Helyesen értjük-e keresztény ünnepeinket?

− Az advent egyházi ünnep, valóban megérdemli, hogy az alapjelentését is tisztázzuk. Az „advent” elnevezés a közhiedelemmel ellentétben nem „várakozást”, hanem „eljövetel”-t jelent. Nagyon lényeges a különbség, noha a kettő között létezik összefüggés −  mondja Somogyi László, a Székesfehérvári Református Egyházközség lelkészi elnöke.  Az a tapasztalatom, hogy ünnepeink értelmezése és gyakorlatuk olyan irányba változott, amely lelkileg nem mozdít ki senkit hétköznapi életrendjéből. A „Jézuskázással”, a húsvéti nyúllal is csak kevesen, a pünkösddel pedig az emberek legnagyobb része nem tud mit kezdeni. Félelmetes torzulás ez, amelynek lényege, hogy a keresztény ünnepek ne hassanak ránk, s így általuk semmi se változzon az életünkben. Az első keresztények idején az ünnepek teljesen felvillanyozták az embereket, komoly hatással voltak rájuk. Éppen ezért ismételten hangsúlyoznunk kell az advent igazi tartalmát, amely Jézus Krisztus eljövetelére utal. E tartalom viszont három üzenetet is hordoz: először is emlékezünk az ő első eljövetelére. Másodsorban fontos az a missziói vonatkozás, amely szerint Jézus Krisztusnak „érkezése van az életembe”, azaz a jelenben szükséges, hogy befogadjam őt, mint személyes megváltómat és Uramat. Az advent harmadik vonatkozása ugyanilyen fontos: ez az ünnep Jézus Krisztus második, történelmet átformáló megjelenésére utal, amikor majd Királyok Királyaként és Uraknak Uraként megjelenik az emberiség előtt. Erről is kell, hogy szóljon a keresztény igehirdetés.

− Ez világraszóló pillanat...

− Történelmet megrengető esemény lesz. Hittanos gyermekektől meg szoktam kérdezni, szerintük mi lesz a történelem következő legnagyobb eseménye? A rák ellenszerének feltalálástól kezdve az atomfegyverek leszereléséig szinte mindent elmondanak. Valóban, mindez hatalmas esemény volna, de a legnagyobb mégis Jézus Krisztus visszajövetele lesz!

− Az ünnepkör párhuzamba állítható az ószövetségi zsidó kultúra messiásvárásával ?

− A várakozás arra készítette fel az ószövetségi Izraelt, hogy egyszer el fog jönni a messiás. Vagyis a messiás első eljövetele szintén advent. De ez már megtörtént. Ha csak ezzel lehetne párhuzamba állítani a mai adventi ünneplésünket, akkor valóban nem mutatna tovább a karácsonyon. De a Biblia egésze az Úr második, dicsőséges eljövetelét is meghirdeti.

− Mi lenne a helyes magatartása az adventi időszakban a keresztény embernek? A Biblia ad erre valamilyen tanácsot?

− A hangsúly az önvizsgálaton van. Mi történne, ha ma, vagy holnap jönne el az Úr ismét? Felkészülten várom-e? Folyamatos önvizsgálatra és bűnbánatra van szükségem. Ha azt látom, hogy túlságosan belemerültem a világba, és nem veszem már komolyan az Istentől rendelt küldetésemet, akkor böjtként határozzam el, hogy például kevesebbet nézem a tv-t, kevesebbet eszem, vagy szórakozom. Helyette többet tanulmányozom az Isten igéjét, és az önvizsgálatra, a bűnbánatra nagy hangsúlyt fektetek.

− Visszatérve advent lényegi üzenetére, Jézus Krisztus második eljöveteléről sok esetben a történelmi felekezetek szemérmesen hallgatnak. Ha valaki mégis hangsúlyozza, hamar megkaphatja a „túlzó” és a „szektás” jelzőt...

− Szomorú, ha a nagyobb keresztény közösségek keveset beszélnek erről. Természetesen elhangzik a tanítás róla a hitoktatásban, a konfirmációi felkészítés során, bibliaórákon és az igehirdetésekben, de nem az őt megillető súllyal. Ezen valóban változtatni kell. Az pedig a másik szomorú valóság, hogy a nagy elhallgatás miatt létrejött egy olyan felekezet, amely ezzel a központinak beállított tanítással különült el a többi közösségtől. Mindez sokak számára úgy csapódik le, mintha az advent hangsúlyozása csupán egy felekezet szívügye volna, és nem a Bibliáé. Ez pedig súlyos tévedés, hiszen Jézus Krisztus második eljövetele nem egy keresztény felekezet, hanem a teljes Szentírás fontos üzenete.

− De miért történt ez az elhallgatás?

− Amint korábban utaltam rá, ez bizonyos értelemben kényelmetlen, „kizökkentő” üzenet. Nincs mese, szembesülnünk kell azzal, hogy az Úr Jézussal találkozni fogunk. Ha az egyház elvilágiasodik, akkor meg kell húzni a vészharangot: akár élő hitben, akár felszínes vallásosságban élünk, a tényeken semmit sem fog változtatni. Jézus Krisztus hamarosan visszajön, s ezzel jó az egyházaknak ismételten szembenézniük. Valódi megtérésre, újjászületésre az egyháztagoknak és a vezetőknek is szüksége van.

− Advent jelképrendszerrel is bír. Koszorúk, gyertyák, házikók. A protestáns közösségekben nem okoz gondot, hogy tárgyiasított jelképekkel is élnek?

– A jelképrendszereknél mindig két fontos kritikai szempont létezik: az eredeti pogány jelentést közvetítik-e még, vagy megtörtént egészséges, a teljes bibliai kijelentéssel összhangot mutató „krisztianizálásuk”? Jó példa erre a karácsony ünnepe. A pogány napkultusz leépítése érdekében határozott úgy a 4. századi keresztyénség, hogy az Úr Jézus születésének addig nem létező megünneplését bevezetik. A decemberi napfordulót keresztény tartalommal töltötték meg. Ma egyetlen teológus sem problémázik azon, hogy miért decemberben ünnepeljük a karácsonyt, bár a Biblia nem ad információt a pontos dátumra nézve. Az adventi koszorú esetében a világosság növekedése és Jézus eljövetele biblikus szimbólum. A fény növekedése a világ világosságára, Krisztusra mutat. Az adventi házikó építése pedig az jelzi, hogy ha az életünk ablakán bepillant az Úr, vajon mit láthat? Ezeket a gyakorlatokat tehát megtölthetjük olyan keresztény tartalommal, amelyekből a következő nemzedékek épülhetnek.