Minden idők legszebb karácsonya

Írta: Szemerei Eszter és Zsíros András

ZSÓFIKA és LACI, a két gyerek APJUKKAL karácsonyfát díszít. A magnóból karácsonyi zene hallatszik.

A család szótlanul díszíti a fát, belemerülnek a munkába és a zene hangulatába. Legfeljebb halkan dudorásznak. Komorak, egyikük sem mosolyog. Egyszer csak Zsófika leejt egy üveggömböt, ami ripityára törik.

apa

Zsófika, azt a bánatos jóreggelit annak a lukas markodnak, oda figyelj! Még egy ilyen, és mehetsz a konyhába anyádnak segíteni!

Zsófika megszeppenve folytja magába a sírást. Lassan lenyeli a gombócot a torkából, és óvatosan összeszedi a cserepeket. Beszórja a kukába, aztán remegő kézzel tenné fel a következő üveggömböt, de azt is leejti.

apa

Na jól van, köszönjük, Zsófika, mára ennyi elég lesz a segítségből! Húzzál ki a konyhába!

Zsófika anélkül, hogy most is felszedné a cserepeket, sarkon fordul, és szipogva kivonul. Apa és Laci szótlanul folytatják a díszítést.

laci

Te, Apa!

apa

Mi van?

laci

A karácsony ugye a szeretet ünnepe?

apa

Igen. És?

Laci nem válaszol, csak néz az apjára szótlanul, várakozva. Apa észreveszi a nézést, leesik neki a kritika.

apa

Na jól van, tűnjél ki te is a konyhába, úgy látom, te is csak rontod itt a levegőt!

Laci látványosan bevágja a dobozba a díszt, ami a kezében volt, és sértődötten kivonul. Apa tovább díszíti a fát, próbál úgy tenni, mint akit egyáltalán nem zavarnak a történtek, de akkor is látszik, hogy lelkiismeret-furdalása van. Egyre idegesebben díszít, míg aztán ő is leejti az egyik díszt.

apa

Affene hogy egye meg! Hát nem igaz, hogy egy nyugodt karácsonya nem lehet az embernek!

ANYA jön be, kissé haragos.

anya

Már megint mi ez a balhé, mi?

apa

Ne kezdd még te is!

anya

A srácok azt mondták, hogy kizavartad őket.

apa

Tényleg? Azt nem mondták, hogy nem lehet miattuk haladni? Itt szöszölünk reggel óta. Már egy órája kész kéne lennünk ezzel a sz…

Anya befogja Apa száját.

anya

Ide figyelj! Hajnal óta mást se hallok, csak az örökös morgásodat. Ha nem hagyod ezt abba rögtön, esküszöm, én zavarlak ki téged a konyhába!

apa

Tessék, én el is mehetek!

Felborítja a dobozt, amiből szanaszét gurulnak a díszek. Kiviharzik.

apa

(kintről hallatszik)

Boldog karácsonyt!

***

Ókori Róma, szaturnália ünnepe. Gazdagon terített asztalnál ül NÉGY ÚR, az asztal körül HÁROM SZOLGA tüsténkedik. Lantszó hallatszik.

Az urak nevetgélnek. APA jön.

apa

Érdekel is engem ez az egész karácsonyi őrület!

Úr #1

Na végre, Julius, hol késtél ilyen sokáig? Elkezdtük nélküled!

Apa felocsúdik, körülnéz, majd maga mögé pillant, keresi, hogy kihez szóltak.

apa

Hozzám beszél?

Az urak nevetnek.

úr #2

Mi az, talán most ébredtél, Julius? Kissé zavartnak tűnsz!

Apa zavartan forgolódik.

apa

Mi? Kik maguk? Hol vagyok?

Úr #1

Na gyere, ülj le, barátom, úgy látom, valami ital elvette az eszedet: hát tölts rá gyorsan!

Italt tölt neki, majd átnyújtja és koccintásra int.

úr #1

Az istenekre!

Apa nem iszik, visszateszi a poharat az asztalra.

apa

Nézzék, elnézést, de attól tartok, összetévesztenek valakivel. Nekem mennem kell. Viszlát!

úr #3

Azt már nem, kedves barátom! A tavalyi szaturnálián is rútul átejtettél bennünket a tréfáiddal, most nem teszel lóvá minket! Itt maradsz velünk, amíg még étel van az asztalon! Együtt adjunk hálát Szaturnusznak a bőséges termésért!

úr #4

Na meg ezekért a derék szolgákért! Egész Rómában nem találni hozzájuk foghatót!

úr #2

Így igaz! Főleg ez itt! Hé paraszt!

A megszólított szolga görnyedve megáll az uraság előtt, fel sem mer nézni rá.

úr #2

Milyen áron vétettél meg?

szolga

Húsz aranyon, felséges úr!

Az uraság pénzes zsákot vesz elő.

úr #2

No, amiért ilyen derekasan dolgoztál, nesze, váltsd meg a szabadságodat!

A szolga elveszi a pénzt, és nagy hévvel leborul az uraság lábához.

szolga

Ó, köszönöm uram, köszönöm, köszönöm! Legyenek olyan kegyesek hozzád az istenek, mint amilyen kegyes te voltál haszontalan szolgáddal!

úr #2

Na jól van, eredj!

A szolga hajlongva kihátrál, aztán elfut boldogan. Az uraság a többi szolgához szól.

úr #2

Na látjátok, én vagyok a ti megváltótok. Nem kell nektek mindenféle messiásra várakoznotok. Ha jól dolgoztok, tőlem hamarabb megkapjátok a szabadságotokat!

Az urak nevetnek, jó a hangulat. Apa csak bámul kerek szemekkel.

úr #1

Julius, mit gondolsz te erről a messiásról?

Apa felocsúdik.

apa

Mi? Hogy mit gondolok Jézusról?

Hirtelen csend lesz, a zene is abbamarad. Az urak furcsán bámulnak.

úr #4

Hogy kiről? Milyen Jézus?

Apa rettentő zavarba jön. Feláll a székről, de majdnem hanyatt esik.

apa

Nézzék, én nem tudom, kik maguk, és hogy mi ez az egész, de nekem mennem kell. Minden jót!

Sietve hátrál és elszalad. Az uraságok bambán összebámulnak, majd mindenki feláll és kimegy.

***

Hanukka Betlehemben, Krisztus születésekor.

APA bejön jobbról, és zavartan körülnéz. Hátán batyut cipel, mikor ezt észreveszi, értetlenül ledobja a földre, végignéz magán és látja, hogy régi, koszos ruhák vannak rajta. Az égen egy vakítóan fényes csillag van, és rájön, hogy egy városka szélén áll. Elindul, a batyut a földön hagyja, majd bekopogtat az első házba, hogy megtudja, mi is történik.

Az a ház egy kocsma, a KOCSMÁROS nyit ajtót

KOCSMÁROS

Azt hittem, már ide sem érsz!

APA

Tessék?

KOCSMÁROS

(elvigyorodik)

Mi van veled, Joél? Csak nem támadott meg egy oroszlán az úton?

APA

(ijedten körbetekint)

Egy micsoda? … Maga mit akar…?

KOCSMÁROS

Térj már magadhoz! Az, hogy már nem laksz velünk, még nem jelenti azt, hogy nem kell tiszteletet tanúsítanod azokkal szemben, akik felneveltek, ruháztak, akiknek a munkáját az Úr szerint is el kell ismerned! 

APA

Kikkel szemben?

KOCSMÁROS

(egy kezével lekever egy kisebb ütést Apa tarkójára, de rögtön felszisszen)

Na nem… a mai napot megszenteled! Ma van a fény ünnepe, és nem engedem, hogy elrontsd!

(nagy levegőt vesz, és kicsivel hangosabban folytatja)

Beletörődtem, hogy nem tudsz minket édes szüleidként tisztelni; elfogadtam, hogy felmarkoltad az örökséged és faképnél hagytál; de nem tűröm el, hogy az Úr ünnepét sárba taposd, megértetted, Joél?

