Richly Zsolt Luther-rajzfilmet szeretne készíteni

Létrehozás: 2009. április 20., 09:30 Legutolsó módosítás: 2010. április 01., 11:40

Budapest – Nagykovácsi – Richly Zsolt, számos, gyerekeknek szóló rajzfilmet készített már, amelyek közül talán a legismertebbek a Kockásfülű nyúl és a Kíváncsi Fáncsi. A Balázs Béla díjas Érdemes művész egy ideje új terveket sző: szívesen vinné filmszalagra Luther Márton életének történetét. A rajzfilm a reformáció 2017-ben ünnepelt 500. évfordulójára kerülhetne forgalomba. Bolla Zsuzsanna interjúja.

 
 
Richly Zsolt Luther-rajzfilmet szeretne készíteni

Richly Zsolt Fotó: Bolla Zsuzsanna

– Honnan jött az ötlet, hogy épp Luther Márton életéről készítsen rajzfilmet?

–1994-ben fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy Luther életéről animációs filmet kellene készíteni. Első perctől tudom, hogy ezt a költséges produkciót a Magyarországi Evangélikus Egyház egymaga nem tudja finanszírozni. Mivel a budavári gyülekezetbe járok, ezért ennek a német testvérgyülekezetéhez fordultam először. Ott fiatal, tettre kész lelkészek felkarolták ötletemet, de nem sikerült rá pénzt szerezni sem Németországban, sem Svájcban. Egy képes forgatókönyvet (storyboard) is elkészítettem, és ezzel is megpróbáltam „házalni”, de a sikertelenség miatt a tervet eltemettem magamban.

Dr. Fabiny Tamás püspök úr szervezett egy találkozót evangélikus művészeknek a Szilágyi Erzsébet Fasorban, ahová engem is meghívtak. Bemutatkozó szövegemben elmondtam, hogy rajzfilmes vagyok, korábban szerettem volna egy Luther rajzfilmet készíteni. Püspök úr szavamon fogott, és azóta ösztönöz az ötlet megvalósítására.
Nemrégiben megkerestem őt, megmutattam neki a koncepciót, az eddig elkészített rajzokat, forgatókönyv részleteket. Mindannyian tudjuk, hogy az egyház a történelemben mennyit szentelt a művészetekre, mert ez jó eszköze volt a hit terjesztésének. A mi korunkban a film az, amely hatásos eszköz erre, hiszen ez olyan ütőerős média, amelyre e cél érdekében érdemes pénzt szánni. A Luther film 2017-ig nemzetközi összefogással megvalósítható, és titokban reménykedem abban, hogy ehhez a német evangélikus mellett akár a svéd, a finn, de még a református és anglikán egyházakat is sikerül megnyerni. Olyan mecénások kellenek, akik előre finanszíroznák meg a terveket, hogy a film forgalmazásán később befektetésüket visszanyerhessék.

– A finanszírozási hozzájáruláson kívül, honnan, milyen segítséget szeretne még a filmhez?

– Alkalmazott művész lelkületű ember vagyok, akinek vannak gondolatai, a Luther filmhez fűződőek is, de mindig keresem azt a „megrendelőt”, aki ezt tőlem várja.

Nekem elsőre az jut az eszembe, hogy a hitért minden nap keményen meg kell harcolni. Mégis fontos lenne tudnom, mi legyen az üzenete a filmnek, mi legyen az, amit sugároznia, közvetítenie kell, ami ma is aktuálisan szól az emberekhez. Erről faggattam püspök urat és kérem a lelkészek segítségét is.

Emellett a másik fontos kérdés az, milyen korosztálynak szóljon. Az ifjúságnak készíteném szívem szerint, nyolc éves kortól, vagy konfirmációtól. Felső korhatárt nem szabnék, mert bármilyen korú emberként érdemes elgondolkodni Luther életéről.

Kérdés a forma is: Én sorozatfilmre voksolok, ami nem zárja ki azt, hogy később egész estés filmmé ne lehetne összevágni a szériát.

– Miért lenne jobb a sorozat?

– Véleményem szerint a sorozatfilmnek sokkal kiterjedtebb a hatóköre, hiszen bibliaórán, konfirmációi oktatáskor, hittanórán lehetne az egyes részekről elmélkedni. Viszont, ha egyszer elmegyünk egy moziba, akkor az élmény csupán egyszeri, és gyorsabban elmúlik a hatása. A sorozatfilmekben van gyakorlatom is, a Kockásfülű 26 részből állt, a Fabulák, Heltai Gáspár mesél – címmel a magyar bibliafordító állatmeséire készítettem, 13 részes sorozatot.

További fontos kérdés még a film terjesztése lenne. Bár a hazai vagy európai oktatásba kapcsolódik, mégis, missziós tevékenység révén akár Ázsiába vagy Afrikába is eljuthat.

