Itt az advent – Bemondta a rádió, csak rosszkor

Az Úrjövet ősi négy hetét még a gazdasági válság, s az azt oldani kívánó kereskedelmi számítások sem hosszabbíthatják meg. A karácsony előtti vásár megnyúlhat, de a keresztény egyházak tartják magukat a hagyományokhoz: négy hét várakozással, adventi időszakkal, imával, böjttel készülnek a Megváltó eljövetelére.

Még VII. Gergely pápa (1020 körül-1085) rögzítette a négy adventi vasárnapot, amit később a protestánsok is átvettek, így mulatságos az ünnepi készülődés mostani, kereskedelmi célú széthúzása. Illetve adventnek nevezése.

A régi adventekben a jámbor keresztények hajnali misével, kezdték a napot. Ezek a roráték megszentelték a karácsony előtti négy hetet. Aztán vasárnaponként meggyulladt egy-egy gyertya az oltár előtti adventi koszorún, jelezve, hogy egyre közeledik az isteni fény. Érdemes várni, készülődni.

Manapság, a templomot helyettesítendő, sikk otthon adventi koszorút állítani. És egyre több kereskedő igazodik a katolikus egyház liturgikus színeihez, három lila és egy rózsaszín gyertyával: a lila a várakozás, a gyász színe, a rózsaszín az örömé, a kisdedet váró Mária boldogságáé. A templomokban a miseruha, az olvasmányok és énekek jelzik a várakozás szakaszait, nem a gyertya színe: az szinte mindenütt fehér. De nem a koszorúkötők buzgalmán verjük el port, sokkal visszatetszőbb serénységüknél, a hangszórókból öt héten át harsogó Csendes éj.

Persze lehet ez még rosszabb is. Egyes amerikai városokban, a politikai korrektség jegyében már nem illik boldog karácsonyt kívánni, legfeljebb ünnepet. Ünnepet, amire illik ajándékot vásárolni, kereszténynek, zsidónak, muzulmánnak, buddhistának, hitehagyottaknak, ateistáknak. Mert ez az ajándékozás nagy napja. És már senki sem kérdezi, miért éppen december 24-25-én ülik meg ezt a vidám ünnepet.

Hamarosan mi is így leszünk ezzel. De ma még szögezzük le: kezdődik az advent. S nem árt magunkba szállni.