Hitvalló evangélikus személyiségek élete és pere – Ordass Lajos evangélikus püspök

Bevezetés, avagy

miért éppen ezt a témát választottam? 

Ordass Lajos püspök életútja, úgy gondolom, mindannyiunk számára érdekes és tanulságos, hiszen egy olyan időszakban élt és próbált munkálkodni, amelyben nagyon nehéz volt a hívő, becsületes ember helyzete.

Engem különösen is érdekel ez az időszak, hiszen még én is születésemtől 18 éves koromig a szocialista rendszerben nőttem fel, tehát valamilyen képem van róla, viszont a hetvenes-nyolcvanas évek már más képet adnak, mint a megelőző 20-30 év.

Mind politikailag, mind egyházi vonatkozásban rendkívül kétes és kényes téma, habár 1990-ben állami részről rehabilitálták a politikailag meghurcolt embereket és történt egyházunkban is bűnvallás a zsinaton az elmúlt időszakra vonatkozóan, mégis ezeket a dolgokat nem lehet elfeledni, csak újratárgyalni. Ezért szükséges lenne Ordasst újrafelfedezni, szerepét újra bemutatni és értékelni. Annál is inkább, hiszen egyházi részről még mindig nem adtak ki olyan nyilatkozatot, amely Ordass rehabilitálását tartalmazná.

(*** Közben Dr. Harmati Béla püspöktől megtudtam: ez a rehabilitálás megtörtént. Dr. Harmati Béla püspök fogalmazta meg és a Déli Egyházkerület presbitériuma – tehát az az egyházkormányzó testület, amelyik 1958-ban hozzájárult a püspök leváltásához – meg is szavazta, így Ordass püspököt a Kerület részéről 1990. május 17-én rehabilitálták. Ezt a rehabilitálást országos részről, az Országos Presbitérium 1990. június 12-én fogadta el. Amikor később a zsinat törvényt fogadott el az egyházi rehabilitálásokról, akkor ezen törvény alapján is megtörtént Ordass Lajos rehabilitálása.)

Ordass Lajos munkásságában mindenekelőtt a törvényességet kívánta helyreállítani, ugyanakkor mindent elkövetett az egyház anyagi megerősítése és szellemi megújulása érdekében. A politikai feltételek azonban nem voltak meg a munkájához. Mai vonatkozásaiban megállapíthatjuk, hogy életműve alig ismeretes, a róla szóló monumentális munkák a köznapi ember számára nem igazán elérhetőek, pedig megérné a rá szentelt időt.

Ordass valóban a Krisztus tanúja volt, benne egy talpig igaz embert ismerhet meg a mai olvasó, így ajánlom mindenkinek ezt a munkát.

Különösképpen is köszönettel tartozom Dr. Boleratzky Lórándnak, aki rendelkezésemre bocsátotta a peranyag gyorsírói hiteles anyagát. 

Ordass Lajos életrajza 

I. Gyermekkorától lelkészi pályája kezdetéig 

Az Újvidék melletti Torzsán született, 1901. február 6-án.

Apja: Wolf Arthur, kezdő tanítóként a Szepességből jött a Bácskába evangélikus kántortanítónak.

Anyja: Steimetz Paula, zsabjai család leánya.

Ordass hat gyermek közül ötödiknek jött a világra.

Testvérei sorrendben a következők: Paula, János, Arthur, Ilonka és Tilda.

Gyermekkora éveiről önéletrajzi írásaiban élénken beszámol, évszakokhoz kötve legfontosabb, még megmaradt élményeit, emlékeit rendszerezve tárja az olvasó elé.

Ekkor tudjuk meg a születésével kapcsolatos történetet is, amikor születése éjszakáján két, a falujukban szolgálatát teljesítő rendőr az éjszakai világosságra felfigyelvén ablakukon zörgetett, mert azt hitték, hogy tolvajok járnak náluk.Sokszor eszébe jutott Ordassnak később is, hogy ez az éjszakai rendőrjárás nem volt-e valami intő jel élete alakulásával kapcsolatban.

Az elemi iskola öt osztályát a szülőfalujában, a gimnázium első három osztályát Újverbászon végezte.

Jól tanult és ennek jutalmaként meghívták a nagyszebeni Gimnáziumba. Édesapjával való hosszas beszélgetése végül is arra vezetett, hogy nem ment el.

„Ich lass aus dir keinen Pangerman machen” – csengett fülébe az atyai figyelmeztetés még évek multán is, amikor Halleban volt ösztöndíjas, vagy amikor a nemzeti szocializmus ellen szólalt fel.

Az 3. év végén tanulmányi eredménye romlott, a vallástanítótól hármast kapott, mint kiderült édesapjával való nézeteltérése miatt és így jó rendű lett. Így került Bonyhádra.

Ekkor került Bácska Jugoszláviához, így elszakadt végleg a szülői háztól és az anyagi támogatása is elmaradt.

1916-ban egy érzékeny veszteség érte, édesanyja meghalt. Szomorúságukat még tetézte az is, hogy két fivére valahol a harctéren volt és sógora is hadifogságban, Szibériában éhezett.

Bonyhádon érettségizett 1920-ban és kérvényt adott be a budapesti egyetemre matematika-fizika szakra, ahová ekkor nem vették fel. Ezzel párhuzamosa viszont felvételizett a budapesti Teológiai Akadémiára is. Ide felvették.

Egyházi segítséggel és magántanítással tartotta fenn magát és párhuzamosan hallgatta a magyar-történelem szakot a Budapesten működő Pozsonyi Menekült Egyetemen.

