? Katona vagy! A parancs az parancs! 

ÉNEK: Éneklő Egyház 57. 1.vszk 

NARRÁTOR: Időközben a pásztorok az angyal vezetésével megérkeztek a betlehemi istállóhoz. 

FŐPÁSZTOR: Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

JÓZSEF: Kik vagytok? Miért jöttetek? 

FŐPÁSZTOR: Mi csak szegény pásztorok vagyunk. Ma éjszaka, amikor a nyáj mellett aludtunk, hirtelen nagy világosság támadt, és angyalok szálltak a földre. Tőlük tudjuk, hogy Isten elküldte a Megváltót és hogy ebben a szegény istállóban találjuk pólyába takarva, jászolba fektetve.

KISBOJTÁR: Ó, József, keltsd fel Jézust, Szent Fiadat nekünk, mert az angyalok hozzá küldtek. 

JÓZSEF: Kelj fel, Jézusom,pásztorok jöttek, szent angyaloktól hozzád küldettek! 

MÁRIA: Itt vannak, Fiam, a jó pásztorok, egyszerű emberek, mind boldogok. Fogadd kegyesen köszöntésüket! 

FŐPÁSZTOR: Kis Jézus! Fogadd el kegyesen szerény ajándékomat, s add, hogy én téged nagyon szeresselek! 

2.PÁSZTOR: Aki jászolban fekszik, bizonyára nagyon fázik. Ezért hoztam takarót, alatta nyugodtan alhatsz. 

FURULYÁS PÁSZTOR: Édes kicsi Jézus, elhoztam neked azt, ami nekem a legkedvesebb; a furulyámat. Ha bánatom van, ha örülök eldalolom az egész világnak. Most neked adom, hogy ezután te vidámítsad az én életemet. 

4.PÁSZTOR: Én hoztam egy csöbör friss tejet, fogyasszátok jó egészséggel.

KISBOJTÁR:  Ó, kegyes kicsi Jézus! Te tudod, hogy miért nem hozhattam aranyat, se bárányt!  Tudod, hogy semmim sincs, csak érted égő, tiszta kicsi szívem. Égi Kisded! Fogadd el az én szívemet! Hűségesen akarok neked szolgálni! 

MÁRIA: Jó pásztorok! Kis Jézusom nevében köszönöm az ajándékokat! Szent Fiam kegyesen fogadja, és áldást küld nektek és családjaitoknak.

(kisbojtárhoz): Jöjj közelebb gyermekem! Jöjj a szívemre, kis fiam! Te a legszebb és legdrágább ajándékot hoztad, tiszta ártatlan szívedet. Ilyeneké a mennyek országa. 

FŐANGYAL: Keljetek fel mind, pásztorok, kedves a szavatok. Tartsatok ki mindvégig a hitben, reményben és szeretetben. Jézus születését szerte hirdessétek, hogy a menny jutalmát érte vehessétek. 

FŐPÁSZTOR: A mi feladatunk tehát, pásztortársaim, megvinni az örömhírt minden embernek, hogy mindenkinek benne teljen kedve és parancsait és parancsait örömmel megtegye. 

ÉNEK. Fel nagy örömre… 

NARRÁTOR:  Miután a pásztorok befejezték köszöntőjüket, igen elcsodálkoztak azon, hogy Jézus - akié az egész Föld- ilyen szegénységben született és mégis boldogan mosolyog. Betlehem kicsiny barlangját választotta az Úr, s az emberszívek legszebbjét: a Szűzanya szent szívét, hogy ott pihenjen zavartalanul. 

ANGYAL: Hosszú útról, messze földről, bölcsek jönnek Napkeletről.

                   Három király itt van máris: Gáspár, Menyhért, Boldizsár is.

                   Az Úr Jézust úgy köszöntik, leborulnak mind a földig.

                   Leteszik a kincsesládát, színaranyat, tömjént, mirhát. 

GÁSPÁR: Üdvözlégy, ó, nagy Király, Isten egy Fia!

                  Földiek reménye, Megváltó Ura!

                  Színed előtt leborulok.                        (leborul) 

                  Téged illet az arany, nagy király,

                  Fogadd el hódolatunk jeléül. 

