Választás – ok

Aztán egyre többször kellett választanom. Hogy, mikor is tanulom meg a leckét, megyek-e edzeni, és mikor fekszem le aludni. Folyamatos választás az élet, erre jöttem rá! Persze később nagyobb és fajsúlyosabb dolgokban kellett választanom. Hová is szeretnék menni tovább tanulni, mit mondok másoknak, vállalom-e az öltözködésem, a stílusom. Mit mondjak anyámnak, aki beteg, de nem akar menni orvoshoz. Hogyan kezeljem mámoros édesapámat.

Nagy öröm volt mindig, mikor tudtam választani. Mert nem mindig tudtam és most is néha nehéz egy-egy döntés. Azt hiszem azért, mert mindig szeretnék jól választani és az a tapasztalatom, hogy nem mindig választottam jól. Úgy érzem néha, hogy más helyzeteket, más embereket, közösséget kellett volna választanom. Hogy máshol van a helyem és nem ott, ahol épp vagyok. Ez gondolom nem lesz könnyebb később sem.

Választani. Mindig választani. Kicsit unom már. Aztán, nem is olyan rég, az a fantasztikus érzés járt át, hogy egyre inkább megélem, hogy ÉN vagyok. Ez az élet, bármilyen is legyen, az enyém. Ehhez pedig kellenek a döntések. Ez tesz emberré. A döntéshozatal a választás az, ami alakítja az arcomat és a tekintetem. Persze azt szeretném, ha mindig tiszta és felemelő lenne az életem. És ehhez kell dönteni. Mi lenne a másik úton? Soha nem fogom megtudni, de emberré faraghatnak a választásaim.

Feldmár Andrásnál olvastam, hogy amikor az ember elér egy kereszteződéshez, akkor három irányba mehet. Jobbra, balra, vagy visszafelé. Latinban a három jelentése Tri és az út jelentése Via. Mikor toporgok egy helyzet előtt, és nem megyek sehova, akkor bizony az életem elkezd triviálissá válni. Triviálisan pedig nem szeretnék élni, vagy inkább azt mondom, hogy triviálisan nem szeretnék álldogálni. Választanom kell. Lehet, hogy rosszul választok? Lehet.

Az is lehet, hogy nem az út a fontos, hanem a választás? Az úton járás már a következmény. Attól lehet szép, hogy azt az utat ÉN választottam. Akkor szép lesz az út, akkor járható lesz, mígnem jön egy következő elágazás és a kérdés triviális leszek-e vagy megyek tovább?

Milyen jó, hogy választanunk mindig lehet. Sokáig úgy éltem meg a választásaimat, hogy muszáj, kell választanom. Egy ideje, inkább úgy élem meg, hogy lehet választanom. Milyen más minőség és milyen isteni lehetőség.

Mindig választhatok. Minden pillanatban mondhatom, hogy most nem erre, hanem arra megyek. A választásom helyénvalósága attól függ – legalább is én úgy élem meg – hogy helyén van-e és valóságos-e? Ez abban a pillanatban dől el, mikor döntök és nem az úton derül ki.

Hiii, ez nagyon jó! Mert csak így tudok választani, hogy akkor, amikor döntök, akkor tiszta szívvel és jó szándékkal választok. Mi lesz belőle? Nem tudom. Ki lesz belőle? Remélem ember. Ember, akinek egyenes az útja vagy göröngyös, sima vagy bukkanókkal teli. De azt az utat ember fogja végigjárni. Ember, aki tanulgatja, hogy nem az út a lényeges, hanem a lábam, ami rálép az útra. A tekintetem lesz a fontos, ami előre tud nézni. Az élet lesz a fontos, amit mindig választhatok. Mert a választások, tesznek élővé.