A budapesti Teológiai Akadémia az eperjesi és a pozsonyi Teológiának az ország összeomlása után Budapestre elmenekített változata volt. Itt 1919-ben indult meg a tanítás az egykori tanárokkal, akik Eperjesen vagy Pozsonyban tanítottak, egyenlőre ideiglenes jelleggel.

Az 1922-23-as tanévben azonban már Sopronban tanultak a diákok.

Budapesti teológusságának ideje alatt egy évet Németországban Halle an der Saale-ban töltött el,a Francke alapítvány ösztöndíjasaként (1922-23-as tanév).  Az infláció következtében azonban ösztöndíja nemsokára a megélhetésére sem volt elég, így kénytelen volt munkát vállalni a Halle melletti káli- és szénbányák egyikében. Berlinben vízumot igényel és kap, így sokévi távoli élet után végre hazamehet Torzsára.

Az 1924-ben a pécsi egyetem soproni Teológiai Fakultásán folytatta tanulmányait.

1923 karácsonyán ismerkedik meg Kirner Gusztáv apostagi barátja húgával, Irénnel, aki később a felesége lesz.

1924 szeptemberében teszi le szakvizsgáját Sopronban, lelkészvizsgáját pedig 1924. október 4-én Budapesten. A következő nap avatja fel Raffay püspök lelkésszé. Ezzel kapcsolatban is idéz két emlékét. Amikor Raffay püspök meglátta, ahogyan egyenként rajzolja a betűket, megrémült: „Ebből a fiúból aligha lesz jó lelkész, ha ennyi időt rabol el az írásra”.

A másik eset akkor történt, amikor a lelkészavatására nem érkezett meg időben a Sopronból rendelt Lutherkabátja. Ekkor Raffay a következő szavakkal adta rá a sajátját: „Vedd föl ezt a kabátot, hátha püspök lesz belőled!”

Hát így indult el lelkészi pályáján Ordass Lajos. 

II. Lelkészi pályájának állomásai 

Első állomáshelye a magyar-német vegyeslakosságú Harta volt (1924-26), majd Mezőberénybe kerül (1926-27), innen a budapesti Deák-téri gyülekezetbe.

1927-ben egy évet tanulmányi szabadságként tölt el Svédországban. Az itt töltött tanulmányok nagyban befolyásolták későbbi teológiai látását is.

Hazaérkezése után Sotvadkertre kerül, átmeneti időre kisegítésképpen (1928).

Egy év múlva újra a Deák-téren van, de nem sokáig, hiszen a protestáns tábori püspökség próbaszolgálatba Debrecenbe osztotta be, tábori lelkésznek.

1929. május 19-én eljegyzi Apostagon Kirner Irént.

Egy év múlva Budapestre kerül az itteni vegyesdandárhoz. Ekkor már nős, öt gyermeke születik, de közülük egy még kisgyermek korában meghal.

Nyelvismerete: német, magyar, svéd, dán, norvég, latin, angol, izlandi. Itt jegyzem meg, hogy erős befolyással voltak rá beszélt nyelvei, s ez főleg a későbbi, félreállítása utáni időben érezhető kéziratai nyelvezetén. Főleg anyanyelvének, a németnek hatása figyelemreméltó.

Budapesten kerületi missziói lelkész lesz, s Uppsalába megy egyháza képviseletében a belmissziói és diakóniai világgyűlésre. Hazatérve az egész ország területén végzi munkáját: Kaposvártól-Esztergomig, Békéscsabától-Salgótarjánig.

1931. június 14-én Cegléden iktatják be gyülekezeti lelkészi állásába. Tíz évet töltött itt.

Ebben az időben a szórvány, a szociális kérdés, a népoktatás és az egyházi megújulás, valamint a sajtószolgálat foglalkoztatta.

1934. januárjától a Sopronban megjelenő Keresztyén Igazság című evangélikus egyházi, társadalmi és hitvédelmi folyóirat belső munkatársa.

1937. augusztus 6-tól a Pest megyei középső egyházmegye esperese.

1939. január 1-től az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságának tagja.

1939. szeptember 7-vel a bányai egyházkerület lelkészegyesületének elnöke lesz.

1941. október 5-én megválasztották Budapest-Kelenföld lelkészének, november 2-án iktatta be Kemény Lajos esperes. Budapesti működése során a háborús évek alatt egyre több feladattal bízzák meg: Egyetemes egyházi aljegyző, a Magyar Luther Társaság, evangélikus egyházvédelmi, kulturális, szociális intézmény lelkészi elnöke.

Ebben az időben jelennek meg a nemzeti szocializmust és a német kulturális előretörést bíráló írásai, skandináviai beszámolói. Erre figyelnek fel többen is és felkérik, hogy Stockholmba menjen követsége lelkészi szolgálatra. Ez arra lett volna jó, hogy előkészítse a háborúból való kiugrást. Ez a terv meghiúsult.

Sikertelen névváltoztatási kísérletek után, a német megszállás idején önkényesen áttér az Ordass családnévre, amit később pár hónap múlva hivatalosan is elfogadnak. Itt jegyzem meg, hogy a róla szóló dokumentumokban hol egy, hol pedig kettő ss szerepel neve végén. Általában a hivatalos iratokban szerepel ezzel az elírással, valószínűleg figyelmetlenség eredményeképpen.

