Amiről a csillagok beszélnek

A csillagok világa, mindig foglalkoztatta az embereket. Már a legrégibb időben voltak, akik sokat kifürkésztek ebből az ismeretlen világból. A csillagászati tudomány minden tudományt megelőzött. Volt sok babonás, hamis elképzelés is mindig a csillagokról.

Ma az űrhajók korszakában már műcsillagot is elő tud állítani az ember és behatol a csillagok világába. Rengeteg érdekes dolog kerül így napvilágra ebből a titokzatos magasan fölöttünk lebegő világból. Mégis akármilyen tökéletes műszereink lesznek, akármilyen sokat is tudunk róluk, egy valamit nem lehet semmiféle műszerrel kikutatni, még pedig ezt az üzenetet, amit Isten üzen általuk. Pedig a csillagok is szolgák, a világmindenséget alkotó Istennek követei. Isten általuk is akar üzenni számunkra. Isten jelei ők, amik által figyelmeztet bennünket. Egyszer azt mondta Isten Ábrahámnak! Tekints fel a csillagos égre, ilyen sokan lesznek a te utódaid, akik fényleni fognak hitükkel a földön. Majd karácsonykor megjelent a betlehemi csillag, üzenve, hogy az ígéret beteljesedett. Isten jelei lesznek az utolsó ítélet előtt is, mikor lehullnak az égről, hirdetve, hogy Isten új eget és új földet teremt.

Most figyeljünk ezekre a kis jelekre, halljuk meg, mit üzennek ma este. De amikor az égre nekünk, ne csak a jelekben gyönyörködjünk, nézzünk le a földre, mi történik idelenn. És halljuk meg, hogy nekünk földön élő embereknek mit üzennek. Lássuk meg, hogy ők is az igazi csillagra, Jézus Krisztusra mutatnak. Vezessenek ezek a csillagok minket is Jézushoz.

1. Műsorunk első számában hallgassuk meg a választ azok számára, akik a csillagok világába vágynak, mert azt hiszik, hogy ott jobb lenne.

Párbeszéd

1. gyerek:     Úgy szeretnék csillag lenni
                    A magas épen fényleni!

2. gyerek:     Gondolod, hogy ott jobb lenne?
                    Mint a földön idelenn?

1. gyerek:     Ott nincs munka, fáradság
                    Csak az örökön csillogás.

2. gyerek:     És a sötétség az semmi?
                    Azzal nem kell nekik megküzdeni?

l. gyerek:      Nekik az is biztosan könnyebb
                    Hiszen közelebb vannak az ég Istenéhez.

2. gyerek:     Isten előtt nincs távolság
                    Legyen föld vagy csillagvilág.

1. gyerek:     Mégsem törődik velünk
                    Itt a földön mind elveszünk.

2. gyerek:     Ilyet csak az mondhat
                    Ki nem tudja, hogy karácsony van.

1. gyerek:     Az egyszer volt Betlehemben,
                    De mit kezdjek én most vele?

2. gyerek:     Az Úr Jézus itt van az én szívemben
                    Ezért olyan jó nekem idelenn.
                    Ha ő ragyogja be életed
                    Nem cserélsz egy csillaggal sem.

2. Most pedig kopogtassunk be egy csillagvizsgáló műterembe, nézzük meg, mit keresnek, és mire lelnek.

A napkeleti csillag.

I. rész.

 Csillagász:      /Messzelátónál ül és kémleli az eget/
                        Rettenetesek ezek a légkori viszonyok. Az ember minden idegszálát megfeszíti,
                        hogy láthasson valamit. Fém szeretem ezeket a fellegeket. Bár sose lenne
                        egy se. Ezek csak árra valók, hogy elvegyék az ember elő1 a kilátást.

Segéd:             Már, hogy gondol ilyet mester, hogy sose legyenek fellegek?
                        Hát akkor mit eszünk? Vizsgálhatja a csillagos eget, ha nem lesz kenyér.
                        Majd káprázik a szene, ha éhezni kell, s ott is csillagokat fog látni, ahol nincs.

Csillagász:       Buta vagy te ehhez fiam, Ne beszélj bele így nem lesz belőled soha
                        csillagász. Mit bánom én, ha a gabonaföldekre mindig esik, meg a kertekre,
                        csak ott ne legyen felhő, ahol én nézem az eget.

Segéd:             Hogyne tán a mester kedvéért kivételt tesznek a fellegek?
                        Még mit nem szeretne ez a tudós? A tudomány csak olyan, mint a kéményfüst.
                        Ha egy kis szél támad, lecsapódik a földre.

Csillagász:       Ne zavarj a bölcselkedéseddel. A te tudományod valóban csak füst, de az
                        enyém?

Segéd:             /türelmetlenül topog/ Igazán unom már ezt a mesterséget.
                        Inkább elmennék kapálni.

Csillagász:       Mit topogsz itt annyit? Maradj csendben, mert nem látok jól. Éppen most
                        valami különös jelenség mutatkozik az éren. Ilyenkor kell zörögnöd.

Segéd:              A zörgéstől láthat a mester. Vagy tán nem hallja, mit beszélnek a csillagok, ha
                        topogok? Ki bírna ki ennyi ideig itt mozdulatlanul ácsorogni? Estétől reggelig
                        talpon. Majd leszakadnak a lábaim.
                        Csak azt akarom mondani, hogy úrnőm azt üzente, azonnal tessék jönni aludni,
                        mert ez már mégis csak sok...

Csillagász:       Mi az a sok, ami sok?

Cseléd:            Hát csak az a sok, hogy mindjárt reggel van, és még mindig itt tetszik lenni.
        Ilyenkor más rendes ember már régen kialudta magát.

Csillagász:        Ne nyelvelj, hanem menj és aludj tovább. Mit avatkozol te ebbe bele?

Cseléd:             Jobb is volna, ha a csillagász úr is aludna. Akkor biztosan szebb csillagokat
         látna, mint így. Én már álmomban hamarabb láttam azt a csillagát, amit uram
         keres. Láttam egy nagyon szép fényes csillagot, amely valami nagy dolgot
         jelenthet.

Csillagász:        Hol láttad Jutka, hol láttad?

Cseléd:             Hol láttam? Jöjjön már aludni uram, e akkor meglátja! Álmában messzebb lát
         az ember, mint azon a rossz masinán. Képes három éjszaka is itt kuksolni,
         csakhogy meglássa a csillagot.

Csillagászné:     Hát ami sok, az sok. Nem tűrhetem ezt tovább. Tessék mindent abbahagyni,
                         és jönni aludni. Teste is van az embernek.

Csillagász:        Még egy pillanatig aztán rendben van minden. Egyre biztatóbbak a jelek.

Csillagászné:     Én már nem bánom, akármilyenek is a jelek, hagyd abba és jöjj, mert
                          feldöntöm az egész csillagvizsgálódat.

Csillagász:        /Örömmel felugrik helyéről/ Éljen, nagyszerű, megvan. Végre megtaláltam.
          Ilyet még nem látott senki.

Csillagászné:     /meglepetten/ Mi az, mi az, csak nincs valami bajod? Gyere feküdj le és 
           vizes ruhát teszek a fejedre.

Csillagász:         Nem kell nekem semmi! Eljen, megtaláltam azt a csillagot, amit kerestem.
          Feltűnt az égen az a dicső, fényes csillag, amiről a próféták beszéltek. 
          Menjetek és nézzétek meg ti is.

Csillagászné:     /belenéz/ Valóban, oh de szép csillag

Segéd:               Óh, de pompás, ilyet mag nem láttam soha!

Cseléd:             Mi történt? Hát feltűnt itt? Talán ég a ház?

Csillagász:        Mi történt? Élt feltűnt a csillag Napkeletén. Ott van a csillag az égen, amiről a
                         próféták beszéltek. Menj csak nézz bele a gépbe és meglátod.

Cseléd:             /felmutat az égre, Kell is neked az a rossz gép/ Nézzenek csak fel az égre. Ott
          ragyog mi, Nem látják? Szabad szemmel is nagyon jól lehet látni. Én már
          álmomban megláttam most látom valósággal is.

Csillagászné:     Valóban lehet látni.

Segéd:               Én is látom, mit jelenthet ez?

Csillagász:        Most már ne tárgyaljatok sokat, hanem inasgyerek szaladj a bölcsekhez, még a
          lábad se érje a földet, mond meg nekik, hogy jöjjenek, mert feltűnt a csillag az
          égen.

Ének:               Tündöklő hajnali csillag…

Narrátor:          Az égen már eltűnt a fényes csillag, de idelenn a földön még mindig sötétség
                        van. Heródes király a sötétség fejedelme hall ugyan a fényes csillagról, de el
                        akarja pusztítani a világosságot. Azonban hiába minden igyekezete, ezt a
                        világosságot az Ő hatalma nem győzheti le.

 II. rész

Heródes:          Ej, de unalmas napom van ma. Hiába, ha az ember nem mulat, nem élvez, ha
                        nincs társasága, akkor mindjárt unatkozik. /kopognak/ ah, de úgy hallom, hogy
                        közeledik valaki. Jó lenne, ha kedvemre való látogató jönne. Tessék.

Szolga:             Uram, felségen királyom, mély hódolattal jelentem előtte, hogy három     
        napkeleti bölcs keres és kér tőled kihallgatást.

Heródes:          Mit akarnak?

Szolga:             Nem tudom, uram.

Heródes:          Akkor menj és előbb kérdezd meg őket. Addig nem állok velük szóba,  amíg
         nem tudom, mit akarnak. 

Szolga:             Kérdeztem uram,  királyom, de azt mondtak, hogy azt csak neked mondhatják
                        meg, senkinek másnak nem.

Heródes:         Akkor merjenek tovább az útjukon. Mond meg nekik, hogy nem fogadom őket.

Szolga:             Igenis uram.

Heródes:          De talán mégis jobb lett volna beengednem őket.  így nem tudom, mi  járatban
         voltak.

2.szolga:           Uram hívtál?

Heródes:          Ej, de kitűnő szolga vagy te. Eltaláltad az ember gondolatát is. Nem hívattalak,
         de éppen most akartam kiáltani, hogy jöjj be.

2.Szolga:          Boldog vagyok,  hogy eltaláltam gondolatait, Uram.

Heródes:          Fel fogom emeltetni a fizetésedet. Ment menj és mond meg azoknak napkeleti
                        bölcseknek, akiket szolgatársad által elutasítottam, hogy színem elé bocsátom
                        őket. Vezessék őket hozzám Ti pedig mindketten itt legyetek,  amíg a
                        látogatás tart. Sohasem tudhatja az ember, mi a  szándékuk.

Szolga:             Parancsodra uram,  király.

Heródes:         Szégyen bevallani, de félek. Ezrek és milliók hallgatnak szavamra, palotám
        körül fegyveresek állnak őrt, mégis félek. Sokszor irigylem az egyszerű,
        szegény birkapásztort, aki nyugodtan alszik a csillagos ég alatt. Neki nincsen
        semmi féltenivalója. /bejön a három bölcs meghajolva/

2.szolga:           Uram, király, parancsod szerint színed elé vezettük a napkeleti bölcseket.

Heródes:          Legyetek üdvözölve, napkelet nemes fiai.

1. bölcs:           Kitüntetésnek tartjuk, hogy színed elé bocsátottal bennünket. Izrael nagy
         királya.

2.bölcs:            Elhoztuk neked napkelet köszöntését.

3.bölcs:            Mindezek mellett fogadd a mi szegélyes hódolatunkat.

Heródes:          Mi  járatban vagytok napkelet fiai és mi hírrel léptétek át palotám küszöbét?

1.bölcs:            Tudakozódni kívánunk nálad, uram király,  de azt szeretnénk, ha egyedül
                         lehetnénk veled.

Heródes:          Két hű szolgám előtt nyíltan beszélhetsz

2. bölcs:           Azért jöttünk hozzád Izrael királya, hogy megtudakozzuk tőled, hol van a
                         zsidók királya, aki megszületett?

Heródes:          /felháborodva/ Micsoda kérdés ez? Hol van a zsidók királya? Nem én vagyok
         a király? Micsoda király felől tudakozódtok? Gondoltam én, hogy ti valami
         gyanús úton vágytak.  Ilyen beszédet nem tűrhetek. Azonnal bezáratlak
         benneteket, mert ti biztosan életem ellen törtök.

3.bölcs:            Távol legyen tőlünk, oh nagy király, hogy életed ellen törjünk.  Mi csak egy
         fényes csillagot láttunk feltűnni napkeleten. Láttuk azt a csillagot,  amelyről a
         próféták írtak. Izrael prófétái írták meg azt nagy régen, hogy fényes csillag
         megjelenése fogja jelenteni a zsidók királyának a Messiásnak megszületését.

Heródes:          /megilletődve/ Vagy úgy? Nos hát akkor menjetek át a másik terembe, majd
         utána nézek a dolognak és akkor minden tudtotokra adok.

1.bölcsi:            Kívánságodra, oh király /meghajtják magukat és elmennek/

Heródes:          Ez rettenetes dolog. Miért is nem tudom én, hogy van a próféták írásaiban?
         Mennyivel jobb lenne, ha nem kellene az írástudókat és papokat
         megkérdeznem. Elmulasztottam olvasgatni a próféták írásait.
        Oh - pedig Izrael nagy királyai nem így voltak. Dávid én Salamon nem ilyen
        királyok voltak. De mit tegyek? Azt mégsem hagyhatom, hogy a királyi
        hatalmat így lealacsonyítsák.

1.szolga:          Uram, a parancsod teljesítettük. Az írástudók és papok éppen együtt voltak,
                        így hamarosan  elintézhettünk mindent. Amint elmondtuk üzenetedet, 
                        azonnal kikeresték a próféták könyvéből és felolvasták ahol meg van írva,
                        hogy a zsidók királyának Betlehemben kell megszületnie. Mikeás prófétánál
                        van megírva ekképpen. És te Betlehem, Júdának földje semmiképpen sem
                        vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled származik a
                        fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet Izraelt.

2.szolga:          Szóról-szóra így van megírva uram, király.

Heródes:         Most hát menjetek és küldjétek be a bölcseket, hogy közölhessem velük a
        prófétai jövendölést.

Heródes:         Mit tegyek, ha valóban király született Izrael számára? akkor el kell tennem láb
        alól. De nem árulhatom el szándékomat, mert akkor nem sikerül semmi. Jól
        van... Majd elintézem. Nem járnak túl az eszemen a keleti bölcsek sem.

Bölcsek:          /bejönnek/

1.bölcs:            Hívásodra ismét megjelentünk ura, király, hogy megtudjuk válaszodat.

2.bölcs:            Alig várjuk, hogy meghalljuk a jó hírt.

3.bölcs:            Nagyobb ajándék nem érhetni ezt a világot,  mintha a megígért szabadító,
        Messiás valóban megszületett volna.

Heródes:          Örömmel közölhetem veletek, hogy a próféták írása szerint Júda
                        Betlehemében kell megszületnie Izrael megígért Messiásának. Menjetek el
                        azért Betlehembe és igyekezzetek minél hamarabb vissza. Visszatérve legyetek
                        vendégeim. Mondjatok el mindent, amit hallottatok és láttatok,  hogy én is
                        elmenjek, és tisztességet tegyek a megszületett királynak.

1.bölcs:            Szívesen teszünk eleget a kérésnek király.

2.bölcs:            Köszönjük szívességedet.

3.bölcs:            Igyekszünk arra, hogy hullnak legyünk irántad és néped iránt, nagy király, az
                        ég veled /elmennek/

Heródes:         /gúnyosan nevetve/ Majd elmegyek, hogy én is tisztességet tegyek a
        megszületett királynak!  Na, olyan tisztességet nem látott már a világ!
        Szolgáim, fussatok hamar, kérdezzétek meg a papokat és írástudókat, mit
        mondanak a szent könyvek a Messiás születéséről? /szolgák elmennek/

 III. rész

Vendéglősné:    Ni  ezek még alusznak? Fel kell költenem őket, mert tegnap este azt mondták,
                          hogy korán akarnak útnak indulni, mert még vissza kell menjenek
                          Jeruzsálembe Heródes királyhoz.

1. bölcs:             /felugrik/ Ejnye, de elaludtunk. Társaim keljetek fel.

2. bölcs:             Történt velünk?

3. bölcs:             Én is alig tudok tájékozódni. Olyan különöset álmodtam, hogy alig tudom
                         megállapítani, hol vagyok.

1. bölcs:             Én is rendkívüli dolgot álmodtam.

2. bölcs:             Én is.

1. bölcs:             Mit álmodtál?

2. bölcs:             /vendéglősné mutat/ Nem lehet mondani, majd később.

Vendéglősné:    A reggeli már régen el van készítve, tessenek bejönni, hogy azután útra
          kelhessenek. Jobb lett volna kora reggel menni, mert a déli melegben nagyon
          nehéz lesz a gyaloglás.

1. bölcs:             Mindjárt megyünk, csak rendbe szedjük magunkat.

Vendéglősné:    Ha szabad megkérdeznem, mit tetszettek tegnap végezni? Voltak a
          vendégfogadó háznál, ahol a kisgyermek megszületett?

2. bölcs:             Óh, az csodálatos volt asszonyom, Felejthetetlen volt az a pillanat, amikor
          megláthattuk az Istentől küldött gyermeket anyjával Máriával... Senki sem
          szólt nekünk semmit, de valami erő arra kényszerített bennünket, hogy mi az
          öreg emberek, mi a bölcsek leboruljunk a bölcső előtt és áldjuk a menny
          hatalmas Istenét, aki meglátogatta az ő népét.

3. bölcs:             Úgy éreztük, mintha Isten szeretete áradt volna reánk az égből.

1. bölcs:             Én most már szívesen meg is halok, mert ennél  több vágyam nem teljesülhet
                          többé. Látták szemeim a királyt, aki megszabadítja a népét annak bűneiből.

Vendéglősné:    Nagyon köszönöm kedves szavukat. Most megyek, hogy a reggelit feltegyem
          az asztalra. Ugye beszélnek még nekem arról a csodálatos gyermekről is?

 1. bölcs:            Szívesen. /Vendéglősné elmegy/

 2. bölcs:            Álmomban angyal jelent meg és arra figyelmeztetett, hogy ne menjünk vissza
                         Heródeshez, mert az ő szándéka gonosz.

3. bölcs:             Velem is pontosan ez történt.

1. bölcs:             Én is ugyanezt álmodtam.

2. bölcs:             Világos jele ez annak, hogy menjünk más utón haza. Ne legyünk eszközei
          annak, hogy ez a király bosszúját tölthesse a gyermeken.

3. bölcs:            Menjünk, hogy minél hamarabb elhagyhassuk ezt az országot. Tudom, hogy
         Istennek lesz hatalma árra, hogy megőrizze ezt a gyermeket.

2. bölcs:            Az, aki a csillag által ide tudott vezetni bennünket. Az megmutatja a maga
                        féltő szeretetét most is.

ÉNEK:     /§ 733./

Égi csillag tiszta fénye......
        Most egy vers fogja dicsőíteni a betlehemi csillagot.
        Ének nem zengett soha se
        “Betlehemi  csillag” vers

Most pedig hallgassuk meg, mit is beszélnek a csillagok egymás között. Mi azt gondoljuk, hogy nekik jó dolguk van, nekik sokkal könnyebb mint nekünk, Meghallhatjuk, hogy az egész teremtett világ sóvárog a megváltás után, amit Jézus Krisztus hozott.