Zorán: ami nagyon más, az a karácsonyi sütemény
Pravoszláv rítus szerint, szerbül énekelték a karácsonyi dalokat. Nem jártak templomba Zorán Sztevanovity szülei, de a Belgrádból hozott szokásokat megtartották és ennek nagyon örül. Nem annyira vallási áhítat volt ez, inkább a magától értetődő szeretet, annak a vágya, hogy örömet szerezzenek egymásnak. Forrás: STOP/Népszabadság
„A mama megsütötte azt a bizonyos süteményt, amit csak karácsonykor ehettünk - akkor nem értettük, hogy év közben miért nem lehet, pedig olyan finom. De hát erről szól az ünnep, hogy az ember visszatartja magát év közben, ilyenkor megáll egy pillanatra. Szandra lányom például nagyon bánja, hogy azok a rituálék nincsenek már, amiket a nagyszülőknél megismert" – mondja Zorán, aki saját magán érzi, hogy egyre kevesebb idő és alkalom van kifejezni az érzelmeket.
„Ha haragról van szó, akkor mindent félreteszünk, de hogy felhívjunk valakit, elmondani, hogy tetszett, amit csinált - az már nem megy. Ezért értékelődik fel az ünnep, ami ennek az ellenkezőjére ad lehetőséget. Ritkulnak az ilyen helyzetek, luxus kihagyni a pillanatot, amikor minden adott ahhoz, hogy kifejezzük az érzelmeinket. Régen nem volt ennyire idegbajos a világ."
Zoránéknál az ünnepi menüben érezhető a mediterrán beütés.
„Hal van nálunk is, csak másképp készül, és volt egy speciális, sütőben sült sólet, aminek a receptjét sajnos soha nem írtam le. Ami nagyon más, az a karácsonyi sütemény: egy mézes-diós édesség vékony tésztával, tepsiben felvágva tálalva, aminek az egyik sarkába régen érmét rejtettek. Aki megtalálta, annak jó évet jósoltak."