Nyelvtudása révén Raffay felkéri közvetítőnek, hogy a Valdemar Langet svéd követségi tanácsos társaságában keresse fel az esztergomi hercegprímást, Serédi Jusztiniánt az ügyben, hogy a magyarországi történelmi egyházak egységesen adjanak be egy tiltakozást a kormánynál a budapesti zsidóság tömeges deportálása ellen. Ez ekkor elmarad, mert a katolikusok előzőleg már beadtak egy ilyenirányú kérelmet.

1944-ben a svéd követség bizalmasa.

Budapest ostromakor Kelenföldön volt, majd serényen részt vett az újjáépítésben.

1945. szeptember 27-én Raffay püspök utódjává szenteli a Deák-téri templomban, a bányai egyházkerület püspökévé. Négy jelölt közül abszolút többséget kapott, pedig Kemény Lajos lett volna a legesélyesebb. Egyházkerülete a legnagyobb Magyarországon, az evangélikusok 53%-át foglalta magába.

Egyre több gond gyülekezik:

Veszélyben van az egyház autonómiája és szabadsága, magas infláció van, az anyagi kérdések igen nehezek, ekkor kerül Majba Vilmos fegyelmi ügye, valamint Túróczy Zoltán ügye a középpontba, szóbakerül a hitoktatás megszűnése, valamint az egyházi iskolák elvétele is,a kitelepülés és kitelepítés is fontos kérdéssé válik és a szlovákkérdés (magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény).

 A világháború után azonban megélénkült a külföldi segítségnyújtás is, így mehetett ki Ordass egy hosszabb észak-amerikai és európai körútra.

Egyházát képviselte az Evangélikus Világszövetség alakuló ülésén, Lundban, ahol a világszervezet második alelnökévé választották. Gondos jelentésben számolt be útjáról, viszont az ezzel kapcsolatos pénzügyi dolgokat használják ki az ellene felhozott perben, egy év múlva.

Az egyházi iskolák államosításában nem kívánt közreműködni, amit később az ő bűnéül rónak fel.

1948. június 15-én a kormány ugyan ezt megszavazta, de az Evangélikus Egyház ebbe nem egyezett bele.

A kormány az államosítást követően Ordass lemondását követelte. Ebben az időben a sajtó rágalmazó cikkeket jelentetett meg róla az "evangélikus Minszentynek" nevezték, valamint azt terjesztették, hogy nála "Mindszenty reakciója szólal meg" ill. "Mindszentyt túlszárnyalja kihívó magatartásával". Ezeket a rágalmakat főleg Ortutay Gyula, Mihályfi ernő és Dr. Reök Iván terjesztették róla.

Megtorlásul 1948. augusztus 24-én letartóztatják. Ordass már várta ezt, hiszen érezhető volt a közhangulatból. Házkutatás során nagyon sok iratot és könyvet elvisznek, köztük a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó iratokat, melyek nagyon sok adattal szolgáltak egyes emberek szerepéről.

Másnap hazabocsátották, majd házi őrizet alatt tartják, később ezt is feloldják és szeptember 5-én ő tarthatja az istentiszteletet a Deák-téri templomban. 

III. A per 

1948. szeptember 8-án ismét letartóztatták, eddig kapott ugyanis haladékot a püspöki székéről való lemondásra, majd dollársegély bejelentésének „szándékos elmulasztása”, külföldi adóssal szemben fennálló követelés bejelentésének elmulasztása miatt és külföldi (Svédországi) „utikölcsön felvétele” címen vád alá helyezték.

Amerikai útja során kilátásba helyeztek ugyanis 291 ezer dollár segélyt, melyet mint követelést állítólag a Nemzeti Banknál nem jelentett be.

A főtárgyalás 1948. szeptember 28-án reggel 9 órakor kezdődött az Uzsorabíróság különtanácsa előtt és október 1-én hírdették ki az ítéletet.

A 224 oldalas tárgyalási jegyzőkönyvből jól nyomonkövethető a szándék, hogy a bűnösség mindenképpen megállapítható legyen, ezt bizonyítja az is, hogy a védelem két tanúját az ügyben nem is hallgatták ki.

De most nézzük a tárgyalás menetét a hiteles gyorsírói jegyzőkönyv alapján:

I.  A tárgyaláson jelenlevők:

Dr. Csajthay Ferenc-törvényszéki tanácselnök, a tanács elnöke

    A tanács tagjai:

Krausz János, Erdős Bertalan, Ilom Károly, Goldmann Sándorné

    A vád részéről:

Dr. Alpár Antal v. András (mindkét keresztnév előfordul a jegyzőkönyvben)-államügyész

    A védelem részéről:

Dr. Kardos János, Dr. Jellinek József, Dr. Hetényi Miklós-ügyvédek

    Vádlottak:

Dr. Ordass Lajos-püspök

Radvánszky Albert-egyetemes felügyelő

Varga Sándor-egyetemes egyházi főtitkár-lelkész

    Tanuk:

Dr. Elefánti Ervin-rendőrőrnagy

Wiedler Tivadar-igazgató a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál

Keszler László-pénztáros az Evangélikus Egyháznál

Szalay Antal-rendőrnyomozó százados

Varga Sándorné-A budapesti Állami Tanítóképző Intézet igazgatója, Varga Sándor, az egyik vádlott felesége

    Szakértők:

Dr. Hajdu Imre-a Nemzeti Bank ügyésze

Stráner Dezső-a Magyar Nemzeti Bank főellenőre

Kemény Hugó-törvényszéki hiteles tolmács

Dr. Kelemen Endre-törvényszéki orvosszakértő (Radvánszky Albertet az eljárás során szívroham érte, őt kellett kivizsgálnia, később kórházba került és nem folytathatták másnap ellene az eljárást. )

    A feljegyzés hiteléül:

Dr. Papp Sándor-országgyűlési osztályfőnök

Dr. Majercsik Sándor-országgyűlési osztálytanácsos

II. A tárgyalás:

Az ügyész vádindítványának megtartása után Dr. Kardos védő beterjesztette indítványát az ügyben, hogy a Különtanács hatásköre valóban kiterjed-e egy ilyen ügyre a vádirat és a rendelkezésre álló vádiratok alapján. A továbbiakban pedig szeretné felhívni a figyelmet arra vonatkozóan, hogy a vád alapjául szolgáló rendelet 1947:XXIII.tc.7§-ának 2. bekezdése nem alkalmazható a fizetési eszközök és ezek bejelentésének elmulasztásával elkövetett cselekményekre. És még egy különindítványt is beterjesztett kérve gyorsírók alkalmazását és a védelem részéről szakértő alkalmazásának bevonását, valamint Empye úr és Frey úr által írt angol nyelvű levelek hiteles angol tolmács általi lefordítását.

A hatáskör leszállításának indítványát elutasították, mert igen nagy összeg forog kockán a per kapcsán, a különindítványokat viszont elfogadták.

Ezek után került sor a vádlottak kihallgatására. Először Ordass püspököt hallgatták ki, addig a másik két vádlottat elvezették.

Arra igyekezett a tanácselnök fényt deríteni, hogy a püspök ill. a felügyelő hatásköre meddig terjed ki az egyházban ill. a külföldről érkező segélyek milyen módon kerültek felhasználásra ill. mikor és mekkora összegek érkeztek meg az Evangélikus egyház részére külföldről.

Ordass azzal védekezett, hogy munkaköri kötelességeihez nem tartozott az anyagi természetű ügyek intézése, másrészt a segély csak ígéretként  volt értékelhető, hiszen püspöksége alatt ( itt jegyzem meg, hogy előtte Dr. Kapi Béla volt a rangidős püspök 1948. április 21-ig, április 21-június 14-ig Ordass, majd utána június 14-e óta Turóczy Zoltán) egyetlen fillér sem érkezett még meg, valamint a Nemzeti Bankkal és a Gazdasági Főtanáccsal folytatott tárgyalások során tudomásuk volt a segélyekről, ugyannyira, hogy az összeg átutalása kapcsán még prémiumot is fizetett a Nemzeti Bank.

 Ordass után kihallgatták a másik két vádlottat is. Az ő kihallgatásukat nem ismertetném, viszont nem mondtak ők sem semmi terhelőt Ordassra nézve.

A főtárgyalás további menetében az államügyész tartotta meg vádbeszédét:

„Vádolom Ordass Lajos és Varga Sándor elsőrendű vádlottakat a 8400/1946 M.E. számú rendelet 1.§./2. bekezdésének b. pontjában foglalt rendelkezés megszegése folytán a 12.§./1. bekezdés 1.tételében meghatározott bűntett miatt. Emellett a harmadrendű vádlottat, mint önálló tettest a hivatkozott rendelet 4.§.1. bekezdésének b. pontjában foglalt tilalom megszegése folytán ugyancsak a 12.§. 1.bekezdésének 1. tételében meghatározott bűntett miatt ( aranyérme elzálogosítás), továbbá a harmadrendű vádlottat, mint önálló tettest a Büntető törvénykönyv 355.§-ába ütköző, a 356.§.2.tétele szerint minősülő sikkasztás bűntette miatt.”

Tényállás: „Ordass  Amerikában járt 1947.tavaszán és nyarán, érintkezést vett fel bizonyos egyházi tényezőkkel és ígéretet kapott arra, hogy Magyarország részére évi 250.000 dolláros segélyt fognak megszavazni hat éven keresztül. Ordass hazaérkezése után az 1946/47. évi 250.000 dolláros keret terhére megérkeztek különböző dollárösszegek. Nevezetesen 30.000, 21.000 és újabb 21.000 dollár, vagyis összesen 72.000 dollár. Ezt követően jöttek ruhaküldemények, két vagon liszt, vetőbúza, három vagon bab, azután az 1946. december körüli karácsonyi segély keretében kiosztott tejpor, csokoládé, amelyekkel kapcsolatban Ordass Lajos felkérésre olyan értelmű levelet intézett az illetékes körökhöz, hogy ennek a segélyösszegnek a terhére a 25.000 dollár keretei között szándékozik az evangélikus egyház természetbeni adományt,- a megjelölt természetbeni adományt - elfogadni.

A vád ezekre nem terjed ki, ellenben kiterjed egyedül és kizárólag a bizonyos 1948. március 20-án kelt Empye-féle levélre, amelyet a Lutheránus Világszövetség igazgatója Paul Empye írt Ordass Lajos és Radvánszky Albert címére. A bejelentési kötelezettség elmulasztásának vádja az ebben a levélben foglaltakra van alapítva.”

Ezután az államügyész elemezte azt, hogy esetünkben ez az összeg minek tekinthető. Kötelmi követelés esetében van bejelentési kötelezettség alatt az illető összeg. Ha az ajándék jellegét hangsúlyozzuk az adománynak, mivel nem utasították vissza, ezért mindenképpen bejelentési kötelezettség alá esik, valamint ez egy komoly ajánlatnak is tekinthető egyben, mivel az összeg azonnal, bármikor lehívható volt. Nem elég az, hogy a Nemzeti Bankkal szóban megállapodtak és ott tudtak az összegről, hanem írásban kellett volna erről bejelentést tenni. "A védelem felvetette a főtárgyalás során azt, hogy ezt nem kellett volna bejelenteni, mert ez a követelés perelhetetlen ( pl.naturális obligációk )...ez az álláspont merőben téves, azért, mert más az óvó perelhetetlenség és más az a perelhetetlenség, amely csak technikai nehézségek folytán áll elő." A perelhetőség nem kapcsolódik szorosan a kötelemhez, hogy egy szerződés szerződés legyen, itt követelés áll fenn, mert itt is van hitelezői pozíció ( LVSZ-döntőbizottsága, amely eldönti, hogy kinek ad segélyt )és adósi pozíció.

Az ajándékozási szerződés független a perelhetőségtől.

A következő tárgyalt kérdés az az volt, hogy kinek kellett a bejelentést megtenni. "A vád álláspontja ebben a vonatkozásban az, hogy aki ténylegesen közreműködött ennek a követelésnek a létrehozásában, aki közreműködött a lehívás körül, s aki döntő módom közreműködött a levelezéssel, levélvéltésokkal, annak feltétlenül kötelessége volt a bejelentést megtenni, mert hiszen ő tudott róla, ő hozta az evangélikus egyetemes egyházat olyan helyzetbe, hogy az egyház mint olyan, hitelezői pozícióba juthatott az követeléseket illetően." Tehát hiába a soros püspök rendje az egyházban ez nem számított.

Ezután az ügyvédek megtartották védőbeszédüket és a vádlottak pedig az utolsó szó jogán védekezésüket.

Dr. Kardoss: Ordasst egyháza és nemzete iránti elkötelezettség vezette külföldi útjai során. Mint egy apostol, csupán az utiköltsége volt biztosítva a syámára. Nem fogadott el semmiféle egyéb segítséget, csak azokat, amelyek feltétlenül szükségesek voltak költségeinek fedezésére. Nemeslelkű gondolkodását méltatja, ahogyan ő minden ügyében cselekedett.Nem károsította meg a magyar nemzetgazdaságot, sőt még gyarapította is ezekkel a segélyekkel. Útjáról részletes beszámolót írt, melyben semmit sem hallgatott el. Az amerikaiak nagylelkű segítségnyújtásra határozták el magukat, melyről a legilletékesebb Nemzeti Banki szervezet, a vezérigazgató szerzett tudomást. A Gazdasági Főtanács a még előző évből (1946/47) esedékes segélyekből forintot juttatott az egyháznak, a Magyar Nemzeti Bank útján, tehát az első valutaátváltási tranzakciók még Ordass püspöksége előtt lezajlottak.

Azért az ő címére írtak, mert ő volt ismertebb személy külföldön, illetve ő járt kint külföldön, de ez korántsem jelenti az ő egyedüli illetékességét.

A Lutheránus Világszövetség genfi szerve, amely a segélyezési ügyeket intézi, megszavazta a segélyeket Magyarország számára, ezután jöttek az újjongó külföldi levelek, hogy nemsokára megérkeznek utánuk a segélyek is. Persze, hogy nem utasították ezeket vissza, hiszen nagyon nagy szükség van erre a pénzre.

Nem a saját vagyonukból adtak, tehát nem ajándék volt ez a pénz, hanem az amerikaiak gyűjtéséből származó pénz volt ez, melyet a világ rászoruló evangélikusai között osztottak fel. Ennek a segélyezési akciónak tehát nincsen neve, nincs tehát követelés, nincsen hitelező és nincsen adós sem. Ez az üzlet a magyar népgazdaság érdekeit szolgálta, annak semminemű kárt nem okozott. Azért nem tettek bejelentést, mert semminemű bejelentési kötelezettség ebben az esetben nincsen, de mégis történt egyfajta bejelentés, amely megfelelő ebben az esetben, vagyis egy szóbeli megállapodás. A lelkiekben való közreműködés vezetett odáig, hogy Ordass ezt a pénzt megkaphatta, hiszen prédikált és áhitatokat tartott útja során, ő nem foglalkozott gazdasági ügyekkel, püspök volt, semmiféle szándékos félrevezetésről nem lehet szó, emellett bejelentési kötelezettsége sem volt tulajdonképpen. Az igazság mindenképpen mellette kell, hogy álljon és az ügyvéd bár sajnálatosnak tekinti ezt a perbevételt, mégis hálás a gondviselésnek, hogy védő lehetett ebben az ügyben.

Ordass: "Azokhoz, amiket ügyem védelmében a védőm szóvátett, nem sok hozzáfűzni valóm van. Csak egynéhány mondat erejéig kívánom igénybe venni a tisztelt különtanács figyelmét.

Az alatt az öt hét alatt, amióta ez az eljárás folyik, bőségesen volt időm magamba nézni és felvetni magamban azt a kérdést, hol, miképpen vétkeztem, kell-e éreznek valami mulasztást, vagy bűn feletti lelkiismeretfurdalást? Sokszor kérdeztem meg imádságban Istentől is. A válasz egész világosan megkaptam, abban a mérhetetlen lelki békességben, amellyel Isten az utolsó hét alatt szüntelenül eltöltött. ...Soha életem eddigi folyamán Isten olyan csendes békességgel meg nem ajándékozott, mint ezekben a napokban, amelyek pedig mindenképpen alkalmasak lettek volna arra, hogy felborítsák belső csendemet.

