Hálaadásnapot tartottak a kiskőrösi evangélikus iskolában

Létrehozás: 2012. november 20., 10:35 Legutolsó módosítás: 2012. november 20., 15:36

Kiskőrös – Jogosan kérdezheti bárki is: hogy kerül egy amerikai ünnep egy magyar iskolába? Nem lenne valami magyar ünnep, amire lecserélhetnénk? Szöveg és fotó: Szűcs Mária

„Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.” (Zsolt 50,23)

Iskolánkban az a szokás, hogy ősszel Halloween-partit rendeznek az angolos csoportok és tanárok, amire meghívják az összes felsőst. Miután keresztény iskola lettünk, egyértelmű volt, hogy a Halloweent nem fogjuk ünnepelni. Szomorúak csak a faragott töklámpások vidámsága miatt voltunk, a lelkisége-szellemisége nem hiányzott. Így kezdtünk el azon gondolkodni, mivel is lehetne helyettesíteni ezt az alkalmat.

Választásunk az amerikai hálaadásnapra esett, amelyet minden év novemberének harmadik csütörtökjén ünnepelnek meg az Egyesült Államokban élők. Ezen a napon ünneplik azt, hogy Angliából Jakab király (King James) vallásszabadsági korlátai miatt protestáns hívők egy része énekeskönyvvel, Bibliával a kezében Hollandiába menekült, majd belevágott élete nagy kalandjába, és elindult hajóval (Mayflower) az Újvilágba. Hajóútjuk viszontagságai, a partraszállás nehézségei és az első év járványai és időjárási nehézségei ellenére az első év végén a termés betakarításakor hálát adtak annak az Istennek, aki elsegítette őket idáig, akiben bíztak, és aki gondoskodott róluk, és megülték első hálaadásnapi vacsorájukat. Ezen a napon azóta is minden évben együtt vannak az amerikai családok, tradicionális ételeket készítenek, körbeülik az asztalt, megfogják egymás kezét és imádkoznak, megköszönve az elmúlt évet, Isten gondoskodó jóságát és egymást mint Isten legdrágább ajándékait. Ebbe az ünnepbe csatlakoztunk mi is be vetélkedővel, szalmabábu-szépségversennyel, karamellás alma készítésével és indiánjelmez-versennyel ezen az estén.

Igaz, mi nem vagyunk amerikaiak, és így gyökereink miatt nem érezhetjük magunkénak ezt az ünnepet, de mint keresztény iskola, megragadhatjuk ezt az alkalmat is arra, hogy felhívjuk saját magunk és egymás figyelmét arra, hogy mennyi minden van, amit természetesnek veszünk, és nem köszönünk meg Istennek. Így ezen a napon együtt mondhattuk:
Thank You God for family,
Thank You God for friends,
Thank You God for each moment I play,
and I will thank You every day. Amen.

null
Mozgófilmek
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben