Mesélő

Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Bárhová ment, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.

Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett. Volt egy karosszéke, ahol időnként elszunyókált, egy ágya és gyertyái, hogy legyen mivel világítani esténként.

Panov apó

Bizony, bizony. Eljött a karácsony este, a szeretet és a család ünnepe, s nekem ezt mégis egyedül kell eltöltenem. Pedig mennyi vidám Karácsonyt töltöttünk együtt, míg a gyerekek kicsik voltak! Hányszor táncolták körbe a fát, és hogy örültek az ajándékoknak! De mióta felnőttek és elköltöztek, mindegyik a maga családjával ünnepel.

Mesélő

Panov apó nagyot sóhajtott. Aztán meggyújtotta az asztalon levő gyertyát, odament a polchoz és levett egy régi könyvet. Odaült vele az asztalhoz és elkezdte olvasni. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem meleg házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadóban.

Panov apó

Bizony, bizony. Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon. A kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki.

Mesélő

Folytatta az olvasást. Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak.

Panov apó

Hát, ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni. Nincs nekem semmim. Ó, de várjunk csak!

/feláll az asztaltól, odamegy a polchoz/

Van itt egy pár kiscipő. Ez a legjobb, amit valaha készítettem. Ezzel ajándékoznám meg.

Mesélő

Óvatosan visszatette a cipőket a dobozba, majd újra leült olvasni. Azonban hamarosan álomba szenderedett a könyv lapjai felett. Kint egyre nagyobb lett a köd és a hideg.

Hirtelen egy hang szólította:

Hang

Panov apó! Panov apó!

Panov apó

Ki az? Ki van a szobában? Hangot hallok, de nem látok senkit.

Hang

Panov apó! Azt kívántad, hogy megláthass. Hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg, hogy ki vagyok.

Mesélő

Aztán újra csend lett. Panov apó megdörzsölte szemét, és felállt. A kályhában már elégett a szén, a gyertya is alig pislákolt.

Panov apó

Ő volt! Jézus volt! /elgondolkodva/ Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem karácsony napján meglátogat! De hogy fogom megismerni? Bizony, nagyon kell majd figyelnem.

Mesélő

Panov apó le sem feküdt, hanem ott ült a székében az ablakkal szemben, és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan, lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították az utat. Senki sem járt az utcán.

Panov apó

Begyújtom a kályhát és főzök egy kávét. De azért közben az utat is figyelem. Remélem tényleg eljön! /közben kinéz az ablakon/ Ó, ott jön valaki! Lehet, hogy Jézus az! De nem. Ő csak az utcaseprő. Ennek is ilyenkor kell erre járnia, mikor én Jézust várom!

De hogy fázik szegény! Még a kesztyűje is lyukas! Milyen rossz lehet neki, hogy még karácsonykor is dolgoznia kell. Behívom! /kikiált/ Jöjjön be!

Utcaseprő

/csodálkozva kérdezi/ Nekem szólt, Panov apó?

Panov apó

Persze! Mit szólna egy csésze jó meleg kávéhoz? Biztosan átfázott, és jól esne egy kicsit átmelegedni.

Utcaseprő

Hát megköszönném! Tudja, Panov apó, karácsonykor még tisztábbnak kell lennie az utcának, mint máskor, hisz ilyen szép ünnepet nem szabad elrontani szemetes utcával. Ezért is indultam ilyen korán, hogy hamar elkészüljek. De igazán kedves, hogy behívott, köszönöm.

Panov apó

Ó, ez a legkevesebb, amit tehetek. Hisz karácsony van.

Mesélő

Panov apó közben ki-kinézett az ablakon.

Utcaseprő

Látogatót vár? Remélem nem zavarom!

Panov apó

Ó, nem, csak tudja, ma Jézust várom. Megígérte, hogy eljön.

Mesélő

Az utcaseprő megdöbbenve nézett rá, majd letette a csészét, és elindult.

Utcaseprő

Hát akkor sok szerencsét Panov apó, és még egyszer köszönöm! /kimegy/

Gyerekek

/2 gyerek jön csilingelve, kopognak/ Jó reggelt Panov apó! Szeretnénk boldog karácsonyt kívánni!

Panov apó

Szervusztok gyerekek! Gyertek beljebb! Örülök, hogy jöttetek! Én is hadd kívánjak nektek áldott karácsonyt! Tegyétek el ezeket az almákat!

Gyerekek

Köszönjük! /csilingelve, kiabálva, hogy: itt a karácsony! Mennek tovább. Panov apó kikíséri őket./

Panov apó

Jó reggelt, fogadósné asszonyság! Boldog Karácsonyt!

Fogadósné

Viszont kívánom! Látom, a gyerekek magánál is jártak. Hozzánk is eljöttek, mint minden évben. Emlékszem, gyerekkoromban mi is jártunk házról házra, s ami ajándékot kaptunk, elosztottuk magunk között. Aztán este a karácsonyfa körül volt nagy öröm, mikor kiraktuk a zsebeinket! De régen is volt! No, de most már mennem kell, mert a vendégeim várnak. További vidám ünnepet Panov apó!

Panov apó

Köszönöm. Már egyre több ember jár az utcán, de még sehol sem látom Jézust. Csak nem felejtette el az ígéretét? De nézd csak! Ez a szegény asszony a két gyerekkel milyen fáradtnak látszik. Jöjjenek be, melegedjenek meg egy kicsit!

Szegény asszony

Nagyon kedves magától!

Panov apó

Ugyan, szóra sem érdemes! Csak láttam, hogy nagyon át lehetnek fázva. Messzire mennek?

Szegény asszony

A szomszéd faluba. Még vagy négy kilométer. Tudja, lent laktunk a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad.

Panov apó

Hát te hány éves vagy, leányka?

Kisleány

Tíz múltam. De jó meleg van a bácsinál! A bácsit hogy hívják?

Panov apó

Mindenki csak Panov apónak szólít. Szeretnél egy kis kenyeret?

Kisleány

Köszönöm, igen.

Panov apó

De szép kisbaba! De hát nincs szegénynek cipője!

Szegény asszony

Nincs miből vegyek neki. Egyedül nevelem őket, és lassan már ennivalóra sem ellik.

Mesélő

Panov apó míg a gyerekeket nézte, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak nem sikerült. Eszébe jutott a doboz a polcon. Az a pár cipő, amit sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kiscipőket a dobozból és felhúzta a gyerek lábára.

Panov apó

Pont rá illik, mintha csak ráöntötték volna! Fogadja el ezt a pár cipőt!

Szegény asszony

Ó, hogy hálálhatnám meg?

Panov apó

Semmiség az egész.

Mesélő

Az öreg suszter aggódva tekintett ki az ablakon, miközben ezt gondolta:

Panov apó

Csak nem ment el Jézus, miközben a gyerekekkel foglalkoztam?

Mesélő

Az asszony közben még egyszer megköszönte a segítséget és a gyerekekkel tovább indult. Panov apó kikísérte őket az ajtóig és újra szétnézett az utcán. Két idegen ember szólította őt meg:

1. Idegen

Jó napot kívánok! Tudna nekünk segíteni? A szomszéd faluba készülünk a rokonainkhoz. Miközben az erdőn jöttünk át, az egyik kanyarban felborult a szánunk, s egy darab letörött belőle.

2. Idegen

Meg tudná-e mondani, hol találunk egy mesterembert, aki segíthetne rajtunk? Nem fogunk a karácsonyi gyertyagyújtásra odaérni.

Panov apó

A következő utcában lakik egy asztalos. A cégére kint lóg az üzlete felett, úgyhogy könnyen meg fogják találni.

Idegenek

Köszönjük szépen. Sietünk is.

Panov apó

Lám, ők is sietnek, csak Jézus nem siet hozzám.

Szomszéd-asszony

De jó, hogy itthon van, Panov apó! Segítsen rajtam! Elkezdtem begyúrni a karácsonyi süteményhez a tésztát, amikor kifogyott a cukrom. Anélkül pedig nem lesz finom! Tudna-e adni? Az ünnepek után majd megadom!

Panov apó

Hogyne, szomszédasszony! Jöjjön csak, akad itt még két süteményre való is. Elég lesz ennyi?

Szomszéd-asszony

Bőven. Köszönöm! /elmegy/

Panov apó

Hanem ebben a nagy várakozásban egészen megéheztem.

Mesélő

Így melegített magának egy kis káposztalevest és megebédelt. De a szeme állandóan az ajtón volt, s figyelte, vajon mikor jön a látogatója. S egyszercsak tényleg kopogtatnak.

Panov apó

Biztosan Ő az! Szabad!

Mesélő

Azonban csak egy falubeli jött.

Falubeli

Boldog karácsonyt, Panov apó! Eljöttem a csizmáért, ugye készen van?

Panov apó

Még tegnap megsarkaltam, de kerüljön beljebb! Ide tettem az asztalkámhoz. Tessék!

Falubeli

Már nagyon ráfért egy kis javítás, de hát nincs pénzem újat venni. Azonban ez most egészen újjá lett varázsolva. Mennyit fizetek?

Panov apó

Négy kopejkát.

Falubeli

Hisz a legutóbb ötvenet fizettem!

Panov apó

Tudom, de hadd legyen ez az én karácsonyi ajándékom! Meg aztán ezzel nem is volt annyi munka, mint a múltkorival.

Falubeli

Az Isten fizesse meg a jóságát! Áldott karácsonyt Panov apó!

Mesélő

A suszter egyre türelmetlenebbül várakozott, és egyre többet állt ki az ajtóba.

Szomszéd

Adjon Isten, Panov apó! Így szeretem a karácsonyt, ha jó sok hó esik! Azt sem bánom, ha többször kell söpörni az utcát. Legalább addig is mozog az ember, nem igaz? De talán vár valakit?

Panov apó

Tudja szomszéd, tegnap nem akárki ígérte meg, hogy eljön! Jézust várom!

Szomszéd

Méghogy Jézust?! Talán személyesen ígérte meg, hogy eljön?! Na, nekem be kell mennem! Szegény öregember, ő is egyre többet képzelődik. Nem hiába, nem tesz jót, ha vénségére egyedül marad az ember.