Ma már megszokott, hogy a DVD-n egy kapcsolással át lehet tenni a filmet egy másik nyelvűre, az ilyen egyszerű szinkronizálás, az elérhetőséget sok országban könnyítheti.

– A korábban készített képes forgatókönyv miről szólt?

Marsall László költővel összeírtunk tíz témát Luther életéből, és jó iskolás módjára az elsőt dolgoztuk ki: a szigorú iskolarendszert, a latin biflázását, a szüleit, az ördöggel való ijesztgetést, a karácsonyi kántálást, pénzgyűjtést. Ma már ezt is másképp gondolom, az elmúlt időszakban bennem is változott ez a kép, talán nem készíteném ennyire akciódússá az életrajzot. Több gondolatot és hitet szeretnék az animáció nyelvén belesűríteni.

– Mi lenne most a film készítésének következő lépése?

– Az előkészítés munkafázisa. Egy prezentációs anyagot kellene előállítanom, amelyben le lenne írva a koncepció, a filmsorozat hatásmechanizmusa, a célközönség és a művészeti eszközök.
Mindenekelőtt vázolni kell az epizódok rövid tartalmát. Majd egy történetet kiválasztva el kell készíteni a képes-forgatókönyvet (storyboardot) és egy mozgó színes részletet (animaticot), amelyből a film tempója kiderülne, a képek alatt felhangzó szöveggel (narrátor vagy dialógus formájában) eligazítaná a megrendelőket.

Emellett figuratervek kellenek a főbb szereplőkről és színes látványtervek (tablók, képek), a formavilág bemutatására.
Számításaim szerint egy év az előkészítés, (másfél órányi animációs filmről van szó!) egy év az anyagi feltételek előteremtése, három év a gyártás, úgyhogy már 2014-re akár kész is lehetne a film.

– A magyar filmforgalmazóknál lehetne kilincselni a filmmel?

– Magyarországon pályázati rendszer van, és érthető módon a nagyobb alapítványok magyar témájú műveket akarnak támogatni. Volt egy ilyen vallásos témájú sorozattervem, a Magyar föld szentjei címmel, de még így sem valósulhatott meg, hogy magyar vonatkozású volt.
Tehát én a magyar viszonyokat ismerve azt mondanám, hogy ezt a Luther Márton élete című filmsorozatot csakis nemzetközi pénzekből lehetne finanszírozni. A kuratóriumok egyébként sem kedvelik a sorozatokat. Azt mondják, arra ott van a televízió, mint megrendelő, fizesse az. Kísérleti filmeket, egyedi filmeket, vizsgafilmet, kiírt tematikus filmet preferálnak.

– Ma Magyarországon mennyire eleven a rajzfilmgyártás? Én a magam részéről saját gyártású rajzfilmekkel egyre kevesebbet találkozom.

– Most fejeztem be a Kőműves Kelemen balladáját a Kecskeméti Stúdióban, emellett Kormos István meséket adaptálok, ha tervemet elfogadják. Kecskeméthez fordultam, mert úgy látom, hogy ott folytatják leginkább a magyar rajzfilmes, azaz pannoniafilmes hagyományokat. A magyar népmesék sorozat, ma már valódi hungarikum. Budapesten is van három-négy közepes nagyságú stúdió, de egy-két egyéni rövidfilm mellett főleg külföldi megrendelésekre dolgoznak.

– A Luther film esszenciájáról gondolkodunk, de már az ön által készített Kockásfülű nyúl rajzfilmnek is példázatszerű a cselekménye. Ez a nevelési célzat tudatos az ön által készített filmeknél?

– A két téma között óriási a különbség. Valójában munkáimban többségben van a komoly téma. A novella szerű sorozatepizódok mellett a versadaptációkhoz, a zenére készített animációhoz vonzódom. Az Indiában és a Medvetánc József Attila verseinek adaptációja, a Molnár Anna és a Kőműves Kelemen ballada. Az Árgyélus királyfi Gyergyai Albert széphistóriáját fogalmazza mozgóképpé. A Szvit, a Páva, Az este a székelyeknél kórusműre készült. A Háry János egészestés is zenére épül. A másik vonulat a gyerekeket szórakoztató: Hétpettyes Autó, Kecske és a kos, Ida néni mesél, Kíváncsi Fáncsi stb. A Kockásfülű egyfajta modern Őrangyal. A történetben a gyerekek mindig valamin összevesznek, tehát lesz egyfajta konfliktus, és a tömbház tetejéről a nyuszi észreveszi a problémát a távcsövén keresztül, és csoda helyett a jó szívével, segítőkészségével váltja meg a helyzetet. Aztán minden jóra fordul, és a repülő nyúl hazamegy. A példázat, a prédikátori hang, a tanító jelleg a legkövetkezetesebben azonban leginkább az általam készített Fabulákban mutatkozik meg. Abban az időben, amikor készítettem, elegem lett abból, hogy a boszorkány jó és motorrollerezik az égen, és nem seprűn lovagol; hogy a sárkány lepkéket kerget, és nem okád már tüzet. Szándékosan lementem azokhoz az archetípusokhoz, amiket a mai gyerekek már nem ismernek. Meg kellett mutatni, hogy igenis a farkas az erőszakos és buta; a róka kicsi, ravasz és mindenki eszén túljár; a nyúl az félős, de hosszú lába van, és el tud futni.

Alapvetőnek tartom, hogy a kis néző számára a mesében legyen befogadható tanulság, legyen a mesében igazságszolgáltatás, mi is álljunk a jó oldalára. Sajnos manapság a számítógépes játékok világban, a lövöldözős és harcos történetekben nem mindig a jó az, aki győz. Itt az erő és a hatalom az, ami dominál, a készítők az erőszak pártjára állnak. Nem csak az a baj, hogy a gyerek éjjel-nappal a számítógép előtt ül, hanem az is, hogy olyan jellemű figurákkal azonosul, amely vonások kártékony hatásúak. Öncélú a vérontás, amelyet ilyen mennyiségben és ilyen díszletek között nem lehetne komolyan venni, de ebben a korban a fiatalok sajnos komolyan veszik.

– Családjában hagyománya van a rajzolásnak. Már gyerekkorában magába szívta a rajz művészetét, többek között édesapja és nevelőapja révén. Hogyan emlékezik vissza a kezdetekre?

– Utólag fejtettem meg magamban, hogy Sopronnak, szülővárosomnak mekkora hatása volt későbbi pályámra. A soproni Líceumba jártam, amelynek szellemisége rendkívüli volt. Olyan tanárok dolgoztak ott, akik még a régi szellemben tanítottak. Édesapám az aszódi Evangélikus Gimnáziumban rajzot tanított, és én, mint minden gyerek, már a kezdetekkor másoltam a képregényeket. Volt egy Vaillant című lap, amely a francia kommunista párt gyereklapja volt, és így bejöhetett az országba. Hétről-hétre többfajta képregényt párhuzamosan felvonultató nagyszerű újság volt. Természetesen emellett a rajzfilmek voltak rám a legnagyobb hatással. Egy osztálytársam segítségével írtam Walt Disneynek, küldtem neki rajzokat is, ami ma kicsit nevetségesnek tűnhet. De végül szerencsével jártam, mert Disney küldött nekem egy könyvet, a The Art of Animationt. A Csipkerózsika meséjére felfűzve magyarázták el a rajzfilmgyártás technológiáját, művészi követelményeit. Ez jó tanulóiskola volt, faltam az oldalait. Elhatároztam, hogy animációfilmes leszek.

Érettségi után a Képzőre jelentkeztem, de nem vettek fel, így kétéves kirakatrendezői iskolába kezdtem járni. Az ott elsajátított színesség, dekorativitás, betűírás, anyagismeret, kollázs-készítés, művészettörténet nagyon sokat segített a későbbiekben.

– Aztán sikerült a főiskolai felvételi…

–1961-ben vettek fel az Iparművészeti Főiskolára, és nagy szerencsémre pont abban az évben indult először rajzfilm szak Magyarországon. 1966-ban szereztem diplomát, közvetlen utána a Pannónia Filmstúdióba Macskássy Gyula mellé kerültem hátteresnek, először a Peti filmsorozatba segítettem, aztán jöttek sorban a rendezői megbízatások. A Pannóniából 2001-ben mentem nyugdíjba. Azóta, ahogy a függetleneket nevezik: szabadúszó vagyok.

– A napokban tartotta A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen címzetes egyetemi tanári titulusának székfoglalóját. Miről szólt az előadása?

– 1988-tól tanítok korábbi alma materemben animációs filmkészítést. Nepp, Jankovics, Szoboszlay, Gémes, Lehotai mellett talán a legkitartóbb én voltam, mert immáron több mint húsz éve tanítok. Ezt honorálta az egyetem most azzal, hogy címzetes egyetemi tanári titulust adott nekem, 2008. november 20-án.

A székfoglalóm 2009. március 26-án volt. Előadásomat a Szó – Kép – Hang – Animáció kicsiknek és nagyoknak címre fűztem fel. Mondandómat egy kiállítással is támogattam, ahol a filmek grafikai előadásmódját mutattam be. Székfoglalómhoz vetítés is kapcsolódott, amelynek első részében gyerekeknek szóló munkákat vetítettem tematikus csoportokban, utána előzenére készített filmjeim voltak láthatók, majd drámai kisfilmeket mutattam be. Örültem, hogy a tanártársakon és a barátokon kívül sok-sok hallgató is eljött erre az alkalomra. Szeretném, ha a Luther Márton élete című, egyelőre még csak tervezett sorozatomnak is ekkora sikere lenne.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben