Érdekességek a Bibliáról és Jézus kereszthaláláról

Létrehozás: 2010. május 26., 13:19 Legutolsó módosítás: 2010. május 26., 13:21

A Bibliát a kereszténység szent könyvnek tartja. Az Újszövetségből maradt fenn a legtöbb, mintegy 5686 kézirat. Érdekességként elmondható az is, hogy alig harminc év telt el Jézus halála és az első feljegyzések között – nyilatkozta a hírTV online-nak Brátán János, az Apológiai Kutatóközpont munkatársa. Forrás: hirtv.hu / Durkó Anett

Milyen történelemből is ismert személy tesz említést Jézusról?

Legalább hét olyan történelmi forrás létezik, ami Jézus életével és halálával foglalkozik. Ezek közül talán a leghíresebb Josephus Flavius A zsidó történet című munkája. Flavius a Jézust követő generációhoz tartozik, 37-100 között élt. Ő ezt írta Jézusról: „Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember, ha ugyan szabad őt embernek neveznünk. Ugyanis csodákat művelt és tanította az embereket, akik szívesen hallgatják az igazságot és sok zsidót és sok görögöt megnyert. Ő volt a Krisztus. És ámbár főembereinek följelentésére Pilatus keresztre feszítette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik szerették. Mert harmadnapra feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette nevét.” (A zsidók története, XVIII.3)

A történészek azonban nem kételkednek az evangéliumok hiteles forrás voltában sem. Ezek az evangéliumok még az első században keletkeztek. Valószínűleg Márk evangéliuma a legrégebbi, i. sz. 50-es, 60-as években íródhatott. Ezek szerint a legkorábbi evangélium alig harminc évvel az események után lett lejegyezve.

Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy az Újszövetségben olvasható szöveg azonos azzal a szöveggel, amit a tanítványok leírtak? Nem manipulálta az egyház ezt a szöveget?

Tegyük fel egy pillanatra, hogy igaz a kérdés állítása: az egyház manipulálta a szöveget. De azonnal felmerül a következő kérdés: mikor?

Az első században nem lehetséges, hiszen akkor még éltek a szemtanúk (János apostol halálát az egyházi hagyomány 96 utánra teszi.) Akkor viszont később kellett, hogy végbe menjen ez a hamisítás. Ezzel meg az a baj, hogy léteznek 2-3. századi kéziratok, mely szövegek alapján állították össze azokat a görög nyelvű Újszövetségeket, amiket a mai modern bibliafordításokhoz használtak. Így teljesen bizonyosak lehetünk abban, hogy a 21. századi szöveg azonos a 2-3. századi szöveggel. Az első században pedig nem történhetett hamisítás.

Az Újszövetség szövege kimagasló a többi ókori irodalmi művel összehasonlítva. Több szempontból is rekorder. Egy 1998-as könyvben igen meglepő tényeket találunk ezzel kapcsolatban: Az ókori iratok közül az Újszövetségből maradt fenn a legtöbb kézirat, 5686 görög nyelvű kézirat maradt fent, míg a második helyezett Homérosz Íliásza 643 kézirattal.

Az ókori kéziratokat vizsgálva az Újszövetség szövegénél található a legkisebb időtáv a mű leírása és a fennmaradt kézirat között. A legmegdöbbentőbb, hogy János evangéliuma és a legkorábbi megtalált kézirat között alig 50 év, de a teljes Újszövetség esetében is csak 225 év a távolság. A fennmaradt ókori forrásoknál ez jóval nagyobb: a második helyezett holtversenyben Homérosz Íliásza és Livius Róma története című munkája, ahol ez a távolság 400 év.

Vannak olyan vélekedések, miszerint Jézus túlélte a kínszenvedéseket. Önnek mi erről a véleménye?

Nem. Ez teljességgel orvosi képtelenség lenne. Az az ember, aki olyan tortúrát él át, mint Jézus, meghal. Vita van abban a tekintetben, hogy valójában mi okozta pontosan Jézus halálát, de a szakemberek megegyeznek ebben: Jézus valóságosan meghalt. S hogy mi lehetett a halál oka? A korbácsolás következtében megélt vérveszteség miatt keringési sokk. Fulladásos halál, ami a keresztre feszítés leggyakoribb oka volt. Szívrendellenesség, szívburokrepedés, amire az utal, hogy víz és vér hagyta el Jézus testét, amikor az ott szolgálatot teljesítő katona keresztülszúrta őt.

(Hajlamosak vagyunk arról is megfeledkezni, hogy az akkori római katonák pontosan ismerték, mikor következett be a halál, ugyanis ettől függött az életük.) A fenti három ok közül önmagában bármelyik elegendő lenne ahhoz, hogy valaki meghaljon.

Mi történt a keresztre feszítéskor?

