Csempészek

Rosszfilmnéző Klub: Csempészek

A szót, hogy akciófilm, legalább tizenöt éve nem használtam, és akkor is azokra a VHS-en cserélgetett B-kategóriás filmekre, amelyekért már kamaszkorunkban is sajnáltuk a kölcsönzési díjat. Ebben a már-már elfeledett régi világomban találtam magam, miközben kényelmetlenül fészkelődtem a multiplex mozi süppedős foteljében. Mire gondolok? Álljon itt egy mondat a film promóciós anyagából:

„Mark Wahlberg a főszereplője ennek a sodró lendületű thrillernek, mely a nemzetközi csempészés veszedelmes alvilágában játszódik, ahol hemzsegnek az elszánt bűnözők, a korrupt rendőrök, ahol nagyok a tétek és nagyok a pénzek, ahol a hűség ritka, és a halál csak egy rossz mozdulat kérdése.”

Ha tehetném, csak ezt idéztem volna eme cikk helyett, annyi megjegyzéssel, hogy „no comment”. Mindent elárul, talán többet is a filmről, mint amennyi időt vesztegetni érdemes rá.

A film egy régen és sokszor lerágott klisére próbál építeni, mégpedig arra, hogy a megjavult bűnözőt még egy utolsó bűncselekményre visszarántják múltjának árnyai, amire persze majdnem rámegy mindene és mindenkije, de végül mégsem. A film nem sodró lendületű, hanem zaklatott, meg-megtört ritmusú, a „nemzetközi csempészés” kifejezéstől már elsőre cinikus vigyorba torzul az ember arca, de a reklámszöveg írójának patetikus sorai valós képet festenek, ha nem is a filmről, de legalább az alkotók szándékairól. A tény, hogy nem sikerült nekik elérni a kívánt hatást, köszönhető a következetlen cselekményvezetésnek, a hiteltelen színészi játéknak, az alacsony költségvetésűnek látszó akciójelenetek nyolcvanas éveket idéző szánalmas koreográfiájának, a szintén letűnt filmtörténeti korszakokat idéző sérthetetlen jó és számolatlanul hulló gonosz és rendőrkarakterek kliséjéig sok mindennek, de ha tovább soroljuk, akkor a kedves olvasó tévesen azt hihetné, hogy a filmnek ennyi megfejtésre váró rétege van. Nincs! Mindenesetre nagy veszélyben lenne a globalizáció, ha a nemzetközi szállítmányozás úgy működne, ahogyan a film sugallni próbálja. 

A főgonosz Tim Briggset a Jóbarátok zavart mellékszereplőjeként debütált Giovanni Ribisi játssza, némileg hátán hordozva a filmszínészi szakma becsületét, jelentősen túljátszva szereplőtársait, de őszintén szólva magát a szerepet is. Ha volna olyan díj filmenként, hogy a legkevésbé hiteltelen alakítás, akkor neki ítélhetnénk, bár való igaz, a léc nem volt magasan. A megjavult csempészlegendát alakító Mark Wahlberg „színészi játékát” a honlap szellemiségére való tekintettel nem jellemezzük, bár való igaz, hogy nem ő a legrosszabb a filmben. 

Mindezt végiggondolva a filmajánlónk jó tanácsa: Nem ajánljuk!