Amit szolgálatomban elvégeztem, úgy éreztem, hogy a köz érdekében végeztem. Egyházamat és azon keresztül hazámat akartam szolgálni. Amikor arról az utamról, amelyről olyan sok szó esett perem folyamán, visszatértem, azzal a kifejezett kéréssel fordultam egyházi hatóságomhoz, hogy ne juttassanak sem a nyilvánosság előtt, sem a magánbeszélgetésben köszönetet kifejezésre azért a szolgálatért, amelyet Isten akarata szerint sikerrel végeztem. Természetes, hogy nem emeltem semmiféle igényt arra, hogy hazám fejezzen ki ebben a tekintetben köszönetet. Nem is gondoltam, hogy ebbe az egész kérdésbe egyáltalában bele fog szólni. Ha gondolatomban megfordult volna az, akkor talán mindössze arra gondoltam volna, hogy hazám a maga szószólóin keresztül annyit talán elmond, hogy egy szegény egyszerű ember a maga képességei szerint igyekezett a rombadőlt hazát és egyházat az újjáépítésnek a munkájával szolgálni.

A köz területén szolgáltam. Közismert mindenki előtt,  aki a köz harcaiban áll, hogy ott sebeket lehet kapni. Nem titkolom a mélyen tisztelt különtanács előtt, hogy én most sebet hordozó ember vagyok. Önök ítéletre fognak visszahúzódni, az Önök lelkiismeretére fogják ráhelyezni mindazt, ami itt a per folyamán velem kapcsolatban elhangzott. Nem tudom, mi lesz ez az ítélet. Ha lelkiismeretük arra fogja Önöket kényszeríteni, hogy engem felmentsenek az emelt vádak alól, akkor úgy érzem, hogy az a seb, amelyet a közért folytatott munka mezején a harc közben kaptam nem lesz olyan véres, hogy a közért teljes odaadással és önzetlenséggel tovább ne dolgozzam. ...Lehet, hogy amikor Önök lelkiismeretük mérlegére engem és cselekedeteimet ráhelyeznek, ítéletet fognak mondani, bűnösnek fognak hirdetni és ezért büntetést fognak szabni rám. Ezt is alázatos szívvel és csendesen elfogadom. Egyelőre fátyollal takart és érthetetlen lesz számomra az Isten akarata, elítéltetésem esetén, de elfogadom alázatos lélekkel Istenemtől, mert tudom, hogy elítéltetésemben is az ő áldott akarata fog megvalósulni."

Ezután még a másik két vádlottat is az utolsó szó illette meg.

Ítélethirdetés: 1948. október 1.

„A budapesti uzsorabíróság különtanácsa bűnösnek mondotta ki Dr. Ordass Lajos és Varga Sándor vádlottakat, mint a BTK. 70.§-a szerinti tettestársakat a 8400/1946.M.E. rendelet 1.§.2. bekezdés b. pontjában, illetve a 13.§.1. bekezdésében foglalt kötelezettség megszegése folytán elkövetett és a 17.§.1. bekezdés 1. tételében meghatározott külföldi követelés bejelentésének szándékos elmulasztásával elkövetett bűntettben.

A budapesti uzsorabíróság különtanácsa ezért a 8400/1946.M.E. számú rendelet 17.§.1. bekezdésének 1. tétele és a 4. bekezdés, valamint a II.Bn.3.§-ának 2. bekezdése alapján, Dr. Ordass Lajos vádlottat a BTK:91.§-ának alkalmazásával 2 évi fegyházra, mint főbüntetésre, továbbá 5 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartalmú felfüggesztésére és háromezer forint pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéli.”

Indoklás:

Tulajdonképpen az ügyész általi érveléssel egyezik meg - mellékletben csatolva. 

IV. Az ítélet letöltése 

Budapesten a Csokonai utcában, a Markó utcában és a Gyűjtőfogházban, majd Szegeden és Vácott volt fogoly. Szegeden a leghosszabb időt 15 római katolikus paptársával közös cellában töltötte el. Vácott magánzárkában volt. Hogy ne legyen teljesen tompa napirendet talált ki, melyet hűségesen végre is hajtott minden nap.

Szabadonbocsátása előtt néhány héttel 1950. április 1-én, az Egyházi Bíróság is ítéletet hozott ügyében, Ortutay kultuszminiszter sürgetésére ültek össze, s Ordasst "püspöki hivatalától való elmozdításra ítélték". A fegyelmi eljárás nyüzsög az alaki és anyagi jogszabálysértésektől, a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, nyolc bíró tartózkodásával négy szavazat ellenében állapították meg a fegyelmi vétség "elkövetését". Sem Ordasst, sem védőjét nem idézték meg, a tényállást sem állapították meg...stb.

1950. április 17-én kapta meg Ordass a következő szöveggel:

„A Magyarországi Egyházegyetem Külön Fegyelmi Bíróságától. 452/1950.

A Magyarország Evangélikus Egyházegyetem Külön Fegyelmi Bírósága egyházfegyelmi vétség miatt Ordass Lajos bányakerület püspök ellen indított egyháztörvénykezési ügyben Budapesten 1950. április hó 1-én meghozta a következő ítéletet:

A külön fegyelmi bíróság tárgyalta Ordass Lajos panaszolt ügyét, aki negyvenkilenc éves, születési helye: Torzsa, lakóhelye: Budapest, (jelenleg büntetését tölti), családi állapota: nős, vallása: evangélikus, foglalkozása: püspök, aki ellen a panasz tárgyát az E.T.VIII.t.c. 35.pontjának 1/j.pontjába ütköző egyházi vétség képezi, mely szerint Ordass Lajos bányakerületi püspököt a budapesti uzsorabíróság különtanácsa 1948.évi október hó 1. napján hozott Ub.XXX/I-15475/1948. számú jogerős ítéletével bűnösnek mondotta ki a büntetőtörvénykönyv 70.§-a szerint 8400/1945.M.E.sz rendelet 1§.2. bekezdés b. pontjába ütköző bűntett elkövetésében és ezért őt a BTK.91.§-ának alkalmazásával kettő évi fegyházra, mint főbüntetésre, továbbá négy évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére és 3000,-Ft pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte.

