Hangya Rozália: Modern karácsony

Szereplők:

1.    Jolán = J, 2.    Lajos = L, 3.    Andrea = A, 4.    Dóri = D, 5.    Erzsi = E, 6.    Pista = P, 7.    Brigi = B, 8.     Csaba = Cs, 9.     Ügynök = Ü  

 I.                  Jelenet 

J:       Mondanék valamit, ha nem zavarok.

L:      (fel sem néz a könyvből) Már megint pénz kellene?

J:       Hát, az mindig kell, de most valami mást szeretnék mondani.

L:      Hát, csak ki vele, ha annyira sürgős!

J:       Levelet kaptunk.

L:      Már megint valami büntetés?! Talán rossz helyen parkoltam, vagy nem

fizettem ki időben a telefonszámlát.

J:       Nem, ez valami más…

L       Na, ki vele, miért nem mered elmondani? Talán a gyerekekkel van baj az iskolában? Netán elkapták őket cigarettázni, vagy nem viselkedtek illedelmesen?

J.                  Nem, nem erről van szó a sógorod Pista írt vidékről.

L:      A Pista?! Hát mit akar? Csak nem pénzt akar kölcsön? Gondolom nem tudta eladni a gabonáját és most nincs pénze szántásra és vetésre?(gúnyosan nevet)

J:       Nem, azt írta, hogy eljönnének…

L:      (szavába vág) Na, persze még mit nem!! Gondolom, az egész família jönne, és ha nem tévedek, pont karácsonyra?!

J:       Hát, igen, pont karácsonyra. Reggel érkeznének, és az ünnepet velünk szeretnék velünk tölteni, hiszen már évek óta nem ünnepeltünk együtt. Nem emlékszel milyen szép ünnepeket töltöttünk együtt, mikor még mi is falun laktunk. (kissé elmélázva) Már a levegőben érződött az ünnepi hangulat. A disznótorok, névnapi ünneplések, hajnali misék, kántálás, éjféli mise… Nem szép volt?

L:      Ugyan, ugyan, mi volt abban szép! Hogy állandóan fáztunk, mert csak azokban a szobákban fűtöttünk, ahol laktunk, fürdőszoba se volt, na meg az-az undorító sár, ami ilyenkor ott van… Hagyj engem az ilyen dumákkal… Minek jönnének ide, Hát nincs nekünk elég bajunk? Alig vártam az ünnepeket, hogy végre egy jót aludjak és tévézzek kedvemre. És íme vendégeket hoz az ördög, méghozzá ilyen sokat. Hát a hatmilliárd ember közül, miért pont ez a négy akarja velem tölteni a karácsonyt?

J:       Mert a megosztott öröm kettős öröm.

L:      Nem a karácsonyt akarják ők megosztani, hanem a karácsonyi kiadásokat, ismerem én a Pista sógor dumáját! Abban spekulálnak őméltóságáék, hogy így olcsóbban ússzák meg a karácsonyt.

J:       (felháborodottan) Hogy beszélhetsz így karácsony hetében? A levelet nem kiéhezett ember írta, hanem a sógorod! Érted?

L:      Mi nekem a sógor?! Sógorság, komaság nem nagy atyafiság!

J:       Ezt csak a közmondás tartja.

L:      Én is így tartom! Sógor, koma nem nagy rokon.

J:       Azért mégsem kellene annyira tűzbe jönnöd, ha már el is jönnek, azok a rokonok, majd csak megleszünk valahogy. Az az egy nap nem a világ!

L:      Persze, így beszélnek azok, akik nem törődnek a holnappal, meg a családdal! Van neked fogalmad, hogy mit fog nekünk jelenteni ez a vendégjárás?

J:       Igen! Sok-sok örömöt, együttlétet, szeretetet, emlékezést!

L:      Megy egy csomó kiadást! Ráfizetést, mert a vendégvárás olyan, mint a tűzvész! Csak emészt, csak pusztít!(a zsebében kutat) Hol, is van egy ceruza?

