Réz-Nagy Zoltán: Az arany, a tömjén és a mirha története

Az arany egyedül találja magát egy kosárban. 

Arany: - Hogy kerültem ide, mit akarnak már megint tőlem? Megint gazdát cserélek? Állandó meglepetés az életem, soha nem tudhatom mi vár rám. Nemrég elástak, azt hittem néhány évszázadig nyugtom lesz. De aztán ugyanazok, akik eltemettek, néhány hónap múlva kiszedtek a föld rejtekéből és díszes fadobozok sötétjébe zártak, de nem jutottak messzire, mert rablók támadták meg szállítóimat, elragadtak, és koszos zsákokba rejtve istállók padlásán rejtegettek. Majd jött egy tűzvész és elégett a pajta. Egy játszadozó kislány talált meg a hamuban. Ő pedig elvitt, és bedobott egy templom belsejébe. Onnan kivettek és betettek ebbe a kosárba. Ú pedig Hogy unom látni azt a kapzsi csillogást az emberek szemében, amikor kézbe vesznek. 

Beteszik a tömjént is a kosárba. 

Arany: - Mi vagy te, valami gyanta?

Tömjén: - Te meg mi vagy, valami fém?

Arany: - Én az arany vagyok, engem mindenki ismer, de rólad ezt nem lehet elmondani.

Tömjén: - Aki tudja mi vagyok, az nagy becsben tart, és szívesen elcserélne veled. Arany ugyanis minden úton útfélen akad asszonyok nyakában, férfiak ujján és rablók tarisznyájában, de tömjént csak templomokban lehet találni. 

Arany: - Szóval te vagy a tömjén. Elég jelentéktelen külsejű valaminek tűnsz. Semmi szín, semmi csillogás.

Tömjén: - Ilyen talmi eszközökre nekem nincs szükségem. De ha valaki egyszer az illatomat megérzi, az nyomban megtisztul minden bűnös és alantas gondolatától és Istenre gondol.

Arany: - Vajon miért tettek bennünket egymás mellé? Nekem az a különös érzésem van, hogy nekünk együtt lesz valahol szerepünk.

Tömjén: - Az nagyon meglepő lenne, mert én téged általában csak akkor látlak, egy-egy pillanatra, amikor kicserélnek velem. Hol szerepelhetnénk mi együtt? Ugyanis Te az emberi önzést, erőszakot és vérontást idézed meg jelenléteddel, akaratodon kívül is, hiszen ha téged lát valaki, óhatatlanul eszébe jut, hogy mennyi vér tapad hozzád, hány lopást, betörést, gyilkosságot, és háborús bűnt követtek el miattad az emberek.

Arany: - És mindezek után veled akarták magukat megtisztítani, hogy aztán ugyanúgy menjen minden tovább, mint korábban. Tényleg azt hiszed, hogy a füstöddel megtisztítod az embereket, hogy a te szagodtól valóban tiszták lesznek?

Tömjén: - a lehetőséget senki elől nem lehet elvenni… De tényleg, mi lesz most, hová vihetnek minket? Vajon ajándékba visznek?

Arany: - Meglehet. De kinek adhatnak egyszerre aranyat is és tömjént is?

Tömjén: - Csak olyasvalakinek, aki a gazdagságot nem önmagáért kapja.

Arany: - Uralkodónak?

Tömjén: - Igen, de olyannak, aki egyben a vallásért is sokat akar tenni. 

Beteszik melléjük a mirhát. 

Arany: - Na, megint egy gyanta.

Tömjén: - Isten hozott, testvér.

Mirha: - Üdvözöllek. Az előbb még az ágon csillogtam és illatoztam, most meg bezártak ebbe a kosárba. Tömjén, Téged is leszedtek, és mit keresel itt Te, arany? Aranyat, tömjénnel és hozzá még mirha. Mi készül itt?

Arany: - Ne sértődj meg tájékozatlanságomért, de téged mire szoktak használni, a te illatod is tisztít?

Mirha: - Én a szerelem füstölőszere vagyok.

Tömjén: - szerelem, szeretet, erős érzelmi kötődés és hasonlók.

Arany: - Akkor eddig rossz nyomon jártunk küldetésünket illetően?

Tömjén: - Kinek az asztalára tehetnek le egyszerre aranyat, tömjént és mirhát?

Mirha: - A szeretet nemcsak embereket kapcsol össze, hanem Istent és embert is. Eddig, az én megérkezésem előtt mire jutottatok?

Tömjén: - Arra, hogy egy olyan uralkodó számára visznek minket, aki a gazdagságát nem önmagáért, saját önzésére használja, és a vallás megújításáért is tenni fog.

Mirha: - Hát akkor helyben vagyunk. Egy uralkodónak visznek minket, aki önzetlenül bánik vagyonával, és sokat tesz országáért, és a vallás megújítását is szívügyének tekinti, Istent közelebb akarja hozni a hétköznapi emberekhez.

Arany: - Ha feltételezésünk nem csal, előbb vagy utóbb a főváros, Jeruzsálem felé kell vennünk az irányt. 

Tömjén: - Előbb, vagy utóbb megérkezünk majd a királyi udvarba. Még hosszú az út, nyugodtan pihenhetünk egyet. 

Zenei bejátszás /képkivetítés barlangistállókról/ 

Arany: - Már egy hete úton vagyunk.

Mirha: - És haladunk tovább észak felé… /Nézelődnek, várakoznak/ egyre jelentéktelenebb települések mellett haladunk el. Most éppen Betlehembe értünk. De várj csak, mi ez? Mi történik itt? A karaván első tevéit megállították. A mi tevénk is megállt. Gazdánk leszállt a nyeregből.

Arany: - A kosár résein kikukucskálva úgy látom, mintha kisebb barlangok bejáratánál lennénk. Istállószagot érzek, ezt megismerem, korábban volt benne részem. Hová visznek minket?

Tömjén: Gazdánk leakasztotta a kosarunkat… Hát mégsem uralkodóhoz visznek minket.

Mirha: - Látjátok azt a kisbabát?

Arany: - Hát ide hoztak? Nem értek semmit!

Tömjén: - Én sem. Egy barlangistállóban született kisded kezébe fognak tenni minket. Ide jöttünk?

Mirha: - Én úgy érzem, valami váratlan, valami új születésének részesei lettünk.

VÉGE