(megragadja Apa ruháját, majd ellöki magától „nevelt fiát”)

APA

M-megértettem…

KOCSMÁROS

Helyes.

(kinyújtja a kezeit, és kérdőn néz Apára)

Akkor?

APA

M-mi van?

KOCSMÁROS

Hol van?

APA

Mi?

KOCSMÁROS

Hát a menóra.

APA

A-a-a… menóra?

(nyel egyet)

KOCSMÁROS

Igen, az. Megbeszéltük, hogy mivel tavaly ellopták innét, a fogadóból, ebben az évben te hozol magaddal egyet Hanukka ünnepére. Az lenne a legkevesebb, hogy ennyit rád lehet bízni.

APA

Ja, hogy a-a… menóra… Azt…

KOCSMÁROS

(szájáról lehervad a vigyor, és haragra gerjed)

Ugye nem felejtetted el?

APA

Én… nem tudtam megjegyezni, hogy kellett, és…

KOCSMÁROS

(kiabálva)

Te szerencsétlen! A népszámlálásra özönlöttek az emberek! A vacsora sem volt elég az összes vendégnek! Még egy terhes nőt és a férjét sem tudtam befogadni, mert neked tartogattam egy szobát! Nem hiszem el, hogy ennyire nem számít neked semmit a család! Tűnj innét! Takarodj! Menj abba a koszos istállóba, ahol az a szegény teremtés is meghúzta magát! Nem vagy többé a fiam!

(megfordul, becsapja az ajtót és elmegy)

Apa ott áll egyedül, és felnéz a csillagra.

APA

A fény meg a remény ünnepe, mi?

Szomorúan elindul, motyog magában, míg egy rétre nem ér.

APA

Istállóba? Persze… azt mégsem lehet. Majd meghúzom magam valahol… egy barlangban… vagy odúban… vagy tudomisén. Igazán ünnepi hangulat!

Kiér a rétre, ahol HÁROM PÁSZTOR ül. Ezek érdeklődve figyelik, de ő nem veszi észre őket.

apa

Vagy esetleg…

PÁSZTOR #1

(közbevág)

Mi bánt, fiam?

APA

(felkapja a fejét, és a pásztorokra néz)

Oh, elnézést… észre sem vettem magukat.

PÁSZTOR #2

(mosolyogva)

Talán, mert valami úgy nyomja a szíved, hogy teljesen üresnek látod magad körül a világot?

APA

Valami olyasmi…

PÁSZTOR #1

Mi a baj?

APA

Én csak… most tettem tönkre egy másik ember életét.

PÁSZTOR #3

Ne légy túl szigorú magadhoz.

APA

Tudják… Nem értem, mi történik velem. Egyik pillanatról a másikra csak azt kérdezem magamtól, hogy kerültem ide, és mi ez az egész, de nem kapok választ. Mások helyébe kerülök, és… Én… nem tudom, ki vagyok!

PÁSZTOR #1

Ha ez megnyugtatja, ezen a világon egyetlen ember sincs, aki pontosan tudná, hogy ki ő valójában.

APA

Lehet, hogy igaza van. De ezt a szegény Joélt, vagyis… engem… kitagadtak.

(szomorúan és gúnyosan)

Lám, a remény ünnepe van.

Csend.

PÁSZTOR #2

Ha szeretne, velünk vacsorázhat. Itt maradhat estére.

 PÁSZTOR #3

Így van, nem ülhet egyedül! Legalább ma nem.

APA

Kedves önöktől.

(leül a pásztorok közé, elvesz egy darab sajtot, majd elbizonytalanodik)

… de nem.

(feláll)

Hagyom Önöket… ünnepelni. Nekem túl sok volt mára a reményből.

PÁSZTOR #1

Biztosan ezt akarja?

APA

Viszlát. Köszönöm.

(visszaadja a darab sajtot, amit elvett, elindul)

PÁSZTOR #3

Az Úr segítse az úton!

APA

(keserűen)

Az aztán segíthet, akit nem látok! Bárcsak olyan segítene, aki itt él!

Pásztorok vacsoráznak. Apa elindul, a háttérben pedig a Pásztorokhoz közeledik egy angyal, áhítattal figyelik, ahogy némán beszél hozzájuk, majd őt követve elhagyják a színt.

***

Szent Benedek kolostor, 1200-1300, éjféli mise

APA felébred. Egy réten van, de már este. A pásztorok nincsenek sehol, csak egy szerzetes ruha van a földön. Felveszi, és elindul. Kimegy balra.

SZERZETESEK bevonulnak középen. Leülnek a padokba vagy székekre, és az APÁT az oltárnál imádkozik. Gregorián dallamok hangoznak el.

APÁT

 … és segíts nekünk, hogy mindig neked tetsző életet éljünk! Hogy minden vagyonunkkal a rászorulókat támogassuk, és építsük egyházadat! Köszönjük, hogy elküldted Szent Fiadat értünk, és megóvsz minket minden napon a kísértő szavától! Ámen.

SZERZETESEK

Ámen.

Felállnak, és kivonulnak a templomból. Mikor visszajönnek, gregoriánt énekelnek, és leülnek egy hosszú, megterített asztal köré. Elkezdenek enni, és közben mindenki beszélget.

SZERZETES #1

Mennyei illatok!

SZERZETES #2

Igen! Mit gondoltok: szerintetek is idén beszélt legszebben az apát?

Keresztet vetnek, imádkoznak, majd az étel felé nyúlnak.

SZERZETES #3

(szájában egy-két falattal)

Jaj, az a hasonlat a sassal!

SZERZETES #2

Ez a homilia! Fogadni mernék, hogy maga az Úr súgta neki!

SZERZETES #4

Nem hinném. Nyújtsd erre a szarvasgombát!

SZERZETES #1

És, hogy a szegényeknek adni kell! Teljesen igaza van! Mit gondoltok, nem kéne elmennünk családokat meglátogatni?

KOLDUS bejön balról, és leül a kapu elé.

SZERZETES #2

Igaz, hogy adni kell a szegényeknek, de az nem a mi dolgunk. Azok a papok, akik nem vonultak kolostorba, pontosan azért vannak, hogy a szegényeknek adjanak, mi pedig azért, hogy az Úrnak szolgáljunk.

SZERZETES #5

Adjátok erre a gesztenyés libamájat!

SZERZETES #3

Így igaz. Mi is lehettünk volna olyanok, akik a világi népet oktatják, de mi a nehezebbik életet választottuk, és ezért – bár néha restellem – büszke vagyok.

SZERZETES #1

Pontosan. Az apát beszéde pedig arra buzdít minket, hogy a világiakat tanító papok munkájáért imádkozva támogassuk őket, és így rajtuk keresztül a szegényeket. Hisz nekünk nincs semmink, amivel segíthetnénk rajtuk!

SZERZETES #3

Teljesen igazad van. Ide tudnátok adni a pulykát?

Kisebb csend.

SZERZETES #5

Nem tudjátok, hol van Julien testvér?

Nem szól senki semmit, csak megvonják a vállukat.

APA jön középről és elér a kapuhoz. Kint ül a koldus. Apa ránéz, megáll, majd benyit a kolostorba. Bent a szerzetesek felnéznek a vacsorájukból, egy pillanatra csend lesz, majd az egyik szerzetes szólal meg.

SZERZETES #1

Csakhogy végre itt vagy, Julien atya! Már azt hittük, nem is fogod megkóstolni ezt a mennyei lakomát!

SZERZETES #4

Ülj le közénk! Hol jártál?

APA

(magához motyog)

Na, tessék, most már Julien atya vagyok…

SZERZETES #2

Nem voltál az éjféli misén. Hiányoltunk.

APA

(bizonytalanul)

Hát… el kellett mennem… ö… adakozni…? Adakozni a… a szegényeknek…?

Hirtelen mindenki elhallgat, és néma csend lesz. Mindenki Apára néz. Kis idő után valaki megszólal.

SZERZETES #3

Ez szép gesztus volt tőled. De tudod… az imáiddal többet elérhetnél, mint puszta földi javakkal.