A külön fegyelmi bíróság megállapítja, hogy Ordass Lajos ellen az uzsorabíróság által hozott ítélet következtében előállott súlyos helyzet egyházi érdekeket sért és ezért őt az E.T.VIII.t.c.36.§-ának 4.pontja alapján viselt egyházkerületi püspöki hivatalától való elmozdításra Ítéli. A bíróság az E.T.VIII.t.c.42.§-a alapján kimondja, hogy az elítéltnek és az elítélt után tartásra jogosultaknak ellátási igénye fennmarad.

    Indoklás:

A külön fegyelmi bíróságnak nem állott módjában az uzsorabíróság előtt folytatott üggyel érdemben foglalkozni, ellenben megállapította azt, hogy Ordass Lajos püspök az uzsorabíróság ítélete következtében az E.A.121-135-ig terjedő §-okban a püspök számára előírt kötelességeket nem teljesíti és a bíróság úgy látta, hogy belátható időn belül nem is teljesítheti, ami egyházi közérdeket sértés ezért a rendelkező rész szerint kellett határoznia.

Kelt Budapesten, 1950. április hó 1. napján. Dr. Reök Iván sk., egyetemes felügyelő, a külön fegyelmi bíróság elnöke, Magocsy Emil sk., a külön fegyelmi bíróság bírája, előadó, Groó Gyula sk., a külön fegyelmi bÍróság jegyzője.” ( 1.--373-374.old.)

Ordass kérvényezi, hogy előbb szabadulhasson és jó magaviseletéért engedjék el számára a „nyolcadot”, így szabadulhat 1950. május 30-án. 

V. Félreállítva,

majd újra munkában a forradalom alatt 

Gyökeres változások mentek végbe, amíg nem volt szabadlábon. A bányakerületi püspöki székbe Dezséry Lászlót tették, aki előbb Óbudai lelkész volt.

Hiába emeltek szót külföldi barátai ügyében a kormánynál, csak nyugdíjazásának ügye került előtérbe.

Itt is kétféle változatot tártak elé: vagy ő kéri nyugdíjazását, és akkor az állampénztártól kap nyugdíjat, mégpedig igen szép összegben, vagy pedig a szerény egyházi nyugdíjjal kell megelégednie.

A nyugdíjintézeti határozat értelmében így havi 1000,-Ft-ot állapítottak meg, amit később 1060,-Ft-ra emeltek.

Családjuk így igen nehéz anyagi gondok közé kényszerült, amit még nehezített az is, hogy gyermekeit nem vették fel fővárosi iskolákba. Még Zsuzsa lányának Dedinszky Gyulával szándékozott házasságát is megpróbálták megakadályozni.

1956 azonban a nagy változások éve lett nemcsak a politikában, hanem Ordass életében is.

Az Egyházak Világtanácsának ülésére hazánkba sok külföldi személy érkezett, akik élénken érdeklődtek Ordass iránt. Az ő közbenjárásukra indult meg valami Ordass körül. Előveszik újra nyugdíjügyét, beszélnek újbóli szolgálatbaállításáról, rehabilitációjáról is.

Megérkezik 1956. október 5-én az állami rehabilitációjáról szóló határozat:

„A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága megállapítja, hogy a devizabüntett miatt Dr. Ordas Lajos és társai ellen indított büntető ügyben a budapesti uzsorabíróság különtanácsa által Mb.XIX/1.15. 495/1948-5-szám alatt hozott ítéletnek Dr.Ordas Lajos terheltre vonatkozó része törvénysértő. Ezért az ítéletnek ezt a részét hatályon kívül helyezi és Dr. Ordas Lajost az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmenti.” 

Az államhatalom intézkedései után az Egyetemes Egyház Törvényszéke is ítéletet hozott, 1956 október 8-i dátummal:

„Az Egyetemes Törvényszék teljes ülése a D.Ordass Lajos evangélikus püspök ügyében a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Különbírósága által 1950. április 1-én hozott 452/1950. számú ítéletet alaki és anyagi jogszabálysértések miatt törvénysértőnek nyilvánítja és hatályon kívül helyezi.

( 1.--412-413.old.)

Nevezett minden joghátrány alól mentesíti. kimondja teljes rehabilitációját és egyházjogi szempontból úgy tekinti, mint aki ellen nem volt folyamatban egyházi fegyelmi eljárás.

Megállapítja, hogy megilleti D.Ordass Lajos evangélikus püspököt az erkölcsi és anyagi kártérítés.

Ennek foganatosítása végett az ítéletet megküldi az egyetemes felügyelőnek.

Elrendeli az ítélet megküldését az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének és az egyetemes nyugdíjosztálynak. Az ítéletet közzéteszi az „Evangélikus Élet” című egyházi lapban.”

Anyagi kártérítését nem fogadta el, a házkutatás során elvett tárgyakat nem adták vissza.1956. október 14-én több mint nyolc évi hallgatás után a budahegyvidéki gyülekezetben tarthatta meg első úrvacsorai-istentiszteleti szolgálatát.

Az 56-os forradalom alatt október 30-án lemondott Dezséry László püspöki tisztségéből, később Vető püspök is lemondó nyilatkozatot tett és Mihályfi AEH vezető is elhagyta az országot.

November 1-én vehette át a püspöki hivatalát Ordass. Hivatalosan de facto állami jóváhagyással kerek 20 hónapig tölthette be.

Ezekben a napokban szabadították ki őrizetéből Mindszenty József hercegprímást, akinél Ordass nemsokára tiszteletét is teszi.

November 3-án egy megbeszélést hívtak össze, hogy a megváltozott helyzetben a viszonyokat tisztázzák. Különböző egyházzal kapcsolatos intézkedések születnek. Később ezt az értekezletet az Ordass klikk összeesküvése címén értékelik a sajtóban.

1956. október 12-én megválasztják a Lelkipásztor szerkesztőbizottságának tagjává, majd püspöki hivatalának átvételéig ideiglenesen teológiai tanári állást vállal. Első előadását 1956. október 24-én kellett volna megtartania, de erre nem kerülhetett sor.

1956. december 11-én egyetemes presbitériumi ülést tartottak, december 12-én déli kerületi presbiteri ülést, december 13-án pedig Országos Lelkészegyesületi értekezletet.

Általában békés hangulatban folytak le ezek az értekezletek, viszont az itt határozatba vett dolgokról a kormánytól csak ígéreteket kaptak, melyeket nem nagyon akartak teljesíteni.

külföldi vendégek is érkeztek, majd februárban beiktatta Ordass hivatalába Túróczy Zoltánt, Északi Egyházkerületi püspökké és Mády Zoltánt egyházkerületi felügyelővé.

1957. márciusában törvényerejű rendeletet jelentetett meg a kormány (22.sz.), amely kimondta, hogy az egyházak kötelesek a jövőben a püspökválasztásoknál, az egyetemes és kerületi felügyelői, valamint a teológiai főiskolák dékáni tisztségének betöltésekor előzetesen megszerezni a megválasztandó személyt illetően az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulását. Ezt a jóváhagyást 1956. október 1-ig visszamenőleg kötelesek beszerezni.

Hiába tiltakoztak ez ellen, csak annyit értek el, hogy az evangélikus egyház ez ügyben "rendben" lett.

Hattagú magyarországi küldöttség élén 1957 nyarán Minneapolisban résztvehetett az Evangélikus Világszövetség 3. naggyűlésén,ahol már másodszor beválasztották a világszervezet elnökségébe, ahol ezúttal ennek első alelnöke lett.

Hazajövetele után az egyház helyzete újra romlik, szeretnék megtenni békepappá, valamint különböző megfélemlítésekkel az egyház szabadságát meggátolni igyekeznek. 

VI. Újbóli elmozdításától haláláig 

Egyre súlyosbodik a helyzet, folyik az Ordass elleni uszítás. Ennek végeredményeképpen, 1958. június 19-én Mihályfi Ernő levélbeli értesítése alapján püspöki hivatalát másodízben is kénytelen átadni. Helyére két órára Dezséryt ültetik, aki egy Ordass elleni kirohanás-jellegű beszéd után lemond hivataláról.

Ezután visszavonultan élt, szűk családi körében, Budapesten, vagy vejénél Nagybörzsönyben.

Teljesen kikapcsolták az egyházi élet eseményeiből, csupán egyetlen egyszer élénkül fel a közvélemény körülötte: az 1970-es évek elején Turai István egyházfőtanácsos és Straub István ÁEH osztályvezetőhelyettes beidézeti hivatalába az ügyben, hogy Kukkonen magyarországi finn ösztöndíjas hazatérve egy dolgozatában, melyet a háború utáni magyarországi Evangélikus Egyház életéről írt hosszasan beszámolt Ordass életéről és annak alakulásáról is. Ez az akkori állami és egyházi vezetőségnek nem tetszett, ezért hallgatták ki, majd összehívták a Budai és Pesti Lelkészi Munkaközösséget egy ülésre Budapestre, melyen élesen elhatárolták magukat Ordasstól és kinyilvánítják egyhangú bizalmukat az egyház vezetősége iránt.

Skandináv egyházi művek fordításával foglalkozott. Az Allentown-i (Pennsylvania, USA, 1947) és a Reykjavik-i (Island,1971) Egyetem díszdoktorává avatta. Az Evangélikus Világszövetség elnökségének tiszteletbeli tagja volt (Helsinki,1963).

Szívbántalmak miatt hunyt el, 1978. augusztus 14-én. A Farkasréti temetőben nyugszik. 

VII. Felhasznált irodalom            

A felhasznált irodalomhoz egyetlen megjegyzésem van.

A dolgozat megírásakor a legtöbbet Ordass Lajos személyes írásaiból merítettem, itt nem jelöltem az oldalszámot, hiszen tartalmi beszámolóra törekedtem, csak az ítéletek mellett tüntettem fel a forrást az itt sorszámozott könyvek számával és az oldalszámmal. 

1. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások

   Válogatás: Szépfalusi István

   Bern 85-87

   Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 

2. Ordass Lajos: önéletrajzi írások

              Válogatott írások

   Válogatás: Szépfalusi István

   Bern 82-85-87

   EPMSZ

3. Terray László: Nem tehetett mást

   Budapest, 1990 

4. Ordass Lajos büntetőügyének dokumentumai

   Dr. Boleratzky Lóránd tulajdonából

   Gyorsírói jegyzőkönyv gépelt példánya - 224. old.