Visszaemlékezés 1989-re – Az asszonyok rengeteg munkát végeztek a menekültek között
Sopron – Susanne Hackl, az Osztrák Televízió korábbi munkatársa, a petőfalvi evangélikus gyülekezet felügyelője a Határnyitás 1989-2009 – eljutni a határig szimpózium fórumbeszélgetésén elmondta, hogy a Páneurópai piknik idején nem sejtették, hogy ez egy ilyen horderejű eseménnyé fogja kinőni magát. Szöveg és fotó: Bolla Zsuzsanna
Susanne Hackl
„Az eseményről készítettünk egy riportot és észre vettük, hogy az interjúk alatt a megszólalók hangulata valami egészen más volt, mint amire mi számítottunk – magyarázta Hackl. – Amikor a tömeg vonulni kezdett éreztem, hogy ez egy történelmi pillanat. Nem csak egy sztori az újságnak, hanem valódi történelemírás lesz. Újságíróként életem egyik legnagyszerűbb eseményének tartom, hogy jelen lehettem és tudósíthattam az ott történtekről, interjúkat készíthettem emberekkel egy ilyen helyzetben.”
Az újságírónő foglalkozásából adódóan már az év elejétől figyelte az eseményeket a menekültek között több riportot készített. Sokszor kollégáival Sopronba átjöttek, ahol a parkolóban az összegyűlteknek péksüteményeket osztottak.
„Az emberek annyi reményt adtak nekünk is, hogy nem tehettünk másképp – foglalkoznunk kellett a helyzettel. A protestáns, és evangélikus egyházközségekben is felbolydult az élet, rengeteg önkéntes jelentkezett, hogy segítsen. Persze volt olyan is, hogy valaki csak a menekülteket megbámulni jött, és nem csak a segítők, de az újságírókat is akadályozták a munkavégzésben.” – mondta Hackl, aki a nők szerepét is kiemelte, hangsúlyozva, hogy az asszonyok rengeteget dolgoztak, ételt adtak, higiéniai körülményeket teremtettek a rászorulóknak.
Hackl szerint egyébként még mindig fennálló, jó kapcsolatok, barátságok vannak az egykori menekültek és az őket vendégül látók között.