SZERZETES #1

Így van! Az a papok világa, nem a szerzeteseké.

APA

(lesüti a szemét szégyenében)

Lehet, de… végtére is…

SZERZETES #5

Végtére is karácsony van! Megértünk. Mindenki megtévedhet! Talán még mi is… Adjatok erre egy kis halat Julien atyának!

A lakoma folytatódik, mire a koldus kint feláll, botjára támaszkodik, megrázza a fejét, és csak annyit mond…

KOLDUS

Reménytelen…

Mindenki kimegy.

***

1492, Amerika felfedezése

KOLUMBUSZ és TÁRSAI a tűz körül ülnek. HÁROM BENNSZÜLÖTT tőlük kicsit távolabb áll. APA bejön jobbról, és kicsit távolabb a tűztől megáll egy fa mellett, ahonnét jól lát és hall mindent és mindenkit. Törzsi zene szól, fáklyák égnek.

KOLUMBUSZ

El sem merem gondolni, mit főzhetett otthon a feleségem!

ARISZTID

Ugyan már, Kolumbusz úr! Itt vagyunk! Az Új Világban! Mit akarhat ennél többet? Egészségesek vagyunk, és mindent megkapunk ezektől a… hogy is nevezte el ezeket az otromba rézbőrűeket?

KOLUMBUSZ

Indiánok, Arisztid. Hogy többé ne kelljen az egész legénységet emlékeztetnem, hová is indultunk.

ARISZTID

Érthető, uram. Csodálom a bölcsességét egészen útra kelésünk óta! Mivel…

EURÓPAI #1

Nem éheztek meg ebben a csevegésben, uraim? 

EURÓPAI #2

De igen, nagyonis! Így ha megbocsátják…

(elindul a bennszülöttek felé, de Kolumbusz közbeszól)

EURÓPAI #1

Veled tartok!

(követi Európai #2-t)

KOLUMBUSZ

Már elnézést! Megvárjuk Giuliót! Nélküle nem kezdünk el semmit.

Európai #2 duzzogva visszaül a helyére.

KOLUMBUSZ

Addig meséljen Arisztid, hogyan is keveredett bele abba a szörnyű félreértésbe, amiről a múltkor mesélt nekem?

Halkan tovább beszélnek, magyaráznak, miközben a bennszülöttek is csüggedten megszólalnak egymás között.

BENNSZÜLÖTT #1

Azt hittem, ha lejönnek az egekből az istenek, segíteni fognak nekünk. De nem!

BENNSZÜLÖTT #2

Ők csak kínoznak bennünket. Nem megszabadítanak!

BENNSZÜLÖTT #3

Én úgy képzeltem, az égből szállnak alá, megbékítik törzseinket, gazdaggá tesznek mindenkit és elhívnak minket egy jobb életre.

BENNSZÜLÖTT #1

Szerintem mind így gondoltuk.

BENNSZÜLÖTT #2

Miért kell szolgálnunk nekik? Ők olyanok, mint mi! Csak fényes ruhájuk van és villámló fegyvereik, de mi több annál? Olyanok, mintha ők is emberek lennének.

BENNSZÜLÖTT #1

Csak csendesen! Ha mégsem azok? Meghallják és megölnek!

BENNSZÜLÖTT #3

Kegyetlen sors jutott nekünk. Miért nem küld az ég jobb időt? Jobb isteneket? Valakit, aki megment?

BENNSZÜLÖTT #2

Nem tehet senki semmit.

BENNSZÜLÖTT #3

De miért nem jön el egy nagyobb megváltó? Aki jó, és nem a vesztünket akarja!

BENNSZÜLÖTT #1

(megcsóválja a fejét)

Nem tudom.

Csend. Apa elgondolkozik a hallottakon, majd felpillant, mert valaki szól.

KOLUMBUSZ

Giulio! Gyere ide! Eljött az ünneplés ideje!

Apa körülnéz, hogy kit hívnak, majd miután rájön, hogy ő most Giulio, odamegy és leül Kolumbusz egyik oldalára. Kolumbusz tapsol, majd megszólal.

KOLUMBUSZ

Vacsorát!

A bennszülöttek elindulnak tálcákkal, és lepakolják eléjük az ételeket, de az egyik ügyetlen, és Arisztidre borítja az egészet.

ARISZTID

Ördög és pokol!

(felpattan, és idegesen Bennszülött #1-re néz, aki ijedtében a földre borul előtte)

Nem tudsz vigyázni?

KOLUMBUSZ

Arisztid, hagyd!

ARISZTID

Nem, Kolumbusz úr! Meg fogja kapni, amit érdemel!

(lehajol, megragadja Bennszülött#1 haját, és felhúzza a földről)

EURÓPAI #1

Ugyan, Arisztid!

APA

(feláll, Arisztidre ordít, aki a karját emeli, hogy megüsse Bennszülött#1-et)

Hagyja! Hát nem hallotta, hogy ők is Jézusról beszéltek?

Apa, felindultan elrohan. Arisztid zavartan néz, majd leereszti a kezét, és sértődötten kivonul. Kolumbusz és Európaiak kicsivel később elhagyják a színt, míg Bennszülött#1 reszketve a földre borulva vár, majd kivonul.

***

II. világháború, egy város ostroma

NÉHÁNY EMBER egy pincében összezsúfolva kuporog. Távoli puskaropogások hallatszanak. APA jön. Bomba zuhanása hallatszik, majd iszonyatos robaj: valahol a közelben csapódott be.

Apa megrémül, menekülési útvonalat keres.

FÉRFI

Pszt! Ide! Gyorsan!

APA meglátja a pincét, gyorsan bebújik hozzájuk. Még szűkebb lesz a hely.

FÉRFI

Mit keres maga az utcán? Honnan jött?

APA rémült, zavart, nem tudja, mi van.

APA

Én?

FÉRFI

Na jól van, nyugodjon meg, itt nem esik baja.

APA

Köszönöm.

APA valakinek a lábára lép.

FIÚ

Aúú!…

APA

Jaj, ne haragudj!

Kínos csend.

APA

(zavartan)

Kicsit… szűk itt a hely…

Kínos csend.

APA

Talán jobb lesz, ha én inkább máshol keresek menedéket.

Még kínosabb csend.

FÉRFI

És hová akar menni? Nincs hova mennie. Együtt kell maradnia velünk. Majd meghúzzuk magunkat. Különben is: karácsony este van. Vegyük úgy, hogy most ez a karácsonyi ajándékunk egymásnak. Hogy közel engedjük magunkhoz a másikat.

Apa meghatottan elmosolyodik. Hosszú csend, majd vetítővásznon visszapörög az egész eddig eljátszott darab egészen az első jelenet elejéig. Közben a tömeg kivonul, Apa pedig elfoglalja a helyét az utolsó jelenetben.

***

Újra otthon

Bejön ZSÓFIKA és LACI, és díszíteni kezdik a karácsonyfát. APA a fa mellett áll, mint az első jelenetben és szótlanul díszíteni kezdi. Bele is feledkezik hamar.

Egyszer csak ZSÓFIKA leejt egy üveggömböt, ami ripityára törik.

APA

Zsófika, azt a…

APA keze megáll a levegőben. Nyel egyet.

APA

… díszt már úgyis ki akartam dobni. Nem is volt olyan szép. Hagyjad, majd én összeseprem.

ZSÓFIKA

Ne haragudj, Apa…

APA

Semmi baj, Zsófika. Nem a díszek fontosak.

Átkarolja a lány vállát.

APA

Tudod, a karácsonyfa igazi díszei… azok mi vagyunk! Úgyhogy akár össze is törhetnénk mindet: az a fontos, hogy egymást össze ne törjük!

LACI

Apa! A karácsony ugye a szeretet ünnepe?

APA

Igen, fiam. Nem is akármilyen szereteté!

(szünet)

Gyertek, megnézzük, tudunk-e valamit segíteni Anyának a konyhában!

Átkarolja a gyerekeket, és kimennek.

VÉGE