Mesélő

Panov apó azonban már nem hallotta az utolsó szavakat, mert figyelmét két koldus kötötte le, akik szakadt ruháikban közeledtek felé.

1. Koldus

Jó ember! Szánj meg minket! Karácsony van, a Szeretet ünnepe, mindenki az estére készülődik. Nekünk pedig ma még egy falat sem volt a szánkban.

2. Koldus

Látod a ruhánk is milyen szakadt, a cipőnkön befolyik a hó, az eső.

Panov apó

Túl sok mindent én sem tudok nektek adni. Hacsaknem egy kis kenyeret meg szalonnát.

1. Koldus

Ó, nagyon megköszönnénk azt is!

Mesélő

Miután a koldusok elmentek, a hóesésben szánkózó gyerekek vidám csapata tűnt fel. Mikor odaértek Panov apó ajtajához, hangosan köszöntek neki.

1. Gyerek

Boldog karácsonyt, Panov apó!

Panov apó

Nektek is. Aztán sokan szánkóznak-e a dombon?

2. Gyerek

Sokan bizony! Vigyáznunk is kellett, mert sokszor volt nagy borulás. Mi például összeütköztünk a szomszéd falubeli gyerekekkel. Lett is belőle jó nagy hógolyócsata! De mi nyertünk! Jól megfürdettük őket a hóban!

Panov apó

Na, akkor hadd adjak nektek egy kis diót jutalmul!

3. Gyerek

De jó! Köszönjük! Siessünk, mert már biztos nagyon várnak otthon. És jó lenne száraz ruhába bújni.

Mesélő

Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett, s az emberek lassan elindultak a templomba. Panov apó azonban még mindig a vendégét várta, aki váratott magára. Az arra járók megszólították az ajtajában álldogáló apót.

Apa

Jó estét, Panov apó! Hát újra eljött a karácsony! Megígértük a gyerekeknek, hogyha sötétedik, sétálunk egyet a faluban, megnézzük, kinek milyen fát hoztak az angyalok.

Anya

Utána hazamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat, és elénekeljük a fa alatt a karácsonyi éneket.

Panov apó

Mi is mindig így tettünk, amíg a gyerekek kicsik voltak. De mióta magam maradtam, egyedül kell gyertyát gyújtanom. Ma talán másképp lesz, remélem, megérkezik a vendégem.

Apa

Csak nem a gyerekek jönnek el?

Panov apó

Nem. Jézust várom. Tegnap este álmomban megígérte, hogy eljön. Egész nap vártam, de biztosan megvárja az estét, hogy még szebb legyen az együtt töltött idő.

Anya

Hát bizony a Bibliában is az van írva, hogy este született a Megváltó egy betlehemi istállóban. Ezért nekünk is igyekeznünk kell, mielőtt teljesen besötétedik. Boldog karácsonyt!

Mesélő

Ezen a vidéken is szokás volt, hogy napnyugta után a fiatalok házról házra jártak és énekkel köszöntötték az ott lakókat karácsony estéjén. Panov apó ablaka előtt is felcsendült a jól ismert karácsonyi dal. /lányok énekelnek/ Az öreg suszter meghatottan hallgatta, s úgy érezte, angyalok dalolnak az utcán. Majd odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen, nem jön-e Jézus. De az utcán már senki sem járt, csak a távolodó lányok éneke hallatszott egyre halkabban. Panov apó fáradtan ült le asztalához és elővette a Bibliát. Azonban annyira szomorú és csalódott volt, a szeme is annyira fáradt, hogy nem bírta kibetűzni a szavakat.

Panov apó

Csak álom volt az egész! Olyan nagyon akartam hinni benne, úgy vártam, hogy eljöjjön Jézus. De úgy látszik, csak álmodtam.

Mesélő

Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül sok embert látott; ott volt az utcaseprő, az anya a gyerekeivel, a koldusok, a fogadósné, és a szomszédok, a két bajbajutott idegen, a vidám gyereksereg és a falubeliek. Mind-mind, akivel a nap folyamán találkozott, beszélt, akinek segített. Ahogy elhaladtak mellette, mindegyikük azt kérdezte tőle:

Mindenki egymás után

Nem láttál engem, Panov apó?

Panov apó

Ki vagy? Mond meg, kérlek, ki vagy?

Mesélő

Aztán ugyanazt a hangot hallotta, amit előző este, bár hogy honnan jött, nem tudta volna megmondani.

Hang

Éheztem és enni adtál. Szomjaztam és innom adtál. Jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted ezt.

Mesélő

Majd megint csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből.

Panov apó

Bizony, bizony. Mégiscsak eljött.

Mesélő

Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott és a szeme újra ragyogott.

Mesélők

Szegény asszony

Kisleány

Kisbaba

1. Idegen

2. Idegen

Szomszédasszony

Falubeli

Szomszéd

1. Koldus

Panov apó

2. Koldus

Hang

1. Szánkós gyerek

Utcaseprő

2. Szánkós gyerek

1. Gyerek

3. Szánkós gyerek

2. Gyerek

Apa

Fogadósné

Anya