Próbálkozom

Próbáltam jól tanulni, jól dolgozni. Próbáltam jó barát lenni, vagy jó munkaerő. De  legtöbbször ha próbálkoztam, akkor nem ment semmi. Mert rájöttem, hogy vagy teszek valamit, vagy nem. A próbálkozást úgy élem és éltem meg, mint ha a próba lenne a lényeg, és nem az, amit tenni akarok. Mert nem lehet megpróbálni felállni a székből. Vagy felállok, vagy nem. Vagy lent maradok a padlón, vagy felkelek. Mindig észrevettem magamon, ha próbálkozom, akkor igazából nem csinálok semmit. Csak azon töprengek, hogy hogyan is kellene tenni ezt vagy azt. A próbálkozás nekem mindig megölte a tettet. Csak lejjebb jutottam, és azon gondolkoztam, hogy oké, most nem ment, de legközelebb jobban fogok próbálkozni. Aztán próbáltam jobb emberré válni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Próbáltam hatékonyabban dolgozni, jobban figyelni az egészségemre. De míg próbálkoztam, nem történt semmi. Mert a próbálkozásra figyeltem, arra figyeltem, hogy mit kellene tennem, és nem arra, hogy mit is teszek valójában. Aztán azon gondolkoztam, hogy az életemben az események, ha már annyit próbálkozom, miért nem változnak. Arra jöttem rá, hogy a próbálkozásaim valamiféle hihetetlen és nagyon furfangos álarcok. Álarc, ami mögé nagyon szépen el lehet bújni, el lehet rejtőzni. Mert ha próbálkozom, akkor ÉN mindent megteszek, hisz próbálom. Nem én vagyok a felelős, hanem a múltam, az anyám, a volt tanáraim, az állam és a körülöttem lévő emberek. Kaptam vagy hoztam valami esendőt, de erről én nem tehetek, hisz ezt nevelték belém, ilyen példa volt előttem. Különben is, mindezek ellenére én megpróbálok javítani a helyzeten. Ne vádoljon senki. Nem volt könnyű az a felismerés, hogy a próbálkozásaim csak fedősztori a félelmeim és a döntésképtelenségem előtt. Olyan vár, olyan bástya, ahol jól el lehet bújni, de mindeközben éhen is lehet halni. Aztán megéreztem azt, hogy nem mehet tovább ez a „Próbálkozom” című színdarab, aminek a főszereplője és rendezője én magam vagyok. Döntenem kell. Akarok élni vagy nem? Akarok változni, fejlődni, alkotni, tenni, vagy hagyom, hogy az életem csak próba legyen? Végigpróbálom az életem, igazi közönség nélkül, igazi felelősség nélkül – vagy élem is? Döntenem kell az életemben. És ha valami nem megy, akkor el kell fogadnom, hogy úgy döntöttem, hogy nem megy. Mert nem akarom, hogy menjen. Nem akarok már próbálkozni! Tenni akarom és élni az életet. Persze valószínű, hogy így is lesznek kudarcaim, bukásaim, de már nem akarok elbújni a színfalak mögé, és kántálni, hogy próbálkozom. Azt fogom mondani, hogy nem voltam felkészült, vagy többet akartam, mint amire felkészült lettem volna. Kedves Olvasó! Így, ha találkozunk, akkor elmarad a főpróba. Nem lesz olvasópróba, nem lesznek kellékek és díszletek. Nem lesz szép, színes ruha, amibe belebújnék. Mert nem akarom. Egészen egyszerűen így döntöttem. Én leszek ott, tettvággyal és nyitott szívvel, úgy, ahogy éppen akkor jelen vagyok. Ezért nem lesz színjáték, mert már meguntam. Nem akarok próbálkozni, sem szerepeket játszani. Tenni akarok az életemért. Tenni akarok a közösségért, tenni akarok érted is. Ezért ne haragudj, ha többé nem próbálunk közösen. De azért együtt maradunk. Úgy istenigazából. Mert ez a döntésem.