Andorka Eszter: A hosszú út Betlehembe

Andorka Eszter: A hosszú út Betlehembe

Árnyjáték

Szereplők:

Mesélő, Csiga, Farkas, Részeges, Birka, Öregasszony, Szamár, Béna, Ökör, Fa, Juhász, Csillag, Mária, József, jászol

ZENE                                                                   

BEVEZETÉS: A CSIGA

Mesélő: Kétezer évvel ezelőtt a messzi Keleten élt egy csiga. Szófiának hívták, öreg volt és bölcs. Az öreg próféták összes bölcsességét olvasta és ismerte, méghozzá teljesen kívülről. És hitt nekik. Erősen hitt abban, hogy fog jönni valaki, aki mindenkin és mindenen segíteni fog, aki képes lesz bármit jóvátenni.

A csiga csak várt és várt. Hosszú élete során nagyon sok rosszat tapasztalt, és ezt a sok rosszat már nagyon nehezére esett tovább hordania. Most pedig reménykedett valakiben, aki ezt a súlyt majd leveszi a válláról.

Szegény Szófia öregségére egyre érzékenyebb lett az időjárásra is. Egyik nap egy addig teljesen ismeretlent érzett a tagjaiban.

– Van valami a levegőben – mormogta. – Azt hiszem, itt az idő... érkezik a várva-várt. Hogyan is mondta Mikeás próféta? Betlehemben fog a világra jönni. Azon nyomban útnak indulok, mert én akarok az első lenni, aki a Világ Megváltóját köszönti!

És a csiga útra kelt: lassan és megfontolva, de tele reménnyel.

1. A FARKAS

M: Egyszerre egy farkas termett előtte, koszos bundával, zölden villogó szemekkel és óriási szájjal, telis-teli éles fogakkal. Mérgesen ráripakodott a csigára:

Farkas: Nem félsz tőlem?

Cs: Miért kéne félnem tőled?

F: Mert gonosz vagyok.

Cs: Hát ezt meg ki mondja?

F: Az emberek.

Cs: Miért mondanak ilyet?

F: Mert megeszem a birkákat.

Cs: Na és miért tartanak az emberek birkákat?

F: Hogy megegyék őket.

Cs: Aha! Hát ez érdekes. Gonosznak mondanak azért, mert ugyanazt teszed, mint ők?

F: Látod, ezen még nem sokat gondolkoztam. De úgy tűnik, tényleg így van.

Cs: Hát akkor te sem vagy gonoszabb az embereknél!

F: De hát mit tehetek, hogy ne utáljanak többé?

Cs: Senki sem tehet ellene. De tudom, hogy nemsokára jönni fog valaki, aki mindenkit szeret.

F: Ki az?

Cs: Valaki, akire már régóta várok. Betlehemben, egy nagy csillag alatt fog világra jönni. Én hozzá megyek. Nem akarsz te is velem tartani?

F: Dehogynem! Ha úgy gondolod, hogy nem utál engem, akkor veled megyek.

2. A RÉSZEGES

M: Szófiának egy városon is átvezetett az útja. Ott találkozott egy részegessel, akinek egy üveg volt a kezében. Ahogy ott botorkált, majdnem rálépett Szófiára.

Részeges: Fúj! Egy csiga! Mindjárt széttaposlak!

Cs: Miért akarsz széttaposni?

R: Mert engem is mindenki csak rugdos egész nap.

Cs: Ezt nem értem.

R: Akkor nézd csak meg itt körülöttem az embereket. Nézd, milyen megvetően néznek! Hallgasd, mi mindent mondanak. Tudod, én a legutolsó szemét vagyok.

Cs: Ezért iszol olyan sokat?

R: Persze. Akkor ugyanis nekem minden mindegy. Ez az üveg az egyetlen barátom.

Cs: Nincs más barátod?

R: Nem, más nem szeret engem. Amióta a világra jöttem, utál minden ember.

Cs: Tudod mit? Akkor gyere velem Betlehembe.

R: Mit kezdjek én ott?

Cs: Aki ott a világra jön, minden ember barátja lesz. És a legjobban talán azokat szereti, akik magukat az utolsó szemétnek tartják.

R: Nem rossz. Hát akkor menj előre. De biztos vagy te ebben?

Cs: Igen, egészen biztos.

3. A BIRKA

M: Szófia nagyon boldog volt, amikor végre kiért a veszélyes városból. Nemsokára talált is egy pár illatozó levéldarabkát, ezekből falatozhatott. Ezután elszunyókált. Meleg leheletre ébredt: egy birka állt előtte.

Cs: Úristen, biztosan legalább két órát aludtam. Ekkora könnyelműséget! Gyerünk gyorsan tovább.

Birka: Hová sietsz így, csiga?

Cs: Betlehembe, ahol a Megváltó születik.

B: Ugyanúgy itt is maradhatnál. Úgysem fog téged senki sem észrevenni. Ugyanis ő az emberekhez jön. Nem az állatokhoz.

Cs: Nem hiszem. Isten teremtette az állatokat is, és ugyanúgy szereti őket, mint az embereket.

B: A nagy állatokat talán! De te – és én is – kicsik vagyunk, jelentéktelenek. Engem butának tartanak, téged pedig kártevőnek!

Cs: Isten előtt senki sem jelentéktelen. Gondold csak el, hogy fognak örülni Betlehemben a te jó meleg gyapjadnak és a szép szemeidnek! Gyere velem!

B: Menjek?

Cs: Persze, gyere csak.

4. AZ ÖREGASSZONY

M: Mindig, amikor Szófia elfáradt, kezdte érezni azt a furcsa érzést: és tudta, hogy sietnie kell. Egy szürke délután, amikor éppen egy járdaszegélyen pihent, jött szembe vele egy púpos, öreg nő, bottal a kezében.

Öregasszony: Vigyázz csiga, mert valaki még átmegy véletlenül a csinos kis házacskádon!

Cs: Köszönöm szépen a figyelmeztetést. De mondd, miért ilyen púpos a hátad, és miért jársz bottal?

Ö: Jaj tudod, ez az öregség terhe. Nem könnyű nekem. Nem kéne megöregednünk.

Cs: Ne mondj ilyet. Én is öreg vagyok, mégis sok tervem van még. Éppen Betlehembe tartok.

Ö: Betlehembe? Honnan van erőd ilyen hosszú útra?

Cs: Isten ajándékozza nekem. Minden nap. És a fia, a Megváltó az öregeknek, gyengéknek és fáradtaknak is erőt fog adni, hidd el nekem.

Ö: Milyen jólesik, amit mondtál. Egyszerre fiatalabbnak érzem magam. Tudod mit? Én is veled megyek. Az úton pedig segítünk egymásnak. Ha elfáradtál, viszlek téged, ha én fáradok el, mesélsz nekem a világ Megváltójáról.

5. A SZAMÁR

M: Néha Szófia a legszívesebben teljesen egyedül lett volna, hogy a bölcs próféták gondolatain tűnődjön. Mégis nagyon megörült, amikor új ismerősre tett szert. Egy csodaszép mező közepén találkozott a szamárral.

Cs: Nem tudod véletlenül, ez az út vezet Betlehembe?

Szamár: Engem nem kérdezhetsz, én ugyanis buta vagyok.

Cs: Ki mondja, hogy buta vagy?

Sz: Az emberek.

Cs: És te elhiszed, amit az emberek mondanak?

Sz: Igen.

Cs: Tudod, az emberek összekeverik a butaságot a jóhiszeműséggel. Hallottam már, hogy jóhiszemű embereket is... kinevettek. Ez sajnos mindenhol előfordul!

Sz: Ha te úgy gondolod, hogy jóhiszemű vagyok, és nem buta, akkor boldog vagyok.

Cs: De te egyszer nagyon híres is leszel. Ha jól értem Zakariás próféta bölcsességét, akkor te fogod a Megváltót Jeruzsálembe vinni.

Sz: Ki az a Megváltó?

Cs: Ő az, aki nemsokára megszületik Betlehemben, ahová én is tartok. Amikor felnő, kicsit hasonlítani fog rád: jóakaratú lesz, az emberek terheit fogja cipelni, és kinevetik. Nem akarod te is látni őt?

Sz: Dehogynem! Amikor még a hátamon is fogom cipelni!?

6.  A BÉNA

M: Idővel Szófia egyre fáradtabb lett. Nem volt már benne az első napok lendülete. Igen, gondolta, egyre lassabb leszek. Egyszer csak kárörvendő nevetést hallott maga mögött.

Béna: Mi ketten jól összeillünk: te a csúszó-mászó mozgásoddal, és én a mankóimmal. Egyikünk sem ér semmit!

Cs: Ha lehet, ne bánts meg engem! Mit akar ez jelenteni? Miért ne érnénk semmit?

B: Én béna vagyok, és te sem mozogsz gyorsabban nálam.

Cs: Te azt hiszed, hogy valaki csak akkor értékes, ha gyorsan tud szaladni?

B: Nem így gondoltam. De egy bénára, mint én, senkinek sincs szüksége. Hidd el.

Cs: Hát igen, gyors futónak tényleg nem válnál be. De talán értesz a történetmeséléshez, a levélíráshoz. Vagy talán könnyen vigasztalhatsz meg szomorú gyerekeket, de az is lehet, hogy jól tudnál furulyázni.

B: Hagyd abba! Elég, ami eddig eszedbe jutott. Furcsa, hogy eddig csak arra gondoltam, hogy nem tudok futni, de azon még soha nem gondolkodtam, hogy mi mindent tudok.

Cs: Sokan így vannak ezzel. Néha én is. Amióta úton vagyok, gyakran kérdezem magamtól, miért pont nekem kell ilyen lassúnak lennem. Ilyenkor legszívesebben galamb lennék.

B: Hová mész egyébként?

Cs: A segítőt keresem, akit Isten küld hozzánk, a Megváltót, aki a világ összes baját a vállára veszi.

B: Oda nekem is el kell mennem. Meg fogom kérni, hogy a bénaságomat vegye el tőlem.

Cs: Vagy kérhetnél egy csodát is. Kérd meg, hogy tanítson téged, hogyan lehet egy béna is boldog ember.

7. AZ ÖKÖR

M: Egy ökör állt a réten, füvet legelészett. Egy hajszálon múlt, hogy szegény csigát fel nem falta.

Cs: Hé, nem tudsz odafigyelni?

Ö: Bocsánat, nem vettelek észre.

Cs: A kisebbeknek mindig szenvedniük kell a nagyobbaktól.

Ö: Ne mondj ilyet. Nekem például az emberek miatt kell szenvednem. Pedig sokkal kisebbek nálam. Reggeltől estig ostoroznak engem.

Cs: Tudod mit? Törj ki innen, és gyere velem Betlehembe. Nemsokára ott fog megszületni a világ Megváltója. ...Hm... pont most jut eszembe: Ézsaiás próféta is azt írta rólad: egy ökör ismeri az urát, a szamár pedig az Ura bölcsőjét. Lehetne, hogy te és a szamá... Igen, ez az! Minden tagomban érzem. Gyere gyorsan!

Ö: Nagyon sajnálom, de semmit sem értek.

Cs: Nem számít, gyere csak! Hidd el, ott rád szükség van!

Ö: Úgy gondolod, hogy a meleg leheletemmel felmelegíthetném a kisdedet, ha fázik?

Cs: Például. Most gyere!

Ö: És vigyázhatnék a kisdedre, amíg az édesanyja aludni szeretne?

Cs: Igen, azt is. De most gyere már végre! Sietnünk kell.

8. A FÁCSKA

M: Szemerkélt az eső, amikor Szófia egy magas, sötét fenyőerdőn vágott keresztül. Csendes sírdogálás ébresztette fel gondolataiból. Egy kis fácska sírt, egyre szívszorítóbban.

Cs: Miért sírsz ennyire, fácska?

Fa: Fáj, hogy esik az eső.

Cs: Ez mióta van így?

Fa: Én sem tudom. Az erdész azt mondja, hogy talán az emberek hibája. Nagyon sok mérget fújnak a levegőbe. És amikor esik az eső, ez mind újra lejön, és ez nekünk, fáknak nagyon fáj!

Cs: Ez tényleg így van, vagy csak hisztérikus vagy?

Fa: Nem vagyok hisztérikus. Nézz csak körül! Nézz fel! Látod a magas fák barna ágait? Látod, hogy betegek, és meg fognak halni? A nagyszüleim már halottak, a szüleim pedig nagyon betegek. Nagyon félek, hogy én meg sem fogok öregedni. Szerinted az emberek mindig ilyen buták lesznek?

Cs: Valószínűleg igen. Sok mindent tönkretesznek abból, amit Isten olyan szépnek teremtett. Csodának kéne történnie...

Fa: Csodának? Te hiszel a csodákban?

Cs: Igen, hiszek bennük. Hiszem, hogy Isten valamiképpen végül mindig helyrehozza azt, amit az emberek tönkretettek. Hiszem például, hogy Isten egy letört faágból újra fiatal cserjét képes növeszteni. Ezt már az öreg Ézsaiás próféta is megmondta: "Isai törzséből egy vessző fog előtörni, és a gyökeréből egy ág gyümölcsöt fog hozni." Ezzel természetesen a Világ Megváltójára gondolt, akihez én is igyekszem.

Fa: A Világ Megváltója? Azért hívják így, mert mindent újra jóvátesz, helyrehoz?

Cs: Igen, de az emberek, sajnos, továbbra is buták fognak maradni. Nagyon-nagyon erősen kell remélni, hogy valami mégis változni fog.

Fa: Kérlek, Csiga, vigyél el engem is a Megváltóhoz!

Cs: Nem, Fácska, pontosan tudod, hogy nem tudsz velem jönni. Hosszú gyökeret eresztettél a földbe.

Fa: De hát, ha körülöttem mindenki beteg és haldoklik!

Cs: Akkor is itt kell maradnod, és tovább élned - és remélned. Bízni kell a halál közepette is.

Fa: Értem, bízni kell a halál közepette is.

Cs: Élj boldogan, Fácska!

Fa: Élj boldogan, Csiga!

9. FIATAL JUHÁSZ

M: Néha Szófia nagyon szívesen vándorolt éjszaka, a csillagos ég alatt. Ilyenkor mindig különösen szép gondolatai támadtak. Ezenkívül figyelnie kellett, hogy a nagy csillag mikor jön fel az égre. Egyik este egy kis tűzhöz érkezett. Ott biztosan vannak emberek – gondolta. Úgyis újra le szeretett volna pihenni egy kicsit. Hirtelen nagyon szomorú dalra lett figyelmes. Egy fiatal juhász énekelt.

Cs: Miért énekelsz az éjszaka közepén? És miért ilyen szomorú a dalod?

Juhász: Mert félek.

Cs: De hát mitől?

J: A sötétségtől.

Cs: A sötétségtől nem kell többé félned. Nemsokára egy csillag fog feljönni az égre, ami fényesebb lesz az összes többi csillagnál. Akkor fog valaki megszületni: egy fénysugár a sötétségben.

J: Ezt nem értem.

Cs: Én sem. Ez egy ős öreg bölcsesség, amit nehéz megérteni. De ha erre gondolok, elmúlik a félelmem.

            - feljön a csillag -

J: Te! Én azt hiszem, máris világosabb lett valamivel.

Cs: Nem csoda! Te juhász, nézz csak az égre! Ott van, az az a csillag! Nézd, milyen nagy és fényes! És milyen hosszú csóvája van! Milyen gyönyörűen világít! Feljött Betlehem csillaga! Megszületett a Megváltó!

J: Betlehem csillagát mondtad?

Cs: Igen. Miért?

J: Nézd csak, ott van Betlehem. Épp ott lent. Gyere, megmutatom neked!

Cs: Úristen, juhász! Egészen szédülök az örömtől. A torkomban dobog a szívem. Kérlek, vigyél a kezedben. Akkor gyorsabban odaérünk a kisdedhez.

M: A juhász kezébe vette Szófiát, és érezte a kicsi csigaszív dobogását. Hogy megnyugtassa, egy dalt énekelt neki. Ezután érezte, hogy visszahúzódik a házába. Biztos imádkozik – gondolta.

A városkában könnyen megtalálták a házat, fényesen és világosan állt a csillag egy istálló felett. A juhász Szófiát újra a földre tette. Az istállóba egyedül kell bemennie!

És ekkor elérkezett a nagy pillanat: Szófia útja céljához ért. Nagyon lassan mászott át a küszöbön. S meglátta a szent éjszaka csodáját. Meglátta azt, amiről már évek óta álmodott. És pontosan olyan volt, mint amilyennek az öreg próféták mondták. Látta a gyermeket, az anyját és az apját. Látta a többi embert és állatot, akikkel útközben találkozott. Az ökör már melegítette meleg leheletével a kisdedet. Átszellemült arccal állt a szamár is mellette. Bizonyára Jeruzsálem járt az eszében. A farkas és a birka békésen pihentek egymás mellett. Az öreg nő és a béna nagyon fiatalnak néztek ki, és öröm sugárzott belőlük, a részeges pedig kijózanodva üldögélt. Csak a fácska hiányzott. Neki teljesen egyedül kellett remélnie a haldokló erdő közepén. De Betlehemből egy csillagsugár át fog világítani hozzá. Ebben Szófia teljesen biztos volt.

ZENE