MENYHÉRT:  Téged illet a tömjén, fölséges Isten,

                        Fogadd el imádásunk jeléül. 

BOLDIZSÁR: Téged illet a mirha, Megváltónk, valóságos ember,

                         Fogadd el szeretetünk jeléül. 

MÁRIA:  Fiam örvend ajándékaitoknak. Legyen jutalmatok a hit, a remény és a szeretet! 

MENYHÉRT:  Most pedig visszamegyünk Heródeshez, és őt is elhívjuk, hogy imádja Jézust, az új királyt! 

FŐANGYAL:  Ne tegyétek, bölcsek! Más úton térjetek vissza hazátokba, mert Heródes a gyermek életére tör. Heródes katonái már elindultak Jeruzsálemből Betlehem felé, hogy megöljék a két év alatti fiúkat. Más úton térjetek haza! 

BOLDIZSÁR: Köszönjük, más úton indulunk haza! 

ANGYAL:         Zeng a harang…örömteli csengő-bongó nyelve hirdeti,

Hogy megszületett a béke fejedelme.

A betlehemi istállóban fény ragyog,

Nagy örömmel énekelnek az angyalok… 

Évezredek homálya messze szállt…

Földre szállott, kit régen vártak: a Messiás.

Szűz Anyja áldott két karján pihen, ő altatódalt énekel neki,

Testecskéjét pólyába takarja, a barmok párája meg melengeti. 

Jöjjetek hozzá, kik fáradtak vagytok,

Kiknek élete borús és nehéz.

Minden fájdalom megenyhül akkor, ha szívükre simul

Egy kicsi, puha kéz.

A pásztorokkal és királyokkal

Boruljatok térdre jászolya előtt.

Hogy küldjön napsugárt a sötét éjszakába,

Imádságos szívvel kérjétek meg Őt. 

                          Hogyha a szívetek megtelik itt fénnyel

                    És tovaszáll minden bánat és ború,

                    Vigyetek a fényből, a szép napsugárból

                    és nem lesz az élet soha szomorú.

                    Jöjjetek angyalok, zúgjon hát az ének!

                    Dicsőség legyen a menny és föld Istenének! 

ÉNEK: SZVU.   21.  1-2. vszk.  (Dicsőség..) 

NARRÁTOR: A világon számtalan keresztény a pásztorokhoz hasonlóan közelít a betlehemi jászolhoz. Számukra az egyszerűség, a szegénység nem meglepő. Elfogadják Őt úgy, ahogy érkezett. Tudják, hogy Jézus a Karácsony éjszakákon minden lélekben újszülött akar lenni. Az év többi napján pedig növekedni akar az emberek szívében. Ennek csak egy feltétele van: megnyitni a lelkek zárait Őelőtte. Az Ő jászlánál találkozik igazán az egyszerű pásztor, a tudományokban jártas bölcs és uralkodó. 

NARRÁTOR: Ti mindnyájan, akik itt jelen vagytok, a pásztorok egyszerű, de mély hitével köszöntsétek a betlehemi kisded Jézust! Álljatok fel, és közösen énekeljük el egyik legszebb karácsonyi énekünket!                            

ÉNEK :  SZVU. 25.  1-2-. vszk. 

NARRÁTOR:     A kis Jézus kicsi népe nagy ünnepet ünnepelt.

                          A mennyei nagy királynak dicséretet énekelt.

                          Velük együtt örvendeztek, ünnepeltek a nagyok,

                          Minden szemben felragyogtak fényes öröm-csillagok. 

            Elhangzott a vers, az ének, az ünnepnek vége van,                       

            Most mindenki otthonába megy sietve, boldogan.

            Gyermekszívek ujjongása kísér mindenkit haza. 

Jézus, add, hogy ki ne hűljön, minden házban tündököljön szent örömnek csillaga.

Így kívánunk mindenkinek szép karácsony ünnepet,

Ölelje át szíveteket hit, remény, és szeretet!        (Szereplők meghajolnak) 

ÉNEK :  SZVU. 25.  Misztériumjátékkar