J:       Minek az?

L:      No, ugyan minek?! Biztos furulyázni akarok vele!

J:       Minek ide ceruza, mikor olyan szépen eltársalgunk.

L:      Mert ki akarom számolni, hogy mi kell egy karácsonyi vendégjáráshoz.

J:       Tudom én azt ceruza nélkül is!

L:      Hadd hallom csak, stimmelünk-e?

J:       Szív és szeretet kell ide, semmi más!

L:      Előre tudtam, hogy valami okosat fogsz mondani. De aki a családjával egy kicsit is törődik, az nem sajnálja ilyenkor a ceruzát sem! Mert, figyelj

csak ide! Csak egy kicsit…!

(bejönnek a gyerekek Andrea és Dani)

 II. Jelenet

A:      Sziasztok, megjöttünk!

J:       Nagyon jó, úgyis apátok prédikálni készül.

A:      Miről akarsz prédikálni apa? Arról, hogy valami jó spórolási technikád van az ünnepekre?

D:      (szavába vág) Vagy arról, hogy ma mi mindent olvastál sajtóban a mai pofátlan fiatalokról?

L:      Hagyjatok már békén! Mi a bajotok velem?

J:       Kislányom, részben igazad van. Apáddal most közöltem, hogy karácsonyra meglátogatna bennünket Pista bátyátok a családjával.

A:      Na , ne! Pista bácsi, Erzsi néni, meg az a két lökött gyereke!

D:      Pont ez hiányzik, hiszen az a két gyerek olyan bunkó….

J:       Jaj, kisfiam, hogy mondhatsz ilyet, hiszen veletek egy idősek és ők is iskolába járnak és tudomásom szerint, jól tanulnak, sőt Csaba még valami pályázaton is nyert!

A:      Ugyan anya, hagyd! Ezek másról úgy sem tudnak beszélni, mint állatokról, kertről, traktorról, meg arról, hogy miket csinálnak a plébánián, (gúnyosan), mert hát máshol nem szórakozhatnak.

J:       Jaj gyermekeim, olyanok vagytok, mint apátok? Hát minden jóérzés kiszorul belőletek?!

L       Fogalmatok sincs arról, hogy mibe kerül egy ilyen vendéglátás!

D       Na lássuk apa, milyen jó menedzser vagy? (gúnyosan kacag)

J        Nem engedem, hogy így beszélj apáddal!

L       Hagyd, lássuk a mi okos gyermekeink mennyire tudnának egy ilyen ünnepséget megszervezni. Na hol is van az a ceruza?

J:       (kissé idegesen előveszi a ceruzát és odanyújtja Andreának.

L:      Na írjad kisasszony! Kezdjük csak az elején. Ha vendéget várunk, 40-es körte nem éghet a házban, tehát ki kell cserélni. Igaz ez?

A       Igaz.

L       A konyhában nem tölthetjük a napot, tehát a fűtést nagyobbra kell állítani a nappaliban és a vendégszobában is és tudod, hogy most drágult gáz is. Igazam van Jolán?

J        Teljes mértékben.

D       Salátával sem várhatjuk a vendéget, mondván, hogy mi egészségesen étkezünk, pedig csak spórolunk. Nem igaz?

J        De, ez is igaz, de hát olyan ritkán jönnek. Meglátod Lajos Jó Isten visszafizeti.

L       Igen?! Azt te csak úgy hiszed! Ezt a süket elméletet még most sem tudtam kiverni a fejedből! Hát még mindig hiszel ebbe?! Hát nem látod, hogy ma olyan világ van, hogy senki senkit ingyen nem segít. Mindenki csak a maga javát keresi, te meg itt Istenről beszélsz!

J:       De Lajos, hogy beszélsz!

D       Apának igaza van!

J:       Jaj kisfiam, ne beszélj így!

L       Ezzel még nincs vége! Vennünk kell egy fenyőfát, mert úgy illik. Pedig évek óta megtette egy fenyőgally, hiszen a gyerekek már nem kicsik és nem hiszik ezt a mesét.

A       Igaz, de hát olyan szép lenne… és azért mi is örülnénk neki.

L       Szép lenne, de az árából kifizetjük az egy havi villany árát, nem? Na nézzük kisasszony, mi kell még az ünnephez?

A       Hát kávét is kell venni, mert hát ugye, kávézni is illik, egy kis sütemény is kell, mert bejgli nélkül nem ünnep az ünnep.

L       Vennünk kell egy üveg italt, ami szinte 200000 lej, egy üveg bort, üdítőt, nem beszélve a húsról, hozzávalókról. Na, írjad csak.

D       Sőt az ajándékok, ráadásul négy személyre pluszba. Hát ez azért mégiscsak sok…!

A       (számol a papíron) Hát ez nem semmi tudjátok, hogy mennyi ez? Ez hallatlan ez minimum 7 ooo ooo lej.

L       Látod Jolán, ez a te egy havi fizetésed! És még azt mondod, hogy szeretet, együttlét, emlékezés! Kinek kell ez ma, mikor egyik hónapról a másikra alig tudunk megélni.

J        (hallgat, csendesen) Igen, tudom, de hát a találkozás a szeretteinkkel megér ennyit!

D.               Hát tudd meg anya, hogy nem teszik ez nekem! Ha ennek az összegnek a felét nekem adnád, akkor tudnék venni néhány új CD - t és egy jó programot a számítógépemhez!

A       Igen a másik felét pedig nekem! Hiszen tudod, hogy mennyi kiadásom van. Már egy hónapja nem vettem semmi kozmetikumot, láttam egy új pulcsit és kabátot, amit szeretnék megvenni, na meg tudod a fittnesz bérletem is lejárt, meg…

J        (idegesen) Elég legyen ebből! Eddig mindent megkaptatok, amit akartatok! Csak én tudom, hogy csűrtem csavartam a dolgokat, hogy mindig mindenetek meglegyen! De nem engedem, hogy ettől az örömtől megfosszatok. A testvérem nem láttam, több mint négy éve és ráadásul tudom, hogy olyan betegsége van, hogy bármikor végezhet vele. Igenis ragaszkodom hozzá, hogy jöjjenek! Ha pedig nem egyeztek bele, akkor én megyek el, és majd meglátom, hogyan ünnepel ez a híres család. (sírva) Nekem igenis fontos a találkozás és az együttlét a szeretteimmel! Főleg, hogy tudom, hogy a testvérem milyen beteg!

L       Igen, neked fontosabb a testvéred, mint a családod? Ezt azért nem vártam volna részedről húsz év házasság után, ráadásul Karácsonykor!

J        Még te beszélsz?! Minden percem nektek szenteltem az alatt az idő alatt! Plusz munkát vállaltam, túlóráztam, és ezt érdemlem? Hát nem tettem meg mindent, hogy boldogan éljünk, még ha szerényen is!

L       Persze, boldogan! Mikor alig tengődünk egyik hónapról a másikra, miközben mások dúskálnak bőségben!

J        Lehet, hogy igazad van, de azért eddig becsületesen éltünk és nem kellett azon aggódni, hogy mit eszünk holnap. Nem voltunk betegek. Nem vagyunk munkanélküliek. Van saját lakásunk, autónk, miközben mások az utcán töltik napjaikat, kéregetve! Gyermekeink itt vannak velünk, és nem kóborolnak éjjelente mindenféle bandákba. Hát nem boldog élet ez még így szerényen is?

A       Jaj, anya! Te olyan maradi vagy! Apának igaza van! Mitől boldog élet ez? Attól, hogy mindenért úgy kell könyörögni, hogy megvegyétek? Mindig azt mondjátok, hogy most nem lehet, mert kell a bérletekre, máskor a villanyra, meg tudom is én, mire! Elegem van ebből! Elmegyek a barát-nőmhöz, és ott töltöm a karácsonyt! Ott legalább nincs veszekedés, mert van elég pénzük! (indul)

J        Várj kislányom, hadd magyarázzam el! Te ezt még nem értheted!

A       Nem érdekel! (idegesen elrohan)

D       Igaza van Andinak! Nálunk mindig a pénzen van a vita! Nekünk mindenért könyörögni kell! Mikor lesz végre az, hogy megvehetem azt a vacak programot a számítógépemhez! Hát nem értitek, hogy szükségem van rá a diplomamunka megírásához!

L       Fiam, én megértelek és tudom, mit jelent. De, ha nincs miből! Vállaltam egy új építési tervet, de úgy néz ki, hogy az idén nem kapok érte semmit. mert még nem került felülvizsgálatra. Ha megkapom a pénzt, megveszem neked a programot. Megígérem neked!

D       Nincs miből …nincs miből! Mindig csak ezt hallom! Elegem van! Az utóbbi időben hányszor tudtam veled beszélgetni a saját gondjaimról? Sose értél rá! Mindig azt mondtad, sajnálom, dolgoznom kell, majd máskor! Hát tudod mit, majd elmegyek valahova, ahol meghallgatnak  és pénzt is fogok szerezni . (indul, de anyja marasztalja)

J        Kérlek fiam, ne menj el! Legalább te ne hagyj itt!

D       Nem érdekeltek! Elegem van! Engem senki nem hallgat meg! Hogy mikor leszek végre a magam ura! (idegesen elrohan)

L       Na, látod?! Neked ez a boldog család? Elűzted a gyerekeket is. Mit fogsz mondani a nővérednek, ha beállít? Mindig azzal hencegtél, hogy nekünk ilyen, meg olyan jó családunk van! Hát, tessék! Ez a híres keresztény família! És még te beszélsz örömről, együttlétről, szeretetről?!

J        Szerinted csak én kergettem el őket! Te nem is vagy hibás, ugye? Te mindig a példaadó, rendes apa voltál, aki megérti gyermekeit. Hát most miért nem tudtad őket marasztalni? Hol van a hited? Hol van az a hívő keresztény ember, akinek régen nagyobb hite volt, mint nekem? Megfélemlítenek a megpróbáltatások?

L       Erről ne beszéljünk! Annyit csalódtam az elmúlt években, hogy már nem is tudom elfogadni, hogy van Isten! Mindig csak a munka a küszködés, ez járt ki nekem. Hát hiába ministráltam annak idején minden nap a szentmisén?! Miért hagyott el Isten? Hol van most? Miért nem segít?

J        Segítene, ha nem lennél annyira önző, ha nem panaszkodnál folyton, és észre vennéd a segítségét a mindennapokban.

L       Elegem van ebből a dumából! Te, a nagy hívő! Miért nem tudtad kiimádkozni, hogy egy kicsit jobbra forduljon a sorsunk! Hogy megkapjam az elismerést az új tervemért?!

J        Mert nem elég, ha egyedül imádkozom! Szükségem van arra, hogy valakivel együtt imádkozhassak, hogy még több erőt kapajak! De te már erről is leszoktál! (veszi a kabátját és indul)

L       Most meg hova a csudába mész?!

J        Elmegyek a templomba, onnan pedig….

L       A templomba?! És aztán? ….

J        Valószínű a testvéremhez. Szeretnék vele találkozni, amíg él… (sírva el)

L       Hát szép kis szenteste lesz, amint látom! De tudod mit, nem érdekel! Menj! Legalább nyugodtan tévézhetek és számítógépezhetek kedvemre! Még csak a gyerekek se zavarnak.