Jézus kereszthalálát számba véve el szoktunk feledkezni arról a tortúráról, ami magát a konkrét keresztre feszítést megelőzte. Talán érdemes ezzel a felsorolással kezdeni: nagycsütörtök este együtt volt a tanítványokkal, és egy kemény lelki küzdelmet élt át a Getsemáné-kertben, ami lelkileg kimerítette; éjszaka fogták el, és még azon az éjszakán és hajnalon négy kihallgatáson kellett részt vennie; kiszolgáltatták a katonáknak, akik megkorbácsolták és kicsúfolták.

A korbácsolás következtében – amibe kortárs beszámolók szerint voltak, akik belehaltak – olyan sérüléseket szerzett, hogy képtelen volt a keresztjének a keresztrúdját a kivégzése helyéig elcipelni. Ruhájának letépése után a katonák vasszögekkel a keresztre rögzítették. A festményeken található ábrázolásokkal ellentétben nem a tenyerébe kerültek ezek a szögek, hiszen úgy nem tarthatták volna meg a testsúlyát. Ehelyett vagy az alkarjának csontjai közé, vagy még inkább a csuklójába verték a szögeket, ami megtartotta őt.

Mindenki azt emlegeti, hogy Jézus 3 napot volt a sírban, holott valójában péntek délután, szombat egész nap és vasárnap reggel. Ez, bárhogy is számoljuk, nem 3 nap.

Valóban nem három teljes nap. A zsidó gondolkodásmód szerint azonban minden egyes napot, amit érintett, bele kell számolnunk. Az első dolog, amit tudnunk kell ehhez a számításhoz, hogy hol van a napok váltása. Éjfélkor? Nem! A zsidó emberek számára a mai napig naplementétől naplementéig tart az adott nap. Ha ezeket tudjuk, akkor Jézus pénteki halála érintette a pénteki napot. Ez az első nap. Szombaton a sírban volt. Ez a második nap. És végül, valamikor vasárnap hajnalban támadt fel, ami a zsidó gondolkodás szerint már a harmadik naphoz tartozik. A zsidó kultúrában tehát nem kell 3x24 órában gondolkoznunk, ha három napról beszélünk.

Találkozhattak a tanítványok Jézussal a kereszthalála után? Nem csak hallucinációról volt szó?

A leírások alapján tudjuk: nem egyedi jelenség volt a találkozás, hanem több, egymástól elszigetelt esemény. A hallucináció mint jelenség valamiféle tudatmódosító szer használatától (pl. kábítószer) alakulhat ki, esetleg nagyon komoly kimerültség következtében. A tanítványok hol egyenként, hol csoportosan találkoztak a feltámadt Jézussal. És ez utóbbi azért is érdekes, mert a hallucináció általában egyedi jelenség.

Milyen közvetett tények támasztják alá a feltámadást?

Öt ilyen közvetett érvet tudnék felsorolni.

Az első, hogy a tanítványok életüket adták a hitükért. Vegyük figyelembe, hogy azt állították: szemtanúi voltak Jézus feltámadásának. Az elhitetett emberekkel szemben ők maguk, mint hamis tanúk, úgy kellett volna, hogy meghaljanak, hogy tudták: hazugságért adják az életüket. Lehetséges ez? Nem valószínűbb, hogy valaki elárulta volna az igazságot?

A második érv, hogy kételkedők tértek meg, miután találkoztak a feltámadt Jézussal. Itt két személyt emelnék ki: Sault, a későbbi Pál apostolt és Jakabot, az Úr testvérét. Két teljesen eltérő személyiség, két olyan szkeptikus, aki csak a feltámadt Jézussal való találkozás után lettek hívőkké.

Harmadszor a társadalmi struktúrák megváltozása. A tanítványok feladták zsidó identitásukat: Jézus kereszthalálában a templomi áldozati rend beteljesedését látták, feladták a szombatünneplést és a tisztasági törvényeket is azzal, hogy együtt étkeztek és éltek a pogányokkal. Ma már ez nem látszik olyan súlyosnak, de ezzel a lépéssel tulajdonképpen hontalanokká váltak. És ez a váltás valamiért megérte nekik.

Negyedik, hogy az úrvacsora és a keresztség szintén ilyen közvetett bizonyítékok közé sorolandó. Az emberi gondolkodással teljesen ellentétes egy vereséget megünnepelni: az úrvacsora Jézus halálára való emlékezés. Vajon egy világi uralkodó bukását vagy győzelmét ünnepelnénk-e meg? A keresztség korai gyakorlata pedig a teljes alámerítés volt: ami Jézus halálát (a vízbe merülés) és feltámadását (a vízből kiemelés) jelképezte. Ezek a szakrális cselekmények értelmetlenek Jézus valódi halála és feltámadása nélkül.

Végül – és nem utolsósorban – az egyház megjelenése is ilyen közvetett bizonyíték. Mert mi értelme lett volna egy kitaszított csoportot létrehozni? Akik ismerik a korai kereszténység történetét, azok tudják, hogy az első három évszázad az üldöztetés ideje volt. Lett volna értelme létrehozni abban a reményben, hátha majd valamikor megéri?

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben