Schermann Gábor – 2009. 11. 08. – Tatabánya
Kedves Testvérek! Lukács evangéliumából szól hozzánk a mai vasárnapnak az evangéliumbeli igéje. A 12. fejezet végéről, az 54. verstől kezdve olvasom: Jézus így szólt a sokasághoz: „Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön; és úgy lesz. Amikor pedig azt halljátok, hogy a déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön; és úgy lesz. Képmuta-tók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt pedig miért nem tudjátok felismerni?” „De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos? Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megszabadulni tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon, és hogy a bíró át adjon a börtönőrnek, a börtönőr meg tömlöcbe vessen téged. Mondom neked: nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.” Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság! Ámen.
Különös egy igerészlet ez, kedves Gyülekezet. Jézus ebben az egész fejezetében Lukács evangéliumának, a 12. fejezetben 59 igeversen keresztül - ami nem csekélység - folyamatosan, egyvégtében tanít. Részben a tanítványait külön, részben a sokaságot; hol ezeket, hol azokat, de egyfolytában tanít 59 versen keresztül, és ennek a végén, az addigiakhoz illusztrálásképpen még két példát mond.
Hát nem pont ezt a két példát jelölték ki nekünk mára? Mert hogy mit illusztrálnak itt ezek a példák, az már itt nem nagyon olvasható. Azért ne keseredjünk el nagyon, megpróbáljuk a példákból és a másik két igéből, amit már fölolvastam, kitalálni, hogy mi lehet a megoldás? Próbáljunk meg egy kicsit utána következtetni.
A két példa, amit Jézus mond, ugyanarról szól. Ugye, az egyiket az időjárás jelenségeiről, jeleiről mondja, a másikat pedig a szükséges tennivalók időben való megtételéről, megoldásáról. Ugyanarról szól tehát a két példa, egymás után mondja őket, mint ugyanannak a tanításnak az illusztrációit.
Vannak, akik jól tudnak helyezkedni; „jó időben, jó helyen” – szokták mondani. Tudják, hogy mikor kell befektetni, mikor kell kivonulni a piacról. Tudják, hogy mikor kell felvásárolni a részvényeket, mikor kell megszabadulni azoktól. Tudják, hogy mikor kell az Eurót vásárolni és mikor kell eladni. Tudják, hogy mikor kell egyik párthoz csatlakozni,és mikor a másikhoz.
Vannak, akik jól tudnak helyezkedni. Miért? Mert mindig vannak körülmények, jelek, amelyekből következtetnek a jövőre. Ezek a jelek jó eséllyel, jól mutatják a jövőt, bizonyos valószínűséggel ki lehet belőlük találni azt, ami lesz. Többé-kevésbé mindannyian értünk ehhez. Van, aki nagyon jól, van aki kevésbé, de azért – mondjuk - ilyen körülmények között mindenki tudja, hogy lassan ideje lesz valami fedél alá húzódni. Mert úgy tűnik, hogy lesz egy kis eső vagy szél.
Ezek a jelek mutatnak valamit, amit jó eséllyel ki tudunk találni. De ha még nem is olyan egyértelmű a dolog, mert szép, derűs az ég és vidámak a felhők, de mellette azt mondja a mesterséges viharjelzés, hogy 5 perc múlva már inkább az előző képekhez fog hasonlítani a környék, akkor a bölcs, előrelátó ember még ebből is tud következtetni. Nem érhet meglepetés, - ők aztán szóltak. Igen, vannak jelek, amelyekből jó esetben értünk.
Vannak olyan helyzetek is, amelyeket igyekszünk elkerülni, és ezekre is tudunk az előttük levő jelenségekből vagy körülményekből következtetni. Tudjuk, hogy jobb személyesen megegyezni, mint perbe menni, mert ha beindul a jogi-gépezet, akkor ki tudja, hogy mi sül ki belőle. Ez is olyan, amit általában – ahogy Jézus mondja – meg tudunk ítélni. Erről szólnak tehát a példák.
Mért mondja ezeket? Amiben a végleges mondanivalójára, tanítására visszautal, azt talán az a mondat: ezt az alkalmat miért nem tudjátok felismerni? Ez - az, ami visszakérdezés az illusztrációból - a végleges mondanivaló. Mivel Jézus az Isten terveiről, rendrakásáról, ítéletéről, az ő eljöveteléről beszél, ezért ezek a példák is erre mutatnak.
Vannak jelenségek, helyzetek, körülmények, amelyekből többé vagy kevésbé tudunk következtetni arra, hogy mi lesz? Isten terveivel, Isten tetteivel, Isten ígéreteivel kapcsolatban viszont sokkal jobban – mint mondjuk az időjárással kapcsolatban - szeretjük azt mondani, hogy – például – ki tudja; hát, majd csak lesz valahogy; talán egyszer - és ehhez hasonlók. Vagyis olyan gondolatok, olyan vélemények, olyan előrelátások – idézőjelben -, amik arról tanúskodnak, hogy valójában nem akarunk semmit előrelátni. Fogalmunk sincs, vagy azt gondoljuk, hogy fogalmunk sincs arról, hogy Isten kicsoda, mit akar, mit mond és mit várhatunk tőle?
Ezért mondja Jézus ezeket a példákat, hogy vannak az életben olyan dolgok, amelyekből tudunk következtetni az általuk jelzett valóságra. Az Isten szavából, az Isten ígéreteiből, tetteiből, jelenlétéből, látogatásaiból érdemes ugyanígy következtetni, figyelni rá és megfogadni azt, amit mond. Ezért mondja Pál apostol a gyülekezetnek, amit olvastam: nem szeretnénk, ha tudatlanok lennétek . „Én sem szeretném” - mondja Jézus.
Az Istennel való megbékülés alkalmának, lehetőségének útján ugyanis egyértelmű jelek vannak. Az időjárásnak vagy a világ jobb kimenetelének vannak jelei. Ezek a jelek segítenek következtetni arra, hogy mi lesz?
Az Isten tervének, akaratának, tetteinek pedig jele van. Lényegét tekintve egy darab jele! Erre az egyre elég odafigyelni és komolyan venni! Ez, az Istennel való megbékülésnek a jele, az erre utaló előrejelzés, vagy lehetőség, vagy felhívás.
Pál apostolnak egy másik leveléből (2. Korinthusi levél 5:17-21) hadd olvassak egy rövid részt, amelyben ez benne van: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
Eddig az idézet, amely az Istennel való megbékülés útjáról szól. Ez az egy jel Jézus Krisztus. Elég erre figyelnünk!