J        Sajnálom, talán a magány egy kicsit észhez térít! (el)

 III. Jelenet

L       (szeretné bekapcsolni a TV-t, de nem megy) Na, ez vacak, meg mitől döglött be! Kiégett a képcső! .. (idegesen) Mikor végre egyedül vagyok, és nézhetném, ez is tönkre megy! Hát ez nem lehet igaz! Most mit kezdjek magammal! A gyerekek végre nem zavarnak a tévézésben és nézhetném a kedvenc műsorom, erre bedöglik ez a vacak!

          A feleségem elment, mert megbántottam. Mit kezdjek most? És, ha beállítanak a híres rokonok, mit fogok majd mondani? Talán mégis igaza volt. Azt hiszem a munka annyira lekötött, hogy pénzt szerezhessek, hogy nem figyeltem oda arra, hogy közben elhidegültem a családomtól. A fiamnak is igaza van, hogy nem értem rá beszélgetni vele, de hát értük dolgozom! Ezt nem akarja megérteni senki? Vajon miért van ez így! Én ezt nem bírom tovább! Elmegyek! Azt még nem tudom, hová, de innen el! Nem tudom, hogy lesz ezután. Istenem már te is elhagytál?! (vesz a kabátját és indul)

(kopogás)

L       Jaj csak nem a rokonok! Akkor végem van! Nem tudok nagyképűsködni. Mit fogok mondani? De talán mégis csak egy koldus, azt pedig egyszerűen lerázom.

Ü       (bejön) Elnézést kérek, hogy zavarom uram, de az építészeti cégtől küldtek.

L       Hát még ilyenkor sem hagyják békén az embert? Hiszen ma szenteste napja van. Ma állítólag szabadnapom van.

Ü       Igen, tudom, de nagyon fontos dologban hívatják önt az irodába.

L       Mi lehet az a fontos dolog, ilyenkor?

Ü       Ma délután egy cég érdeklődött az ön új építési terve iránt és szeretnék, ha találkozhatnának önnel. Előre is elnézést kértek, hogy ma zavarják, de sürgősségi eset áll fenn. Ez a cég megpályázott egy építési tervet, megnyerte, és fizetési határidő december 24. Megtetszett neki az ön terve és szeretnének személyesen is találkozni önnel, amennyiben ez lehetséges.

L       Hát lehetségesnek lehetséges, de a kérdés az, hogy mikor fizetnek?

Ü       Amennyiben sikerül megegyezésre jutni, akkor a tervnek az 50%-át kifizetik most, a többit pedig az ünnepek után, ha önnek is megfelel.

L       Hát, ez nem hangzik rosszul? Indulhatunk. (el)

 IV. Jelenet

J        (bejön a templomba, vagy ha színpadon játsszák, egy szentkép elé térdel)

      Istenem! Kérlek, segíts nekem! Te tudod, hogy én mindig bíztam benned, de most nagy bajban vagyok. A családom kicsúfolt azért, amiért hiszek benned. Engem okolnak, hogy ilyen helyzetbe került a családunk, és ilyen szegények vagyunk.

       Nem akarják megérteni, hogy te létezel és segítesz. Szerettem volna a testvéremmel találkozni, mert nagyon beteg, de ők ezt nem akarták megérteni. Ők csak a pénzre gondolnak és nem értik mit jelent ez számomra. Talán utoljára találkozom vele…

      Nem akarják megérteni, hogy csupán a pénz nem jelent boldogságot. Sok embernek van nagy vagyona, de belül üres, mert nem érzi a te szereteted, mert a pénz hajhászása elhomályosítja a látásukat. Biztos, hogy ők sem ezt akarták, csak eltévedtek az úton.

