Ki volt Bél Mátyás?

Ki volt Bél Mátyás? 

(1684. márcus 24., Ocsova, Zólyom m. – 1749. augusztus 29., Pozsony)  

1684-ben a Zólyom vármegyei Ocsován született, apja Bél Mátyás mészáros volt. Anyja a veszprémi származású Cseszneki Erzsébet.

Tanulmányait Losoncon kezdte, majd Alsósztregován, Besztercebányán, és Pozsonyban, az evangélikus líceumban folytatta. Veszprémben nevelő lett, majd Pápán a református főiskolán képezi magát tovább, ahonnan Halleba ment teológiát, orvostudományt és állattudományt tanulni (1704-1707).

Itt került baráti viszonyba August Hermann Franckéval, a pietizmus szellemi vezérével, és így lett maga Bél is pietista.

Külföldi útja egészen a Magdeburg melletti Bergenig vezette, ahol gimnáziumi igazgató lett.

1709-től újra itthon tevékenykedett, 1713-ig Besztercebányán volt segédlelkész, majd a gimnázium rektora. Ez időben, mint Rákóczi-szimpatizánst Heister tábornok majdnem kivégezteti.

1714-ben meghívták a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1716-ban megnősült, Hermann Zsuzsannát vette el, a házasságából nyolc gyermeke született.

1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, amely tisztet 30 évig viselte. 1742-ben szélütés érte, 1749-ben nyugalomba vonult, de még ebben az évben elhunyt.

Sírja eltűnt a protestáns temetővel együtt Pozsony városában, helyére házsort építettek. Nevét viseli a besztercebányai Matej Bel Egyetem. 

Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészeti, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége.

Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. A pozsonyi evangélikus líceum számára szervezeti és fegyelmi szabályzatot dolgozott ki. A tantárgyak között helyet adott a reáliáknak, a természettudományos ismereteknek. Tankönyveket írt és íratott, módszertani utasításokat adott ki. Hangsúlyozta a szemléltető, a kísérletező oktatás fontosságát. Tantervei, módszerei országszerte elterjedtek, s hatást gyakoroltak egész oktatási rendszerünk korszerűsítésére.  

Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett, habár ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber.

De vetere litteratura Hunno-Scythica exertitatio című munkájában elsőként foglalkozott – tudományos felkészültséggel és alapossággal – a magyar rovásírás tanulmányozásával – „szkíták-hunok rovásírásáról” címmel –, valamint sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is. Hazánkban először ő figyelt fel a finn-magyar rokonságra is, ezt levelezéséből tudjuk.

A Károli-féle biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította, az eredeti források alapján sok kisebb botlást helyesbített, az egészet stilárisan egységesítette, s 1717-ben újra kiadta, megadva bibliafordításunk mai formáját. Magyar grammatika vagy-is a' hazai nyelvnek gyökeres megtanulására való intézet... című műve iskolát teremtett, több mint egy évszázadon át „mintagrammatika” volt. Német nyelvtana bevezetésében, mint a hazai germanisztika úttörője ismerteti a magyarországi német közösségeket, nyelvjárásaikat.

Bármennyire is jelentős, amit Bél Mátyás pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott.  

Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca köteteiben – amelyek vármegyeként adtak részletes ismertetést az országról – a történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözése, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának modern szemlélete mutatkozik meg.

Megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is meggyanúsították.

Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába, megnyerte számára Pállfy Miklós nádor támogatását is, aki tájékozódva tevékenységéről, nemcsak a vádaskodásoktól védte meg, hanem a törvényhatóságokat is felhívta támogatására.

Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott, sőt Bélt nemesi rangba emelte.

A kancellária a Notitia munkálataival egyidejűleg megbízta Mikoviny Sámuel, akkor kinevezett királyi kincstári mérnököt azzal, hogy Bél Mátyás munkájához vármegyénként gondos térképet készítsen. Mikoviny a megbízásnak kiválóan megfelelt, kidolgozva a korszerű hazai térképezés alapjait.

Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról. Bél Mátyás haláláig a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca anyagának mintegy harmada (4 kötet) jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben, 1735 és 1742 között. A mű nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt.

(Végül halála után 1892-ben Zichy Jenő gróf jelentette meg a kéziratos anyagból Moson vármegye leírását, 71 oldal terjedelemben és mindössze 100 példányban. Ezt a kiadványt szokták a Notitia ötödik köteteként emlegetni.)

Ezt a szerző örököseitől Batthyány József gróf, kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt részek az esztergomi káptalan és a budapesti Széchényi könyvtár birtokában találhatók.

Az 1736-ban megjelent harmadik kötet az előszó után Mikoviny Sámuel tanulmányának adott helyet. Ebben a tudós mérnök, a boroszlói tudományos akadémia tagja, kifejtette nézeteit a csillagászati helyhatározásra támaszkodó térképek készítésének korszerű módjairól, a korábbi térképrajzolók által elkövetett hibákról, a geometriai felmérés helyes módjáról és a jövőben követendő eljárásról. A 24 fólió oldal terjedelmű tanulmány a hazai kartográfiatörténet alapvető forrásműve.

A Notitia ... Tátrát érintő részét Posewitz Theodor fordította németre és a Die erste Beschreibung der Liptauer Tátra, (Karpathen-Post 1900.) cikkben jelentette meg. A Magas-Tátrát érintő részt a Liptói-Kereszthegytől a Menguszfalvi-völgyig pontatlan szlovák fordításban Houdek Ivan a Matej Bel o Liptovských Tatrách, (Sborník prác TNP 1959.) cikkében, majd a Liptó megye leírásának teljes szlovák fordítását (beleértve a Liptói-Tátra leírását is) a Matej Bel, slovenský geograf, (Pozsony 1984.) című könyvében jelentette meg.  

Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban vetette fel elsőként egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát, és az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő Nova Posoniensia is az ő kezdeményezéséből született, amely az oktatás segítését tűzte ki elsődleges céljául. A lap azonban hamar a jezsuiták tulajdonába került és nemsokára meg is szűnt.  

Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a „dulcis cara Pannonia” megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére.

Kosáry Domokos felsorolta, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozott kutatása kereteibe és ezek egyikét sem lehet művelni Bél nevének és eredményeinek említése nélkül.

Élete utolsó évtizedében laboratóriumot rendezett be, és kémiai kísérleteket végzett. Fiatalabb kortársa, a „konkurens” piarista tanár, első tudománytörténészünk, Horányi Elek Memoria Hungarorum című tudománytörténeti lexikonában mindenkinél bővebben – 100 lapon – foglalkozik az evangélikus lelkész és főiskolai igazgató méltatásával. Ez is jelzi Bél Mátyás nagyságát (és a szerző elfogulatlanságát).

Nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem a korra jellemző polihisztor iskolának egyik legkiemelkedőbb képviselője, akit a berlini, olmützi, londoni, jénai, szentpétervári tudományos akadémia még életében tagjává választotta.  

Műveinek újabb kiadásai és

róla írt művek, internetes hivatkozások:

• Magyarország népének élete 1730 táján (Szerk.: Wellmann Imre), Bp., 1984.
• Hungáriából Magyarország felé (Szerk.: Tarnai Andor), Bp., 1984.
• Buda visszavívásáról (Szerk.: Déri Balázs), Bp., 1985.
• Moson vármegye leírása, 1985.
• Gömör vármegye leírása, 1992.
• Békés vármegye leírása, 1993.
• Bél Mátyás levelezése, Bp., 1993.
• Sopron vármegye leírása - Descriptio Comitatus Semproniensis. I-III. (ford. Földváry Miklós, Déri Balázs, Tóth Gergely.) Kétnyelvű. Sopron, 2001-2006.
• Mészáros Balázs: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Budapest, 1997.
• Tóth Gergely: Bél Mátyás pozsonyi tanítványai. Lymbus 2007. 179-208.
• Tóth Gergely: Bél Mátyás kéziratai a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában : Katalógus (MEK) Catalogus manuscriptorum Matthiae Bél, quae in bibliotheca Lycei Evangelici Posoniensis asservantur. Nemzeti Téka. Budapest 2006.
• A magyar irodalom története : Bél Mátyás (MEK)
• Magyar írók élete és munkái : Bél (Belius) Mátyás (MEK)
• Magyar Protestáns Panteon

Kéziratban megmaradt művei:

• Szelestei N. László: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp. 1984.
• Gergely: Bél Mátyás kéziratai a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában (Katalógus). 

 Keveházi László: Magyarország nagy ékessége 

Az 1999. évi Evangélikus Naptárban "Magyarország nagy ékessége"  – 250 éve halt meg Bél Mátyás címmel megjelent írás.   

Bél Mátyás (1684-1749)

Evangélikus lelkész, tudós. Nevét és alakját mára a feledés homálya borítja. Sírját sem látogathatjuk, eltűnt a temetővel együtt Pozsony városában. Pedig nem sokkal halála után, ezt a szép címet kapta: "magnum decus Hungariae" vagyis Magyarország nagy dísze, kis túlzással még koronának is fordíthatjuk az emlékező szót. 
Hozzátehetjük: III. Károly császár háromszor is fogadta, sőt nemességgel is megtisztelte őt. XII. Kelemen pápa pedig 1736-ban megajándékozta őt egy aranyéremmel, amelyen a megajándékozott képe volt. De mindennél többet mondanak azok az elismerések, amelyek tudományát értékelik: „Bél Mátyás nemcsak a legnagyobb tudományú ember, akit Magyarország a XVIII. századból felmutathat, hanem egyszersmind korának egyik legkiválóbb embere"- írja egy német történész. S talán még ennél is többet mond egy XX. század eleji magyar tudós: „Bél Mátyás nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem általában a Németországban kialakult polihisztor iskolának is egyik legkimagaslóbb képviselője. Leibnitzet kivéve, az egykori német tudományosság egy alakja sem mérkőzhetik vele tudomány és tehetség dolgában” – vagyis, nemcsak Magyarország, hanem Európa ékessége is volt ő. S ha tudományának tartalmát és mélységét keressük, akkor a történésztudós Kosáry Domokost kell segítségül hívnunk, aki felsorolja, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozik kutatása kereteibe s ezek egyikét sem lehet művelni nevének és eredményeinek említése nélkül. Mindehhez már „csak” azt kell hozzátenni: evangélikus lelkész és tanár volt, aki egyforma könnyedséggel és szépséggel fejtette ki tudományát latin, német, szlovák és magyar nyelven is. Egy rövid megemlékezésben teljes képet nyújtani lehetetlen, az évfordulón mégis kíséreljük meg alakjának és szolgálatának néhány vonását felidézni. 
Kalandosnak is mondható élete a Zólyom megyei Ocsova községben indult 1684. március 24-én. Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja a község mészárosa volt. De mindketten istenfélelemben nevelték gyermekeiket. Nem sokkal Mátyás születése előtt űzték el a falu evangélikus prédikátorát, és a kb. másfél mérföldnyire fekvő osztrolukai evangélikus templomot jelölték ki „artikulárisként”, amit a környék evangélikusai látogathattak. Bél Mátyás családja rendszeresen vállalkozott erre az útra, ha nem sikerült, otthon tartott az édesapa áhítatot, és énekelt a család a Tranoscius énekeskönyvből. Mindez nyomot hagyott a fiú életében. Iskoláit több helyen is látogatta ezek közül kiemelkednek: Besztercebánya, Pozsony, Veszprém és Pápa. Utóbbi helyen már nevelő volt. A kiemelkedő tehetségű fiú segítséggel külföldre indult, Halle városát kereste fel. Az itteni egyetem és város egyszerre volt akkor a pietizmus és a modern tudományok centruma. Bél Mátyás itt már nemcsak tanult, hanem tanárként is dolgozott, itt lett tudóssá valójában. Külföldi állása is volt, de mikor „városa”, Besztercebánya hívta, hazajött. Lelkész és tanár volt egyszerre, s az iskolát fel is virágoztatta. Itt történt: egy császári tiszt ki akarta végeztetni, de megmenekült, ez 1709-ben volt, a napot ettől „második születésnapjakén”" ünnepelte. 1714-től a pozsonyi gimnázium tanára, igazgatója, majd pozsonyi lelkészként és esperesként dolgozott haláláig.
Ekkor lett Pozsony igazán a magyar tudományos élet egyik fellegvára, a tanulók száma megkétszereződött, és szokás lett a tehetségesek között, hogy itt fejezték be tanulmányaikat. Ezen az életúton lett az ocsovai hentes fiából Magyarország ékessége. 
A szívbéli hit embere volt Bél Mátyás. Akkoriban így nevezték őket:  
„pietisták”. Ez az irány az „ortodoxizmussal” – „dogmaticizmussal” szemben az élő hitet és az igaz keresztyén életet hangsúlyozta. A keresztyénség lényege nem a tanítás, vagy éppen a hadakozás a „tévtanítókkal” szemben, hanem a szívbeli hit megélése, vallották. Valószínűleg ebből már hazulról is vitt magával valamit batyujában. De igazán Halléban találkozott ezzel az iránnyal, sőt annak vezetőjével, August Hermann Franckéval. Baráti kapcsolatról beszél ez a mondat: „Én nagyobb szerencsémnek tartom, hogy Francke uramat hallgathatom, mintha az egész ország-világ kincsei az enyémek volnának...” A kegyességben és tudományban annyira előrehaladt, hogy Francke saját fiát is rábízta erre a magyar fiatalemberre. S amikor indulóban volt hazafelé, a hír előtte járt, egy egyházi vezető írta levelében: „Burius uram Conrectomak Bél Mátyást, ocsovai fiat commendálta, fészke leszen Besztercebánya a pietizmusnak.” Állomáshelyein fáradhatatlanul hirdette az igét, írta tanítványainak és gyülekezeteinek a Kátét, sok szép és híres építő könyvet lefordított magyarra, sőt Krmann Dániellel, a pietizmus ellenfelével együtt cseh nyelvre fordította a Bibliát is. S ő, aki igazán mestere volt tudományának, tanítványait és a tanárokat így biztatta: „...végül és buzgón fohászkodjanak, hogy a végtelen irgalmasságú Isten fáradozásaikat, melyeket az ő nevének dicsőségére, az egyház hasznára és az ifjúság jólétére megkezdettek, nem múlékony de az örök élei jutalmával buzdítsa kitartásra és így hivatásukba Isten segedelmével nyugodt lélekkel járjanak el.”
Vannak, akik szerint Bél Mátyás a pietizmus és felvilágosodás „mezsgyéjén” élt, mások szerint nem is volt igazán pietista, legalábbis annak nem a szűkkeblű szárnyához tartozott. 
Szabad legyen azonban így fogalmazni: Bél Mátyás egyszerre volt az igaz hit és a tudomány embere. 
Hazájának elkötelezett tudósa volt - ez a másik vonása. „Hungarus-értelmiség” nevezte valaki találóan őt és társait. Tulajdonképpen minden tudományát hazája javára fordította, minden ereje hazája ismertetése volt.
Ezért foglalkozott a magyar nyelv tanításával (magyar nyelvtant írt német nyelven is), és nyelvünk alakulásával, történetével eredetével is. Ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. Így került sor tanulmányára a „szkíták-hunok rovásírásáról”. De hazánkban először ő figyelt fel a finn-magyar rokonságra is, ezt levelezéséből tudjuk. Még nagyobb ügye élete főműve lett a „Notitia Hungariae novae” – óriásira tervezett mű. 
Eredetileg ebben szó lett volna a „régi magyarokról” (őseinkről) és az „új Magyarországról” (a királyok történetéről). Ami végül is négy hatalmas kötetben megjelent, az 9 vármegye részletes leírása, történetükkel, földrajzukkal, leírásukkal. A befejezetlen mű kézirata Esztergomban van. Ezért lehet Bél Mátyást az „államismeret” fejlesztőjének és a hazai földrajz elindítójának is mondani. Miközben dolgozott, egyre több forrás, dokumentum, kódex került kezébe, ezeket összegyűjtve, egy részüket ki is adta az  „Adparatus...” című írásában. Így lett a modem történetírás atyja, a források gyűjtőjévé, feldolgozójává. „Historicus patrius” írta róla valaki, ma talán így mondhatnánk „hontörténész”. S akkor még nem beszéltünk pedagógiai műveiről, tankönyveiről. Volt olyan tankönyve, amit 100 évig használtak még.  
Szakított a magyarázat nélküli „memorizálás” rendszerével, bevezette a hetenkénti tanári értekezleteket, s a tanárok „jegyzőkönyvét”, haladási naplójukat. S csak megemlítjük szintén a hazáját szolgáló, de tanítványainak is segítő újságját, a „Nova Posoniensia”-t. 
Az emlékezésen túl mit tanulhatunk Bél Mátyástól? Évtizedekig arról hallottunk, hogy a hit és tudás két külön, egymással szembenálló ügy. Bél Mátyás élete az ellenkezőjét bizonyítja: nála a hit és tudás nem zárták ki egymást, sőt így lett élete teljessé - a kettő egységében. A hit és tudás egységéhen lehet életünk teljessé, s ha „hazánk díszei” nem is, de annak szolgálói mi is lehetünk így a magunk helyén és ma is.

Az evangélikus lelkész-tudósról kiállítás nyílt az esztergomi Duna Múzeumban. Erről szóló cikkünket ld. a Kultúra rovatban.