      A gyermekeim sem értenek meg. Ők is elmentek otthonról. A férjem durva volt velem. Eljöttem, hát ide, hogy erőt merítsek. Uram, nagyon szeretném, ha segítenél. Nincs erőm hazamenni a testvéremékhez, a családom nélkül. Istenem add, hogy megoldódjon ez a nehéz helyzet. Bízom benned! Hiszek benned! Szeretlek Uram! Kérlek, segíts rajtunk! (el) 

V. Jelenet

L       (bejön a szobába) Na ez sikerült! Végre, megkaptam a pénzt! Hála Istennek! …. Mit is mondtam, hála Istennek! Tényleg! Lehet, hogy ez mégis csak Isten segítsége! …. Istenem! Vajon miért nem bíztam benned eléggé! Csak a saját erőmre akartam támaszkodni, és nem gondoltam a te gondviselésedre. Bocsáss meg nekem! …. Jaj, mit tettem! Most itt pénzem és nincs a családom! Most mit tegyek? Uram segíts! Igaz, hogy nem érdemlem meg, mert elhanyagoltam az imát, de kérlek, hallgass meg! Kérlek, add vissza a családom. Nélkülük nem ér az életem semmit! Hiába van most pénz, ha nincs, akire költsem!

J        (jön, gondterheltnek látszik)

L       (boldogan) Kedvesem, de jó, hogy visszajöttél és még sem mentél el! Jó hírem van! Nem bánom, jöjjenek a testvéredék.

J        Mi ez a hirtelen változás?

L       Hát…. Tudod… megkaptam a…

A       (jön bánatos arccal) Bocsánatot kérek, hogy olyan idegesen mentem el.

J        Mi történt? Még sem töltöd a pénzes barátnődnél a Karácsonyt?

A       Úgy néz ki, hogy nem! Mert a szülei nagyon összevesztek, ugyanis kiderült, hogy mindketten megcsalják egymást. Mindkettő úgy tudta, hogy a másik nem lesz otthon, mert dolgoznak szenteste is. A barátnőmnek pedig, a nagyszülőkhöz kellett volna menjen, de sajnos, mindketten tanúi voltunk ennek a szörnyű eseménynek, mikor lelepleződött a dolog. Azt hiszem mégis csak jobb itthon… még ha….

D       (jön kissé szégyenkezve)

L       Na, mi van fiam? Hát semmi munka?

D       Ne haragudjatok, hogy olyan ingerült voltam, de tényleg nagyon idegesít, hogy a nyakamon a diplomamunka és nincs meg a hozzávaló anyagom.

L       Csak ennyi lenne a gond?

D       (kissé félénken) Hát, nem egészen! Mérgembe elmentem a kávézóba és ott néhány alakkal ültem egy asztalnál, akinek elmeséltem, hogy milyen bajom van. Ők segíteni akartak és elvittek egy fura alakhoz. Olyan munkát akartak rám bízni pénzkeresés címén, hogy megrettentem tőle. Azt akarták, hogy próbáljak szerezni olyan lányokat, akiket el tudnak akár prostitúcióért, akár a szerveikért és ezért fizetnének. Én el sem tudtam képzelni, hogy ilyen valóban van, pedig az oszi beszélt róla osziórán. Bocsánatot kérek. Mégis csak jó itthon….

L       (megöleli) Örülök fiam, hogy hazajöttetek. Jó hírem van! A tervem elfogadták és megkaptam az összeg felét. Meg tudom neked venni a szükséges programot. Kedvesem, (Jolánhoz) nem bánom, hogyha jönnek a testvéredék, mert elfogadták az új tervem, és a fele összeget megkaptam. Tessék itt van, mehetsz vásárolni.

J        Hát nem jön, hogy elhiggyem! Ez igaz!

A-D   De jó, amíg anya vásárol, mi egy kicsit tévézünk.

L       Azt bajosan hiszem, mert el van romolva. Be akartam kapcsolni de nem működött, kiégett a képcső.

A       Hát akkor nem lesz Tv az ünnepekre? …

L       Hát nem lesz. Inkább segítsetek bevásárolni, vagy esetleg fenyőt díszíteni, ugyanis vettem egyet hazafele jövet.

AD    Jaj de jó! Ismét lesz karácsonyfánk!

D       Hozom a díszeket.

(kopognak, közben J indul vásárolni)

VI. Jelenet

L       Na ez biztosan valami koldus megint!

J        Hagyd, majd én megnézem. (kimegy, kintről hallatszik a beszéd)

         Drága testvérem! Micsoda meglepetés! Holnapra vártunk. Szervusz sógor! Szia Brigi, szia Csaba. Gyertek be.

(L,A,D összenéznek, és gesztikulálva jelzik, hogy nem erről volt szó)

(P.E, B, C bejönnek, nagy csomagokkal)

A,D   Kezét csókolom Erzsi néni. Isten hozta sógor bácsi. Sziasztok

P, B,C,E     Szerevusztok!

E       Hát látom kissé furcsán néztek, és igaztok van, hiszen arról volt szó, hogy csak holnap jövünk, de a tegnap este azt mondta a férjem, hogy szerezzünk a sógoréknak egy kis meglepetést és jöjjünk hamarabb.

L       Hát ez sikerült!

P       Mi a baj, Lajos, olyan sápadtnak látszol, csak nem vagy beteg, vagy ez a

         városi levegő tett ilyen sápadttá?

L       Nem, nem vagyok beteg, csak fáradt vagyok.

J        Tudjátok, sokat túlórázott a munkahelyén. (Erzsihez) te hogy vagy Erzsikém? Mit mondanak az orvosok?

E       Köszönöm jól érzem magam. Kaptam egy másik kezelést és nagyon jó hatással van rám.

P       Na, indulhatunk már?

J        Hova mentek? Alig hogy megérkeztetek és máris menni akartok?

E       Tudod, Pistának van egy idős nagybácsija, akit már nagyon rég láttunk. Szeretnénk őt is meglátogatni, és később visszajövünk.

A       Hát jó, úgyis dolgunk van, mert hát vásárolni kell az ünnepre. Nem igaz Dani?

J        Gyerekek, legyetek egy kicsit türelemmel.

B       Én szívesen megyek veletek. Tudjátok, a plébánián szoktunk segíteni. Tagjai vagyunk az ifjúsági csoportnak. Járunk az idős emberekhez, és mi szoktunk nekik bevásárolni.

Cs     Én is jövök, mert én jó matekos vagyok, na meg alkudni is tudok ám!

D       Na, nem mondtam, hogy …?

L       (szavába vág) Dani! Inkább azzal foglalkozz, hogy mutasd meg hova tegyék ezt a sok csomagot.

E       Igazad van. Ki kellene pakolni, mert hát hoztunk egy-két dolgot.

P       Tudjuk, hogy nektek is nehéz a megélhetés itt a városon.

(L,J összenéznek.)

E       Kibontja az első csomagot. Ugye emlékeztek még a régi jó szokásra, a disznóvágásra, disznótorra?

J        Bizony, bizony, nem rég beszéltünk róla.

E       Hoztunk egy kis, tojást, lisztet, zöldséget, hurkát, kolbászt és húst, hogy legalább azt sem kell megvegyétek. Nem akarunk mi költségbe verni titeket. Csak együtt akarunk örülni veletek ezen a csodálatos ünnepen.

J        Jaj, de ilyen sokat! Ez egy vagyonba kerül!

         Meg sem tudom köszönni.

P       Kivesz két üveget. Na idenézz sógor! Nem csak ennivalót hoztunk, hanem egy kis innivalót is. Tudod, már kifőztük a pálinkát és az idén a bor is jól sikerült. Hoztam egy kis kóstolót.

L       (csodálkozva) Hát… én nem is tudom mit is mondjak. Olyan zavarba vagyok. Nem is tudom….hogy köszönjem meg.

B       (Kivesz egy ajándékot és átadja Andinak) Ezt neked hoztam, remélem tetszeni fog. Tudom, hogy szereted a kozmetikumokat, és úgy gondoltam megleplek vele.

A       (meglepődve bontja ki a csomagot) A mindenit! És nem csak kozmetikum, hanem még egy pulóver is! Hát honnan tudtad, hogy ilyenről álmodoztam már rég?

B       Nem tudtam, csak gondoltam, hogy jól állna neked és örülnél neki. Megtanultam az ifjúsági csoportban, hogy milyen jó dolog, ha valakinek örömet szerezhetsz.

Cs     Na, ide nézz Dani, mit hoztam neked? Tantárgyversenyen voltam informatikából és különdíjat kaptam. Hoztam neked egy szuper programot a számítógéphez, mert nekem ez már megvan és néhány jó CD-t. Gondoltam te is örülnél neki.

D       (átveszi az ajándékot, teljesen meghatódik) Nem is tudod, mekkora örömet szereztél ezzel. Nagyon szépen köszönöm. De hát, hogy tudom én ezt meg hálálni?

Cs     Nem kell meghálálni. Azt hallottam, hogy a szívből jövő ajándék kétszeres öröm. Öröm annak, aki adja és öröm annak, aki kapja. Én csak örömet akartam szerezni neked.

D       Nem csak örömet szereztél, hanem meglepetést is. Tudod, nem is gondoltam, hogy te ilyen rendes vagy és hogy ennyit tanulsz. Azt hittem, ott falun…

J        Na ugye megmondtam!

D       Igen anya, neked mindig igazad van.

P       Most, hogy kipakoltunk, induljunk, mert szegény nagybácsim már biztosan türelmetlenül vár.

E       Gyertek gyerekek. Tudom, hogy jobban örülnétek, ha most vásárolni mennétek, de vannak kötelességeink is.

B-CS Jó, megyünk.

(E,P,B.Cs el)

VII. Jelenet

(L,J,A,D) meglepődve állnak, nézegetik az ajándékokat)

J        Na, mit szól ehhez a híres fukar, hitetlen család?

A       Hát, nem is tudok szóhoz jutni. Nagyon meglepődtem, csak szégyelltem bevallani, hogy lenéztem őket. Már nem is kell semmi, hiszen megkaptam, amire vágytam.

D       Milyen különös. Pont azokat a Cd-ket hozta, amit szerettem volna megvenni. Ő informatika versenyt nyert, én pedig alig mentem át ebben a félévben. Azt hiszem bocsánatot kellett volna kérnem, hogy hülyének tartottam.

J        Látjátok, ezt jelenti a család, az egymásra figyelés, örömszerzés. Apa mit szólsz ehhez? Nem kell költekeznünk az ünnepekre és talán abból bizonyos összegből, amit rájuk költöttünk volna, megvehetnénk egy új Tv-t is.

L       (megszégyenülve, de boldogan) Úgy érzem, én kellene bocsánatot kérjek. És elsősorban anyátoktól, mert nagyon megsértettem. Hülyeségnek tartottam a hitét és a karácsonyi örömöt, ünneplést, együttlétet, de be kell vallanom, hogy tévedtem. Nem tudom, hogy van ez, de nem lehet véletlen. Talán mégis jó lenne, ha én is újra hinnék, mert úgy könnyebb lenne az életem és meg tanulnám értékelni, hogy mi a család, mi a szeretet, odafigyelés, törődés.

J        Nem is tudjátok, hogy mekkora örömöt szereztetek nekem ezekkel a vallomásokkal. Nem kell bocsánatot kérnetek. Csak egy dolgot szeretnék: azt, hogy higgyetek a szeretetben, mert aki szeret, az hisz, remél, és annak semmi sem nehéz. Ilyen szeretettel tudta a szentcsalád is elviselni a sok nehézséget annak idején.

L,A,D         Köszönjük, hogy vagy nekünk és általad igazi Karácsonyunk lesz! 

Függöny, ha van.